A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

3 fejezet

Reggel a nap meleg sugaraira ketem. Szemem nehezen szokott hozzá az erős fényhez. Mikor sikerült végre rendesen kinyitnom a szemem, körülnéztem. Látszólag Tony már régóta fent volt. Szemei karikásak voltak, ami arra utal, hogy nem aludhatott valami jól. Volt még bent egy ismertetlen, barna bőrű izmosabb férfi. Mikor látta, hogy felébredtem elkezdett felém közeledni.

-Szia! Sam Wilson vagyok.- mutatkozott be mosolyogva.

-Daniella Roberts.- viszonoztam a gesztust. Majd elgondolkodtam, hogy megkérdjem-e nem akarnak eloldozni, de a válasz egyértelmű lett volna.. Egy próbát azért megér.

-Sam.- szóltam neki, mire felém tekintett. -El tudnál oldozni? Kérlek.- mondtam ki a szavakat, egy bociszem kíséretével.

-Nem hinném hogy ez egy jó öt...- nem tudta végigmondani, mert Tony a szavába vágott.

-Oldozd el Sam!- parancsolt rá, mire mindketten értetlenül fordultunk felé. Nem értem, hogy tud ennyire megbízni bennem. Rá is támadhatnék.

-Megígéred, hogy senkit nem fogsz megtámadni?- kerdezte mire bólnitottam egyet. Sam odasétált hozzám és leszedte a bilincset. Én csuklómat simogatva tekintettem el rá.

-Köszönöm.- mondtam hálálkodba a férfinak, aki csak mosolygott egyet, majd leült arra a székre, ahol tegnap még Bucky aludt.

-Mi a kedvenc színed?- tette fel a kérdést hirtelen, amin ismét meglepődtem. Hogy képes ilyen nyugodtan beszélni velem?

-Talán a szürke.- adtam a választ vállat vonva.

-Értem.- gondolkodott el.. csak tudnám min. Majd egy pár percnyi üldögélés után, hirteen felállt és kiment.

Pár perccel később Bucky sétált be. Nem gondoltam volna, hogy még visszjön. Mikor tekintetünk találkozott, rögtön a tegnap este jutott eszembe és emiatt ránéztem az asztalra, amin volt egy pohár víz. Gondoltam este tette ide valaki miután elaludtam.. talán Bucky.

-Sziasztok!- köszönt ránk, mire Tonyval egyszerre köszöntünk vissza. Bucky felém fordul, majd végignézett rajtam. -Gondoltam megnézem hogy vagy.

-Köszi jól vagyok.- mondtam, majd kedvesen elmosolyodtam, a figyemessége miatt. Szinte soha nem kérdezte meg tőlem ezt senki.

-Én is jól vagyok, kösz a kérdést!- durcázott be Tony, mire én halkan felkuncogtam, Bucky pedig szemét forgatva fordult meg.

-Hogy vagy Tony?- mondta gúnyosan, mire újra felkuncogtam. Ezt Bucky észrevehette, mert még pont láttam annyir az arcából, hogy tudjam, elmosolyodott, az én arcomon pedig enyhe pír jelent meg.

-Köszi, mostmár sokkal jobban.- húzta mosolyra a száját, majd rámnézet, én pedig mosolyogva visszanéztem. Nem tudom mi ütött belém. Valamiért úgy érzem jóba lettem Tonyval, pedig nem kelene, mert otthon keserves verést fogok ezért kapni. A gondolat miatt lefagyott a mosoly az arcomról, amit Tony is észrevett.- Mi a baj Daniella?- kérdezte, tekintetében őszinte kíváncsiságot tudtam fefedezni.

-Semmi, semmi. Csak...- nem akartam neki elmondani, mert apám megfenyegetett, hogy ha elmondom, akkor megöl. Nem értem, hogyan lenne képes megölni a saját lányát, de ő olyan amilyen. Belőle kinézném. -Tényleg nem fontos.-de látszódhatott, az arcomon, hogy valami nincs rendben, mert Bucky aggodalommal a tekintetében nézett rám, mire én csak gyengén rámosolyogtam.

-Ha jobban leszel, ki kell hallgatnunk.- mondta, mire én bólintottam. Teljesen megértem, hogy meg akarják tudni, ki vagyok és honnan jöttem. -Addig is pihenj sokat.- vetett felém egy bíztató mosolyt, leült a székébe, ahol nem sokkal ezelőtt Sam ücsörgött. Ismét végignéztem rajta, de most szemem megaladt fesőtestén, amin csak egy póló volt, ami rásimult testére ezzel kiemelve izmait.

