Utálom Hogy Szeretlek ✔

1.

Másnap reggel elaludtam. Nem is én lennék komolyan mondom! Tehát ez az egész úgy kezdődött, hogy a leckém írása... Inkább rajzolása közben elaludtam, apu felkeltett és újra elaludtam csak akkor már az ágyamban. Csak egy dolgot elfelejtettem... Ébresztőt álítani. Így most ott tartok hogy futok a suli folyosóján, hogy legalább az első óra végére beérjek.

Éééés ezt is lekéstem.

Nagy diáksereg jön kifele a teremből, engem természetesen fellökve.

-Bocsi! Jól vagy?-kérdezte a fiú aki engem fellökött. Esküszöm hogy kitekerem a nyak...

-Dean White?-úramisten! Most mesélek nektek egy kicsit Dean-ről. Ő egy olyan ember akit nem lehet nem szeretni. A kosárcsapatban játszik és egyszerűen csak azta. Általános óta szerelmes vagyok belé.

-Igen, személyesen.-nevetett fel.

-Amúgy igen, jól vagyok. Köszönöm hogy felsegítettél.

-Máskor is!-kacsintott.

-Dean, jössz már?-szólt az egyik csapattársa. Azt hiszem Chase-nak hívják.

-Aha-szólt vissza-akkor majd találkozunk ő...

-Ava... Ava Black-segítettem neki.

-Akkor szia Ava!-még összemosolyogtunk és el is ment. Ahh megvan életem legszebb napja.

-Ms. Black! Be tudna jönni?-szólt a kémia tanárom. Nee el is felejtettem.

-Persze. Mit szeretne Mr. Gregg?

-Ava tudom hogy ez még csak az első késésed, de te vagy a legjobb diákom. Kérlek többször ne forduljon elő.

-Tudom tanár úr és bocsánat. Ígérem nem lesz több ilyen!

-Most nem írom be, de ha még is elő fordulna még egyszer akkor már be fogom írni.

-Igen és köszönöm! Viszont látásra Mr. Gregg!

-Viszlát Ms. Black!

Most akkor menjünk Történelemre. Juhu! Hogy én mennyire utálom ezt az órát. Az tantárgyal amúgy semmi bajom csak a tanár gonosz. Gonosz? Kevés szó. Utálom.

Elfoglaltam a helyem az ablak mellett a harmadik padban. Jó itt ülni mert nem vagyok a tanár élött és nem is vagyok olyan helyen ahol nagyon megnézi a diákokat. Ha elöl ülnék akkor nagyon a tanár szeme elött lennék. Ha hátul akkor is. A hátul ülő embereket nagyon nézik a tanárok mert hogy ott ülnek a rosszabbak. A többiek szavával élve, Menők.

-Na gyerekek, ki jön ki először felelni?-kemérdezte a mi szeretett Mrs. Johnson tanárnőnk-Senki? Akkor majd én!

-Elnézést a késésért nem tudom melyik hülye tanár.-esett be az ajtón Jackson. Jackson Adams. A lányok kedvence. A kosárcsapat kapitánya. A szoknyapacér. Bunkó seggfej.

-Nahát, maga hogy beszél? Tisztelettel bánjon velem!-nyávogta Mrs. Johnson. Jackson csak lepacsizott a haverjaival és leült a helyére elégedetten mosolyogva. Fúj.

-Akkor meg is van a mai felelőnk!-mosolyodott el ördögien Mrs. Johnson. Na ne. Én ezt nem bírom. Kitört belőlem a nevetés de csak halkan.

-Ne már tanárnő!-Jackson

-Szóval kezdjünk is bele!

Egy unalmas még is jó törióra után mehettem is tesire. Jackson felelt és természetesen egyest kapott. Meg sem lepődtem.

Gondolat menetemből az szakított ki hogy valaki megint fellökött. Ez most komoly? A mai nap már másodszorra!

-Mivan, nem látsz?-Ismerem ezt a hangot. Ne. Jackson. Lassan felnéztem.

-Te löktél fel engem te agyhalott!-pakolásztam a kezemből kiesett dolgaimat. Ez az ember egy perc alatt fel tud idegesíteni.

-Na tud beszélni a kis Tündér.

-Eddig is tudtam, csak veled nem beszélgettem.-álltam fel.

-Milyen kár... ja nem.

-Nagyon vicces.-forgattam meg a szemem.

-Na megyek mert még azt hiszik ismerjük egymást.-lökött félre.

-Mert ismerjük is egymást.-mormogtam.

-Nem igaz!-pördült egyet.

-Tök mindegy!-kiabáltam vissza.
Hogy én mennyire utálom ezt az embert...

Csak hónapok kérdése...