Utálom Hogy Szeretlek ✔

13.

Reggel ölelô karokba ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem és elmosolyodtam. Jack a hasamon feküdt és úgy ölelt át. Aranyos.

Elkezdtem magamról lehámozni a kezeit, nem sok sikerrel. Amikor éreztem hogy már nem sok van, ô megszórította a derekam és még szorosabban ölelt.

-Ahj. Jackson engedj el.-sóhajtottam de még mindíg mosolyogva.

-Ne hagyj itt.-mondta.

-De pisilni kell.-próbálkoztam újra leszedni magamról a kezeit.

-Ha nem tegnap szöktél el, akkor most fogsz.-dünnyögte de a szeme még mindíg csukva volt.

-Hogyne még hozzá egy pasival az oldalamon megyek el.-forgattam meg a szemem.

-Nem mész te sehova!-férkôzött még közelebb hozzám.

-Vicceltem Jack, esküszöm pár perc és itt vagyok.-mondtam.

Végre rám emelte kék szempárját, rámosolyogtam ô pedig visszamosolygott és elengedett.

-Három percet kapsz.-mondta. Bólintottam és kispuriztam a mosdóba. Pontosan három perc múlva már vissza is értem a szobába, ahol Jack az egyik párnámat ölelgette. Ezt meg kellett örökítenem. Elvettem a telefonomat a szekrényemrôl és lefényképeztem. Gondoltam majd még ellesz egy kis ideig a párnával, addig is csinálok valami reggelit. Lementem csendben a konyhába, anya viszont már lent volt.

-Szia anyu.-pusziltam meg.

-Jó reggelt kicsim.-adott egy gyors puszit a homlokomra.

-Le akartam jönni csinálni valami reggelit, de látom te már beelôztél.

-Ó csak nem annak a fiúnak akartad csinálni akivel együtt aludtál.-egyszer csak ledermedtem.

-H-honnan?...

-Bementem a szennyesedért este, de amint megláttalak titeket, inkább nem is akartam tovább zavarni.

-Értem és bocsi. Haragszol?-néztem rá félve.

-Nem, sôt örülök hogy ôt választottad.-mosolygott. Bólintottam és elkeztem neki segíteni a palacsintával. Fél óra múlva pedig már készen is voltunk mindennel. Addigra már Soph is leért. Anya amint végeztünk ment munkába, apa pedig akkor ment el amikor még csináltuk a reggelit.

Úgy döntöttem ideje felkeltenem Jacket. Felmentem és benyitottam a szobámba. Még mindíg ugyan olyan aranyosan feküdt. Odamentem hozzá, leguggoltamnés elkeztem keltegetni. Mivel pár perc múlva sem kelt fel, kezdtem feladni. Leültem az ágy szélére és csak néztem.

Hírtelen megfogta a derekam és magára rántott. Ültem a hasán. Kinyitotta a szemét és csak kémlelte az arcom. A szánk csak pár miliméter választotta el. Amikor ezt észre vettem egybôl elhajoltam, és az arcom felvette a tûz piros paprika színét. Elmosolyodott.

-Ne mosolyogj már. Mi olyan vicces?-néztem rá összehúzott szemmel.

-Semmi semmi.-lett a mosolya szélesebb. Inkább már vigyorgott. Karba tettem a kezem és elfordítottam a fejem. Megfogta az államat és visszafordította a fejemet maga felé, de én megint csak elfordítottam.

Megfogta a derekam és megfordított az ágyon. Most én voltam alul, ô felül. Egybôl ránéztem.

Egyre közelebb és közelebb jött. A szánkat megint csak miliméterek választották el. Talán meg is csókolt volna ha Soph nem nyit be.

-Srácok gyertek már le, mert...-amint ránknézett és leesett neki a helyzett...-Rosszkor? Nem baj, megyek is, folytassátok csak.-...kiment.

Egymásra néztünk, elnevettük magunkat és Jack leszállt rólam.
Kicsit rendbe hoztam magam és lementünk reggelizni. Max és Soph éppen beszélgettek.