Utálom Hogy Szeretlek ✔

27.

Kedd reggel van. Ami azt jelenti hogy ma megyünk Cancunba. Jézusom nagyon izgulok!

Már hatkor felkeltünk és elkezdtünk készülődni. Egy kis gyors reggelivel bepakoltunk mindent a kocsiba. Még párszor körbejártuk a házat, hátha ott maradt valami.

Jackéket várjuk tíz perce mert együtt indulunk a reptérre.

-Mikor jönnek már?-nyafogott Max. Apa az órájára pillantva válaszolt.

-Nem tudom. Még öt perset várunk, ha nem jönnek akkor a reptéren találkozunk velük.

-Nem ők azok?-mutatott Sophi az utca végére.

-Sziasztok!-köszöntek Adamsék. A kocsink mögött parkoltak le és kiszálltak a kocsiból.

-Heló Ed!-fogott kezet apa Jackson apjával. Én a fiú után kutatva álldogálltam karba tett kézzel.

-Jackson?-kérdezte Max?

-A kocsiban ül és alszik. Egész éjjel fent volt.-mondta Susan.
Sophival egymásra néztünk. Mi volt olyan fontos hogy egész éjjel nem aludt?

-Indulhatunk?  Le fogjuk késni a gépet.-mondta anya.

-Induljunk!-válaszolt Ed.

Beültünk a kocsiba és elindultunk a reptérre. Jacksonék utánunk jöttek. Az ablakon keresztünk a felkelő napot néztem. Nekem valahogy a naplemente sokkal jobban tetszik.

A fülhallgatómat elővéve, bekapcsoltam a telefonomon a lejátszási listám. Szememet lehunyva próbáltam aludni. Nem jött össze.

-Ava! Zörög a telefonod.-húzta ki a fülhallgatót a fülemből Max.

A záróképernyőmet feloldva szembe találtam magam Jackson üzenetével.

Jackson: Szép reggelt virágszál.

Me: Szia Jackson.

Jackson: Jackson?

Me: Ez a neved nem?

Jackson: De...

Me: Hát akkor?

Jackson: Semmi.
Majd beszélünk.

Me: Valami rosszat mondtam?
Jackson?
Megint haragszol?

Néha annyira fel tud idegesíteni. Most meg mi a szar baja van? Nem csináltam semmit. Fhu, nyugodj meg Ava. Ezt az egy hetet nem ronthatja el senki és semmi.

Ezt én csak hiszem.

Egy óra múlva már oda is értünk a reptérre. Most várhat rám egy több mint tíz órás repülőút.

_______________________________________

-Ne piszkálj már!-szóltam rá a mögöttem ülő Jacksonra. Aludni próbálok de ez a gyökér már tíz perce a hajamat piszkálja és az oldalamat bökdösi. Mellettem Sophi alszik úgy hogy próbálok suttogva társalogni. Jackson mellett Max helyezkedik el aki mesét néz, anyáék pedig elöttünk kicsit messzebb ülnek. Csodálatosan lettünk elrendezve. A repülőn már öt órája fent vagyunk. Eddig olvastam, soriztam és most aludni akarok. Ha valaki nem nyúlkálna egyfolytába hozzám.

-De miért? Annyira jó móka.-nem láttam de hallottam a hangján hogy mosolyog. Jól szórakozik rajtam. Hát ne csak ő szórakozzon.

-Jacky ne fogdoss mert letöröm a kezed.-fordultam hátra angyali mosolyomat fekvéve.

-Most kirázott a hideg.-húzta össze a szemét.

-Ez van. Most ha nme bánod, alszok.-fordultam vissza.

-És én addig mit csináljak?-kérdezte.

-Amit akarsz, csak engem hagyj békén.

-Sophi! Pszt. Soph.-ébresztgette Jackson a barátnőmet.

-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem.

-Hm?-kelt fel Soph.

-Helyet cserélünk?-kérdezte Jackson.

-Uhum.-állt fel Sophi.

-Mi? Nem! Sophi ne merd!-már mondhattam akármit. Jackson mellettem ült, Sophi pedig mögöttem aludt tovább. Jackre néztem mérgesen, ő pedig csak vigyorgott rám.

-Oké, ha már itt vagy, legyen valami hasznod.-mondtam. Rádölve a vállára lehunytam a szemem.

-Tündérke ne már!-hervadt le a vigyor az arcáról.
Lehunytam a szemem és próbáltam aludni.-Akkor aludj jól.-sóhajtott. Fejét az enyémre döntötte és így aludtam el.

_______________________________________

-Ez a szoba csodaszép!-mondta Sophi és beleugrott a szobába. Már a hotelbe vagyunk és hulla fáradt vagyok de még is csinálnék valamit.

A szobák kiosztása tetszik. Én Sophival, Max Jacksonnal kerültünk egy szobába. Tökéletes.

-Soph én lezuhanyzok.-mondtam.

-Menj csak! Majd én megyek utánad.-kelt fel.

Összeszedve a szükséges dolgokat bementem a fürdőszobába. Fél óra múlva pedig újjászületve jöttem ki onnan.

-Na végre!-ment be Soph.

-Lányok! Egy óra múlva gyertek le a hotel éttermébe.-jött be anya.

-Oké.-mondtam. Anya kiment én pedig elkezdtem sminekelni. A hajamat csak kifésültem és kicsit megszárítottam.

-Mehetünk?-kérdeztem Sophitól miközben a cipőmet húztam fel. Igen, sportcipőt. A szandálokat utálom, a magassarkúhoz pedig nincs kedvem.

-Aha.-válaszolt Soph.
Az ajtót Jackel egy időben nyitottam ki. Meglepő. Jack egy fekete rövidnadrágot, egy fekete pólót és egy fehér sportcipőt viselt. Dögös.

-Hali.-köszönt Sophi vidáman.

-Sziasztok.-mondta Max.
Jacksonnal elmormoltunk valami köszönésfélét és elindultunk az étterem felé.

Megvacsoráztunk és beszélgettünk. Nyolc óra fele visszamentünk a szobánkba és lefeküdtünk aludni.
Megcsippant a telefonom.

Jackson: Holnap 11-re várlak a parton.

Me: Miért?

Jackson: A megbeszélt reggeli miatt.
Már el is felejtetted tündérke?

Me: Én? Nem dehogy csak ugrattalak.

Jackson: Tehát elfelejtetted. Ez most fájt.

Me: Jól van na.
Akkor 11-kor a parton.

Jackson: Ezt ne felejtsd el;)

Me: Nem fogom:)