A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

20 (1/2) fejezet

Bucky szemszöge:

Csak annyit láttam, hogy Daniellát lefogja két férfi. Tehetetlen voltam. A szerelmemet, a szemem láttára hurcolták el. Amikor Steve észre vett, rögtön iderohant hozzám, hogy segítsen.

-El vitték Daniellát.- mondtam kétségbeesetten. Stevnek a szemében könnyek gyűltek, de próbálta erősnek mutatni magát. A szemem előtt pontok jelentek meg, ami egy idő után teljes sötétségfé változott..

Egy csipogó hangra keltem. A szememet nehéz volt kinyitni, lassan szokott hozzá a fényhez. Annyit tudtam megállapítani, hogy Bruce laborjában vagyok. Hirtelen fel akartam ülni, de egy kéz visszafogott. Steve volt az. Én kétségbeesetten néztem fel rá. Szemei vörösek voltak és könnyek csillogtak benne.

-Nem kelhetsz fel!- parancsolt rám. Én továbbra is próbláltam felkelni, de hirtelen nyilaló fájdalmat éreztem az oldalamon. Lehet, hogy tényleg nem lenne jó ötlet mozognom.

-De elvitték Daniellát!- próbálkoztam.

-Tudom, és majd mi visszahozzuk. Te csak maradj itt! Még a végén felszakadnak a varrataid.- nagyon utálom amikor Steve ilyen apáskodó, de igaza volt. Nem mehetek velük, bármennyire is szeretnék. Csendben bólintottam, ezzel jelezve, hogy nyugton maradok, Steve pedig levette a vállamról a kezét.

-Induljunk!- mondta Steve, a labor előtt várakozó Natnek, majd kiment.

Daniella szemszöge:

Egy székhez kötözve ébredtem. Az érkezésemből, csak foszlányok maradtak meg. Nem tudom hol vagyok, csak annyit, hogy valószínűleg a föld alatt. Csövek mentek végig a falakon, mindenhol, kevés fény volt, és egy szekrény volt csak, tele mindenféle fegyverrel. Én a terem közepén ültem, kezem a szék két karfájához, a lábam pedig a szék lábához volt kötözve. A fülem sípolt, még eléggé kábának éreztem magam. Hirtelen kinyílt az ajtó, amin a nevelő apám jött be.

-Nos, mivel úgy gondoltam, hogy nem fogod megfogadni a tanácsomat, miszerint máskor egyedül jössz, inkább elhoztalak én, hogy biztosan ne hallja senki a beszélgetésünk.

-Miről akarsz beszélni?- kérdeztem halkan.

-Ugye nem gondoltad, hogy a Bosszúállóknál fogsz ezentúl élni, és engem, az apád, csak úgy lerázhatsz?- lett egyre idegesebb.-Ezentúl nem hagyhatod el ezt a pincét, semmi féle esetben sem.- nem hittem a fülembek. Komolyan be akar ide zárni? Mondjuk ez nem meglepő. Mostanra sikerült rájönnöm, hogy a nevelő apám, egy mániákus psichopata. Csak egy dolgot tudtam. Valahogyan ki kell jutnom innen.

Steve szemszöge:

Miután beszéltem Buckkal és meggyőztem, hogy marad, rohantam a többiekhez, Nattel a nyomomban. Wanda, Vision, Tony és Clint már ott álltak felfegyverkezve. Először meg kellett tudnunk, hogy hol van Daniella. Szerencsénk van, ugyanis a nyomkövető még mindig nála van, így könnyen meg tudtuk állapítani, hogy hol van.

-A nevelő szülei házában?- értetlenkedett Tony. -Ennél egyértelműbb hely nem is létezik!- hitetlenkedett.

-Ez elég fura.- gondolkodtam hangosan.

-Szerintem induljunk el, a házhoz és próbáljunk felkészülni a legrosszabbra.- tanácsolta Nat, mire mindenki egy perszével vagy bólintással jelezte a beleegyezését.

Szinte rohanva közlekedtem, szétszórt voltam és stresszeltem. Féltem, hogy baja eshet Daniellának, azt pedig nem bocsátanám meg magamnak. Majdnem hogy rohanva közelítettem meg a kocsit. (Mivel valószínűleg nem tudtuk volna megoldani a leszállást a repülőnkkel, ezért muszáj volt kocsival mennünk)

A garázsban kezdődtek a problémák, ugyanis a kocsi 5 személyes volt, mi pedig 6-an voltunk. Szerencsére Vision bevállalta, hogy ül a csomagtartóba, úgyhogy el tudtunk indulni, bármi féle konplikáció nélkül. Nat vezetett, ugyanis szerinte én nem tudnék a vezetésre koncentrálni, amiben nem tévedett.
Egész úton Tony fárasztó poénjait és storyjait kellett hallgatnunk, amit mint kiderült, mikor odaértünk, csak egy kis figyelem elterelésnek szánt.

A ház ajtaját majdnem betörtem, annyira erősen nyitottam be. Szerencsére nem volt kulcsra zárva, vagyis gond nélkül bejuthattunk. A házban -valószínűleg- Daniella nevelőanyja sürgött a konyhában. Amikor meghallotta a zajt, egy pillanatra megállt és felnézett ránk.

-Engem ebbe ne keverjetek bele! A lány lent van a pincében a férjemmel.- mondta érzelemmentesen, utána pedig újra elkezdett a konyhában főzni. Mi rögtön mentünk a pince felé, amit könnyen meg tudtunk találni, ugyanis az ajtó nyitva volt.

Amikor leértünk, még a vér is megfagyott az ereimben. Daniella egy székhez volt kötözve. Csak egy nadrág és egy sportmelltartó volt rajta. Az egész testét sebek borították és látszólag elég kába volt. A nevelőapja, az egyik sarokban élezett éppen egy kést, de amikor meghallotta, hogy jövünk, megfordult...