Valószínűleg túl sokáig nézhettem, mert mire észbekaptam, arra lettem figyelmes, hogy a férfi engem néz mosolyogva. Fénysebességgel fordítottam el a tekintetem a férfiról, de már késő volt.

-Csak nem tetszik a látvány?- nem zavartatta magát, hogy Tony is ott van. Csak engem mézett én pedig a mellettem lévő falat. A kérdésére arcom paradicsommá változott, amit észrevett és kuncogott egyet. Azt hittem, az arcom nem is lehetne ennél pirosabb, de tévedtem, ami a férfit mosolygásra késztette. Fogait megvillamtva nézett felém, mire felé néztem óvatosan. A kínos helyzetből ismét Tony mentett meg.

-Jézus! Mindjárt megsülök!- jelentette ki, mire mindketten felé kaptuk a fejünket és szúrós pillantással illettük.

1 héttel később:

-Szia D!- üdvözölt Bucky mosolyogva, akivel az ittlétem óta elég jóba lettem. Persze volt szerencsém megismerkedni Stevvel, Wandával, Clinttel, Nattel és Bruceszal is. Mindannyian nagyon kedvesek voltak. Clint még bocsánatot is lért a lábam miatt.

-Szia Buck!- ültem fel, miközben viszonoztam a mosolyt.

-Szia Tony!- üdvözölte őt is, mielőtt még megsértődne. Ez után Bucky ismét vissza fordult hozzám.

-A többiek úgy döntöttek, hogy ma mehetsz a kihallgatásra.- mondta, mire én kissé összeráncoltam a szemöldököm, de belegondoltam milyen lehet nekik, úgyhogy csak bólintottam.

-Rendben. Mikor megyünk?- érdeklőttem mire Buck összeráncolta a szemöldökét, úgy mint előbb én.

-Ennyire várod már?- értetlenkedett mire én elmosolyodtam.

-Több mint egy hete itt vagyok ágyhoz kötve, úgyhogy mondhatni igen.

-Ha minden igaz akkor 30 perc múlva.- mondta, mire kikerekedtek a szemeim. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megyünk. De gondoltam még vam egy kis időnk, úgyhogy gyorsan felmértem Buckyt. Fekete farmer és egy felete póló volt rajta. Igazán választékos. A szemem ismét megakadt felsőtestén, de most gyorsabban észbekaptam mint előtte, ezért a férfi nem vette észre. Ránéztem arcára, majd mikor észre vette, hogy őt nézem, felém fordította a fejét. Tekintetét az enyémbe fúrta, én pedig evesztem gyönyörű kék szemeibem.

Szinte egyszerre eszméltünk fel, majd Bucky szólalt meg először.

-Nézzük meg tudsz-e járni.- vetette fel az ötletet, mire bólintottam.

Felültem az ágy szélére, majd Bucky nekem nyújtotta a kezét, én pedig azt megfogva, próbáltam lábra állni, ami először nehezen ment, mivel több mint egy hétig csak feküdtem vagy ültem és pisilni is ölben vittek ki, ami elég kellemetlen volt, meg kell hogy mondjam.

Mikor ráálltam a bal lábamba egy közepesen erős fájdalom ment átt a lábamon, de kibírhatónak véltem.

-Na milyen?- érdeklődöt Bukc, mire felé fordultam és rámosolyogtam.

-Egész jó. Még azért fáj, de rá tudok állni és ez a lényeg.- mondtam, mire a férfi kicsit megnyugodott. Kiadta a parancsot, hogy üljek le, ameddig behívja Brucet.

Mikor beért az orvos, megvizsgált, majd Tonyhoz ment, akinek még mindig fájdalmai voltak, de állítása szerint elviselhető. Már legalább 10szer bocsánatot kértem tőle, amire mindig azt mondta, hogy semmi baj és hogy meg van bocsátva.

Tony nyögdécselve ült fel, mikor az orvos megkérte, hogy vegye le a pólóját. Izmos felsőteste be volt fáslizva és az enyhén át volt ázva. Amikor az orvos letekerte róla a fehér anyagot, látszottak a szúrások amit okoztam. Miután Banner kijelentette, hogy szépen gyógyul, megnyugodtam.

Olyan 5 perc múlva, miután lefertőtlenítette a sebeit, kicserélte Tony mellkasán és oldalán a fáslit, távozott a teremből. (Természetesen az én sérülésemen is elvégezte ezt a műveletet)

A csöndet Bucky törte meg.

-Na mehetünk?- nézett rám, mire bólintottam.

Lassan felkeltem és elkezdtünk sétálni a kihallgató terem felé.

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csúsztam egy napot. Nem nagyon volt időm a sok tanulni való és a családom miatt, de most itt van az új rész.❤️