Daniella Roberts, 20 éves fiatal nő, a szülei házában lakaik, akik elég rossz körülmények közt tartják. A lány még nem is tudja, hogy élete mekkora fordulatot fog tenni, mikor Tony Stark, a híres milliárdos, befogadja a Bosszúállók közé.
!A történet...
Éjfél. Máskor, ilyennkor már régen aludni szoktam, de most az álmosság legkisebb jelét sem éreztem. Még volt, úgy 40 percem, amíg elindultok. Időben oda szerettem volna érni, ha lehet akkor előbb is. Addig ki kell találnom, hogy mit vegyek fel. Természetesen nem szeretnék kiöltözni.
Nagyjából 10-15 perc válogatás után, a választásom, egy kék farmerre, egy Levi's-es pólóra, amit felkötöttem haspólónak, és egy bőrdzsekire jutott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután felvettem a ruhákat, a fürdőszobámban felvittem egy kis alapozót, és egy kevés szájfényt. Nem szerettem volna túlzásba vinni, mert csak egy éjjeli találkozóra készültem.
Ameddig vártam, felnéztem az instagramomra, a telefonomon (Igen, nekem van olyanom). Még akkor kaptam, amikor a szobám is. Igzábó semmi érdekes nem volt, csak végigpörgettem pár storyt és belikeoltam pár képet. Amikor végleg meguntam az oldalt, inkább kiléptem. Az óra 0:36 percet mutatott, én pedig még szépen elrendeztem az ágyamat. A biztonság kedvéért kitömtem a takarómat párnával, ha esetleg valaki teljesen véletlenül be akarna jönni a szobámba, akkor azt higyje, hogy alszok. Az órám kereken 0:40 percet mutatott. Úgy gondoltam, itt az ideje az indulásnak. Minél csöndesebben próbáltam meg kilépni a szobámból, ugyanis még mindig itt vannak a többiek is. Körbenéztem, és szerencsérem senki sem volt a folyosón. Bár nem is tudom miért szobrozott volna valaki a folyosón, hajnali egykor.
Körbenéztem és megindultam, a lift melletti lépcső felé. Mivel most a másik tárgy túl hangosnak bizonyult volna, én pedig nem akartam lebukni, főleg nem apa előtt.
Elkezdtem megmászni a lépcsőt, és közben gondolkodtam. Amikor felérkeztem az emeletre, rögtön mentem afelé a folyosó felé, ahol lesz a találkozó. Amint odaértem, a szívem elkezdett hevesen dobogni. Rettentően izgultam. Féltem, hogy Bucky véget akar vetni a kettőnk kapcsolatának, és közli, hogy ő túllépett rajtam. Ránéztem az órámra ami 0:59 percet mutatott. ÚRISTEN! 1 perc.
Már legalább 5 perce vártam, de még mindíg semmi. Fogalmam sincs, hogy hol lehet. Vagy el se fog jönni? Nem baj.. biztos csak késik.
Nagyjából 15 perce várok rá. Nem fog eljönni.. Lassan el kezdtem menni, végig a folyosón. Mikor a végére értem, beleütköztem valakibe. Pontosabban, ahogy rohant, fellökött. Rögtön tudtam ki az.
Bucky szemszöge:
Nagyon vártam már az éjjelt. Este 10 óra volt. Egyeltalán nem voltam álmos, bár én ilyenkor nem is nagyon szoktam aludni. Nekem nem kell olyan sok alvás, mint a többieknek, mivel 70 évig le voltam fagyasztva. Inkább bekapcsoltam a televíziót és néztem rajta valami csatornát.
Remekül elszórakoztam rajta, sőt. Talán tulságosan is. Mikor ránéztem a falon lógó órámra, realizáltam, hogy egy óra múlt, nagyjából 1 perccel. Fénysebességgel pattantam fel az ágyamból és rohantam be a fürdőbe, ahol megmostam az arcom és beállítottam a hajam. Kint felkaptam magamra egy fekete farmert, egy feszülős, fekete pólót, és a bőrdzsekimet. A folyosón megpróbáltam minél halkabban végigmenni, de a lépcsőket eszeveszett módra szedtem. Amikor felértem, a legfeső szintre, szinte rohantam a megbeszélt hely felé. Annyira siettem, hogy azt sem vettem észre, hogy előttem van Daniella, ezzel a mozdulatommal pedig véletlen fellöktem.
Daniella szemszöge:
Csak néztük egymást Buckyval. Én a füldön ülve néztem fel rá, ő pedig engem nézett.
