Utálom Hogy Szeretlek ✔

35.

-Tehát itt van a gerlepár.-ölelt meg Sophia.

-Mi tartott eddig?-kérdezte Brad.

-Ez a tündérlány úgy gondolta hogy elalszik.-csípte meg az orrom Jackson. Le ne törjem a kezét...

-Ne csipkedd az orrom!-ütöttem el a kezét.

-Még mindíg ki vagy akadva a tegnapi miatt?-sóhajtott.

-Nem.

-Igen, persze. Én meg hülye vagyok.

-Egyetértek.

-Zűr a paradicsoba?-karolta át Brad Sophit.

-Nem!-szóltunk rá egyszerre Jacksonnal.

-Oké akkor intézzétek el a problémáitokat, mi mentünk.

-De...

-Ja és ma négykor tali a kosár pályán!-kiabált vissza Soph.

-Mi? Miért?-kérdeztem de már feleslegesen. Elmentek.

-Mit terveznek ezek?-gondolkodott hangosan Jackson. Igen, szokott gondolkodni. Én is meglepődtem először de már kezdem megszokni.

-Akkor most én is megyek szívem.-fordítottam neki hátat.

-Na nem.-fogta meg a derekam és visszafordított maga felé. A szekrényeknek állított és megtámaszkodott a fejem mellett.

-Engedj már! Lekésem az órámat lüke.-próbáltam átmászni a keze alatt.

-Nem megyünk sehova amíg nincs béke.

-Miről beszélsz? Béke van. Béke és nyugalom. Pisz.-mutattam fel a két ujjam.

-Nem úgy te dilis.-nevetett- Nem jött be az a lány!

-Azért stírölted ugye?

-Reflex.

-Aha.-forgattam meg a szemem.

-Figyelj. Ne haragudj. Még csak két hete vagyunk együtt. Új nekem ez a dolog. Komoly kapcsolatom van most ami nem volt elmondható rólam pár hónapja. Tudod milyen macsó voltam.-villantott egy olyan "na most ágyba megyünk" mosolyt-De érted megpróbálok megváltozni. Nehéz de én próbálkozok!

-Semmi baj. Megértelek.-öleltem át-Csak nem volt valami kellemes arra érkezni hogy a pasim egy étterem elött van egy másik lánnyal.

-Szent a béke?

-Szent a béke.-mosolyodtam el. Elkezdett vigyorogni és megcsókolt. Még mindíg elolvadok a csókjától-Amúgy csak az a szerencséd hogy nem tudok sokáig haragot tartani.

-Igen hogyne. Vagy csak nem bírsz nekem ellenállni.

-Egoista.

-Boszi.

-Maguk meg miért nincsenek órán?-pillantottuk meg a folyosó végén álló tanárt. Nevetve kezdtünk el futni a termünk felé.

_______________________________________

-Miért is akarunk kimenni a kosárpályára?-néztem Sophit.

-Mert Bradék megakarnak tanítani minket kosarazni.-kötötte fel a haját.

-Aha értem.-ültem le az ágy szélére.

-Mindjárt jön érted Jackson, mi előre megyünk Braddel.-vette fel a zsákját.

-Okés.-bólintottam. Sophi kiment én pedig elterültem az ágyon. Nincs kedvem sportolni. Talán elaludtam. De csak egy kicsit...

-Hallo Tündérke! Miért nem öltöztél még fel?-állt Jackson karba tett kézzel az ágyam végén.