A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

5 fejezet

Bucky szemszöge:

Miután átmentem a szobámba, körbenéztem. Üresség. Amitmóta itt vagyok, a toronyban, csak Steve volt nekem. Ő a legjobb barátom. Most viszont itt van ez a lány. Daniella. Olyan fura a kapcsolatunk.  Többek vagyunk mint barátok, de mégsem vagyunk egy pár. Őszintén.. tetszik Daniella. De félek, ő nem igy gondolkodik és én csak egy sima barát vagyok.

Ránéztem az órámra és meglepődve realizáltam, milyen sokáig gondolkodtam, ugyanis már elmúlt 10 óra.

Rávettem magam, hogy menjek el fürdeni. Levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Fejemet a falnak döntve kezdtem el újból gondolkodni.

A mosdó szélére tett órám csipogására lettem figyelmes. Tudni kell róla, hogy mindíg egész órakor szokott jelezni, vagyis 11 óra van. Lassan felemeltem a fejem, elzártam a zuhanyt, elvettem a törölközőmet, magam köré tekertem, majd kiléptem a zuhanyzóból. A tükörbe belenézve meredtem magam elé, amin keresztül a másom bámult rám vissza. Lehajtottam a fejem és sóhajtottam egy mélyet.

Miután újra felnéztem, az ajtó felé fordultam és vissza mentem a szobámba. Fevettem egy fekete pólót és egy boxert, majd lehuppantam az ágyamra. A falat kémlelve nyomott el az álom, nagyjából 5 perc múlva, mivel fáradt voltam.

Másnap reggel kicsit később keltem a megszokottnál, ugyanis mikor ránéztem az órámra, az 9 órát mutatott. Kicsit nehézkesen, de sikerült kikászálódnom az ágyamból, majd miután megmostam az arcom, a hálómban lévő szekrényből kivettem egy feszülősebb, fekete pólót, egy fekete nadrágot és a szintén csak fekete zokni sem maradhatott el. Felvettem a cipőmet és mostmár indulásra készen álltam az ajtóban.

Mikor kiléptem körbenéztem. Sehol senki. A lift felé vettem az irányt. Mikor beértem megnyomtam egy gombot, majd a lift elindult, én pedig a gondolataimba meredve vártam, hogy megérkezzek arra a szintre, ahol a konyha van. Természetesen nem csak egy konyha, hanem ott vam még Tony laborja is, aminek még most sem értem az elrendezését, de ahogy Tonyt ismerem, azért ilyen lett, hogy ha a műhelyben megéhezne, ne kelljen túl messzire mennie. Erre a gondolatra magamban elmosolyodtam. A lift csilingelése zölkentett ki gondoltamenetemből, ezzel jelezve nekem, hogy megérkeztem. Az ajtó kinyílt, a konyha pedig elém tárult. Rajtam kívül még Natasha és Daniella kávéztak és nevetgéltek együtt.

-Jóreggelt! -köszöntem nekik, mire mindketten felém kapták a fejüket. Natasha biccentett egyet és Daniella pedig visszaköszönt egy jó reggeltel.

Odamentem a konyhapulthoz és csináltam magamnak egy megszokott kávét. Mikor készen lettem vele odaültem D. mellé, mire Natasha mindent tudó tekintettel illetett engem, mire egy kicsit morcosan néztem rá, de aztán magamban beláttam, hogy igaza van.

-Na és hogy aludtál?- intéztem a kérdést Daniella felé, aki felém kapta a fejét.

-Aludtam már jobban is.- kuncogta el magát. -Te hogy aludtáld?

-Egész jól, köszi.- eresztettem meg felé egy mosolyt.

Daniella szemszöge:

Bucky mellettem itta a kávéját, de én nem tudtam, mivel amint kilépett a liftből hirtelen nem kívántam a kávét. Persze nem rossz értelemben, csak érdekesebbnek bizonyult a férfi.

Amikor végzett, elköszönt tőlünk, majd ismét a lift felé vette az irányt, mi pedig egyedül maradtunk Natasha-val. Ismét.