Utálom Hogy Szeretlek ✔

7.

02:56. Nem tudok aludni. Sophiék fél órával utánunk jöttek haza és most Sophi itt alszik mellettem. Csak agyalok.

Felkeltem és lementem egy pohár vízért. Remélem hogy ez segít egy kicsit. Utána visszamentem a szobámba és óvatosan lefeküdtem hogy fel ne ébresszem Sophit. Felmentem Instagramra.
Csippant a telefonom.

Jackson: Te sem tudsz aludni tündérkém?

Ava: Nem Jack.

Jackson: Honnan jött ez a Jackezés?

Ava: Nem tudom.

Jackson: Nem tudod? Azta.

Ava: Haha vicces. És neked honnan jött a Tündérkémezés?

Jackson: Régről.

Ava: Aha... Na és te miért nem tudsz aludni?

Jackson: Agyalok. Te?

Me: Én is...

Jackson: Rólam igaz?

Me: Persze hogyne, egókám.

Jackson:Na ez fájt.

Me: Van ez így.

Jackson: Aludj Tündérke.

Me: Jó éjszakát Jack.

Jackson: Jó éjszakát Szivi.

Nem tudom mi lelt ez után, de hírtelen nagyon álmos lettem. Elhelyezkedtem kényelmesen és pár perc múlva már aludtam is.

______________________________________

-Sophi ma is kimegyünk a parkba?-kérdeztem reggeli közben.
Vagyis ebéd mivel már lassan 13:00.

-Igen, kimehetünk.

-Hívd el nyugodtan Brad-et is. Én most igazából kicsit egyedül akarok lenni a friss levegőn.-néztem rá. Remélem nem haragszik meg vagy valami. Jó mondjuk ő pont nem az a tipus de azért na.

-Oké. Ha akarod. Akkor megyek is szólni neki. Köszönöm a reggelit Lisa!-ment fel a szobámba. Vagyis szobánkba inkább.

-Én is köszönöm anya!-pusziltam meg és én is felmentem.

______________________________________

-Szia!-köszönt Sophi Brad-nek.

-Hello! Ava vagyok, Sophi legjobb barátnője és aki elhívott téged Sophi helyett a buliba.-köszöntem neki mosolyogva én is.

-Sziasztok.
Brad és Sophia elindultak egy irányba, én pedig ellenkezőleg. Leültem a szokásos padra és csak néztem magam elé. Néztem a játszó gyerekeket, piknikezőket, sétálókat, párokat, öregeket.
Sokáig ültem így amikor valaki megbökdöste a vállamat.

-Szabad ez a hely?-felnéztem és elmosolyodtam.

-Igen.-mondtam.

-Min gondolkozol?-kérdezte Jackson.

-Mindenen.-pár perc múlva megint megszólaltam- Te mindenhol ott vagy?

-Mindenhol is.-adta meg a válaszát.

-Gondoltam.-forgattam meg a szemem.

-Mi volt az tegnap?-kérdezte azt amit nem akartam hallani.

-Öhm... Erről inkább nem beszélnék.-néztem a kezeim, bár semmi érdekes nem volt rajtuk.

-Semmi gond. Majd elmondod ha akarod.-hagyta rám

-Hogy lettünk mi hírtelen ilyen jóba? Mármint most sem vagyunk olyan jó barátok de kedvesebbek vagyunk egymással meg hát érted.-tereltem a témát egy kis csend elteltével.

-Igen értem. Passzolom. Szerintem ennek az az oka hogy én túl helyes vagyok, nem bírsz nekem ellenállni ezért elkezdtél velem kedvesebb lenni hogy hátha összejövünk és az én természetemmel én is kedvesebb kezdtem veled lenni.-mosolygott rám azzal az ezer wattos mosolyával.

-Aha hogyne. Egóka visszatért.

-El se ment.

-Bolond.-néztem rá és kitört belőlem a nevetés. Sok mindenről beszélgettünk még ez után. Főleg a spanyolról. Soha sem gondoltam volna hogy egyszer ilyet mondok, de jól éreztem magam Jacksonnal. Utáltam. Most pedig itt ülök és az egyik szar csajozós dumáján nevetek. Nem hiszem el.

De még nem kezdődött el az igazi történet...