Amikor észbe kaptam, gyorsan felpattantam, és mélyen belenéztem Buck szemébe. Ez pár másodpercig tartatott. Utána villámgyorsan ajkaira tapadtam, és csak faltuk egymást. Levegő hiányában kellett elválnunk egymástól. Még egy utolsó szerelmes csókot nyomott ajkaimra, amiben mindent kifejezett. A fájdalmat, a hiányt, a szerelmet.. mindent. Mikor ismét elváltunk, szorosan megöleltük egymást. Én a mellkasába fúrtam a fejem, ő pedig a vállamra hajtotta fejét. Akár egy örökké valóságig tudtam volna így maradni, de pár perc után Bucky kicsit eltolt magától.
-Annyira hiányoztál!- mondta halkan. Nem hinném, hogy mások hallottak volna minket, de jobb az elővigyázatosság.
-Te is nekem!- egy könnycsepp gördült le a szememről, amit Buck azonnal le is törölt.
-Ne sírj kérlek!- mondta, kezét még mindíg az arcomon tartva, én pedig ráfogtam kezére. Így néztük egymást egy darabig.
A másik kezét, láttam, hogy direk nem akarja használni. Nekem nem számít, hogy fém. Szeretem Buckyt, és ebbe minden testrésze beletartozik.
-Használd a másik kezed is.- mondtam neki könyörgő hangon.
-Nem akarlak bántani.- tudtam, hogy nem fog bántani. Lehet, hogy nem szereti a fém kezét használni, de nekem szükségem volt rá. Egy lassú mozdulattal odanyúltam, fém karjáért, és felemeltem az arcomhoz. Amikor karja, hozzáért az arcomhoz, kellemes bizsergető érzés futott végig rajtam.
Sokáig álltunk így. A kellemes csöndet végül Bucky törte meg.
-Gyere!- kezdett el húzni az erkély felé. Amikor odaértünk, szemünk elé tárult, a gyönyörű csillagos ég. Ma éjjel telihold volt, ezért ha lehetséges, mégszebb volt. Buck szorosan megölelt, én pedig rögtön visszaöleltem. Mélyen beszívtam féfias illatát. Fejemet belefúrtam mellkasába, és úgy öleltem tovább.
-Szeretlek!- puszilt bele a hajamba Buck.
-Én is nagyon szeretlek!- néztem fel rá.
Még vagy háromnegyed óráig néztük a csillagokat. Néha beszélgettünk, néha pedig a csillagokról eltért a figyelmünk, és csak egymást néztük, némán. Ez nem az a kínos csend volt. Inkább, az a kellemes csend. Szavak nélkül is meg tudtuk beszélni a dolgokat. Eszméletlenül jól éreztem magam.
Nos ennek a találkozónak is eljött a vége. Nem maradhattunk tovább, mert valaki megláthat, apa pedig mindenkinek megmondta, hogy nem akar minket együtt látni, Tonyból meg simán kinézném, hogy szegény nem tud aludni, és valahol kóvályog. Ha pedig meglát minket, akaratlanul is, de elmondhatja apának, és abból nagy balhé lesz. Még csak pár napja kezdődött, de már most véget akartam vetni, ennek az egésznek. Tényleg imádtam ezt az egészet Buckyval, de sokkal jobb lenne, ha nem azért jöttünk volna ide, mert bújkálnunk kell. Apával pedig nem merek ujjat húzni, mert azért mégis csak ő Amerika Kapitány, és mert az előző "apám" nem akart kímélni, ha tettem valami rosszat, és inkább abból indulok ki, minthogy túlságosan is elbízzam magam. Persze tudom, hogy apa, egy jó ember, de mindenkinek vannak rossz napjai.
Hogy ne keltsünk Buckkal feltűnést esetleg, úgy döntöttünk, külön megyünk vissza a szobánkba. Mielőtt elindultam volna, még egy gyors csókot leheltem ajkaira.
Szerencsére senkit nem találtam a folyosón vagy akárhol, így gond nélkül vissza tudtam surranni a szobámba.
Miután vártam egy darabig, de senki nem jött be, sikeresnek kömyveltem el az akciót.
Apára még mindig nagyon dühös voltam, de egy fokkal már jobban éreztem magam, tudva, hogy Buckyval ilyenkor tudunk találkozni.
Nem tudtam ezen sokáig gondolkozni, ugyanis miután átöltöztem pizsamába, befeküdtem az ágyamba és szinte rögtön el is aludtam.
