Utálom Hogy Szeretlek ✔

34.

Ava szemszöge

-Mi a baj?-kérdezte Jackson.

-Semmi.

-Akkor miért futottál ki a házból és miért sírsz?

-Mert...

-Mert?

-Kivel beszéltél?

-Komolyan? Ez volt a gond?-nézett rám hihetetlenkedve.

-Kivel beszéltél?-ismételtem meg.

-Louisával. Azzal a lánnyal akivel Cancunban is láttál. Csak egy barát.

-Uhum.-néztem a tönkrement sütiket.

-Nem hiszed el ugye?-felnéztem rá majd vissza a sütikre. Nem tudtam hogy higgyem el vagy ne.-Oké. Akkor ne bízzunk meg egymásban.-hátat fordított és elindult vissza a házba.

-Jackson várj!-fogtam meg a kezét-Hiszek neked.

-Biztos?

-Biztos.

-Gyere ide.-ölelt magához.

-Neharagudj hogy így kiakadtam. Kicsit stresszes vagyok mostanában.

-Megesik. Gyere menjünk be.-húzott magával-A sütit nekem hoztad?

-Igen de tönkrementek bocsi. Majd máskor sütök.-feküdtem le mellé az ágyába. Itt mindennek Jack illata van. Imádom.

-Nem baj. Filmezzünk?

-Filmezzünk.-bújtam oda hozzá.

_______________________________________

Pár nappal késöbb

Szeptember egy. Suli elsô napja. A tizenegyedik osztályom elsô napja.

-Tündérke igyekezz. Tíz perc múlva a kocsiban.-nyitott be a szobámba Jackson.

-Jackson menj ki most!-kiabáltam rá. Nagy öltözködésekbe rám nyit.

-Pedig még elnézném azt a fekete melltartót egy darabig rajtad.-jött beljebb.

-Menj már ki!-dobtam meg egy párnával.

-Jól van megyek, megyek már.-ment ki. Bolond. Az én bolondom.

Felhúztam az ingemet, a szoknyámat ès a fehér sportcipômet és lesprinteltem.

-Szia anya, apa Max!-köszöntem el gyorsan. Jackson már a kocsiban ült és rám várt. Bepattantam mellé és megcsókoltam.

-Hiányoztál.

-De hisz a tegnapi napot nálunk töltötted.-nevettem.

-De akkor is.-mosolyodott el. Elindította a kocsit és elindultunk a suli felé.

Az iskola elött leparkolva Jacksonra néztem.

-Félek.

-Nincs mitôl. Ez olyan lesz mint amikor kamukapcsolatban voltunk csak most ez nem kamu.-nyugtatott.

-Hát végülis nem kerülhetem el ezt a dolgot. Menjünk.-szálltam ki. Megvártam míg Jack is kiszáll és megfogtam a kezét. Bementünk a kapun. Lehet hogy csak nekem tûny úgy de egyszerre mindenki ránk nézett. Ugyan olyan tekinteteket láttam mint a kamukapcsolatunk kezdeténél. Most így másodszorra elviselhetôbb.

-Csá Jackson. Szia Ava.-jött hozzánk Jack egyik haverja.

-Csô Kobe. Majd következô szünetbe várlak az udvaron.-súgta a fülembe és egy puszit adott az arcomra. Bólintottam és elindultam a tantermünkbe.

Kezdôdjön a nap.

_______________________________________

-Na látod csak túl élted.-nevetett Jack. A kocsijához érve megcsókoltam és beültem a kocsiba.

-Igen. Figyi Jack.

-Hm?

-Be tudnénk menni valahova enni? Ma még semmit nem ettem és éhes vagyok.

-Hogy hogy nem ettél?-pillantott rám.

-Nem volt étvágyam de úgy érzem hogy mindjárt éhen halok.

-Oké.

Egy kissebb étterem elött álltunk meg. Bementünk és leültünk egy asztalhoz.

-Mindjárt jövök, addig válassz nekem is valamit.-adott a kezembe egy étlapot. Hát oké...

-Aha tehát Jacky érted dobott.-ült elém Jennifer.

-Igen?-néztem rá összezavarodottan.

-Ne félj, nem fog sokáig tartani. Csak megfektet és már jön is vissza hozzám.-nézegette a körmét.

-Kétlem.

-Oh igen? Majd meglátod.-tipegett el. Most erre mit reagáljak? Bízom Jacksonban. Igaz hogy sokszor bántott már meg de bízom benne.

-Na mit választottál?-ült le elém Jack. Hm.

-Még semmit. Tudod mit? Nem is vagyok éhes. Menjünk haza.-álltam fel és elkezdtem pakolászni.

-Mi? Az elöbb még azt mondtad éhen halsz. Baj van?-fogta meg a kezem.

-Nem, nincs. Majd eszünk otthon.-mindenhova néztem csak nem a szemébe.

-Biztos?

-Biztos.

-Oké, akkor menjünk.-állt fel.

Ôszintén? Kicsit megzavarta a nyugalmam Jennifer. Persze hogy aggódom és félek! Ki nem félne? Még csak nem régen kezdôdött a kapcsolatunk. Félek hogy megint átver. Hiszen még is csak Jackson Barom Adamsrôl van szó. A nagy szoknyapacér.

-Tündérke!-fogta meg a kezem Jack.

-Mi? Igen?-fordultam felé.

-Itthon vagyunk.

-Ilyen hamar? Oké.-szálltam ki.
A szobámba beérve belevetettem magam az ágyba.

-Mit csinálsz?-nevetett Jack.

-Fekszek. Tán nem látod? Fáradt vagyok.

-Tehát ma nem lesz huncutkodás.-sohajtott egyet.

-Jackson!-dobtam meg egy párnával.

-Jól van na vicceltem.-nevetett. Abba hagytam a párnákkal dobálást, lefeküdtem egy kényelmes pózba és csak néztem ôt.

-Szóval milyen pizzát kérsz?-vette elô a telefonját.

-Egy hawaiit.

-Oké. Mindjárt jövök.-ment ki a szobámból.

Mennyire szeretem...

Szóval rövid rész. Ne haragudjatok de a suli miatt nincs idôm, sem energiám. Ezt a részt is egy hét alatt írtam meg. Próbálom hozni a részeket minimum heti egyszer.

Addig is szép napot<3