A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

13 fejezet

Már úton voltam a helyünk felé. Nosztalgikus érzés volt, újra itt lenni, pedig nem is volt olyan régen. Élveztem a szabadságot, a levegőt, a környezetet.

Amikor odaértem, körbenéztem, de még egyedül voltam. A látvány ugyanolyan szép volt, mint amire emlékeztem. Nem kellett sokat várnom, mert pár perc múlva, két kéz eltakarta a szemem.

-Na ki vagyok?- kérdezte nevetve. Én csak hmm-ögtem egyet, és hatalmas vigyorral az arcomon fordultam meg.

-Régen láttalak!- öleltem meg jó szorosan. Henry nem sokat változott, ahogy én sem.

-Hallom, a Bosszúállóknál tanyázol. Higy is történt ez?- kédezte, miután elváltunk.

-Elég furcsa történet. Gyere, üljünk le hozzá.- leültem a fűbe, és megütögettem magam mellett a helyet, ahova pár másodpercel később, Henry ült le.

-Szóval?- felé kaptam a fejem, és elkezdtem neki mesélni.

-Apa..- mutattam idézőjelet, a szónál, mire a fiú kérdő pillantásokkal illetett. -.. megparancsolta, hogy meg kell ölnöm Tony Starkot, és megfenyegetett, hogy muszáj megtennem. Kiképeztek valamennyire, és egy hét múlva, elküldtek, elvégezni a feladatot. Sikeresen be is törtem, és majdnem sikerült megölnöm Tonyt, aminek utólag eszméletlenül örülök, hogy nem sikerült. Clint lábonlőtt, ami eléggé megnehezítette a dolgokat. Végül elkaptak, és elvittek a laborba, meggyógyítani. Tony, már akkor nagyon jófej volt velem, és megismerkedtem valakivel..

-Uuu! Ki voolt??- úgy kérdezte, mint egy kisgyerek, akinek valami nagyon érdekeset mesélnek.

-James Buchanan Barnesnak hívják, és ő a barátom.- mondatomra, Henry szemei kikerekedtek, de folytattam. -Visszatérve. Nagyon kedves volt velem mindkettő férfi. Utána elvittek kihallgatni, és kaptam egy saját szobát. Pár nappal később, Tony bejött, és közölte velem, hogy akik felneveltek, nem a szüleim voltak. Azt is elmondta, hogy az én igazi apám Steve Rogers, ismertebb nevén Amerika Kapitány.- Henrynek, ha egyeltalán lehetséges, mégjobban kikerekedtek a szemei. -Először rosszul fogadta a dolgokat, de aztán jóba lettünk, és igazi apa-lánya kapcsolatunk lett, egy kis időre.. Bucky megkérdezte tőlem, másnap, hogy leszek- e a barátnője, és én természetesen igent mondtam. Ezt elmondtama apának is, aki megtiltotta, hogy találkozzak vele.- hajtottam le a fejem. -De Buckyval megoldottuk, hogy tudjunk találkozni, a többiek tudta nélkül.- mosolyodt el, a történet végére. Henry némán figyelt végig, és csak most szólalt meg.

-Hű!- nyögte ki. -Hát amilyen jó történet volt, szegénykém eléggé rosszul ért véget. És nehogy azt hidd, hogy nem örülök nektek, de titokban tartani nagyon nehéz lesz.- Henrynek teljesen igaza volt. Ismerem már, és tudom, hogy a legjobb szándékkal mondja ezeket, de nemtudom meddig fogjuk húzni Buckyval.

-Na és veled mi van?- kérdeztem, törökülésbe ültem, és úgy néztem rá.

-A szokásos, tudod. Suli megy, a matek tanár még mindig meg akar buktatni, otthon minden okés. Elég unalmas életem van a tiédhez képest.- nevetett fel a végén.

-Na! Ne mond már, hogy pont neked van unalmas életed!- húztam fel a szemöldököm. -Lányok terén hogy állsz?- tereltem egy kicsit a témát.

-Van egy lány aki tetszik..- rántotta meg a vállát.

-Na és ki az?- húzogattam a szemem.

-Londonnak hívják, gyönyörű, hosszú, barna haja van, ami a válláig ér. Tenger kék szemei vannak, amikben mindig elveszek.- kezdett el áradozni a lányról. -Gyönyörű mosolya van, és nagyon tetszik a stílusa is.

-Na jó, elég, mert még a végén féltékeny leszek.- nevettem el magam, amihez ő is csatlakozott.

-Gyere!- állt fel hirtelen, és a kezét felém nyújtotta. Én megfogtam, és felálltam a segítségével. Elkezdett húzni a tó felé, amit először nem is értettem, hogy miért. Megálltunk a tó szélén. Henry szorosan átölelt, én pedig visszaöleltem. Mikor elváltunk, száján egy ördögi mosoly jelent meg, amitől szerintem nekem elsápadt az arcom. Hirtelen megfogott, és belehajított a vízbe. Én sikítva érkeztem be, a nem olyan hideg tóba, ahonnan kinéztem a partra, és egy nevető Henryvel találtam szembe magam. Mérgesen ránéztem, majd odaúsztam hozzá. Ő lehajolt, kezét a térdére támasztotta és úgy szólalt meg.

-Úgy látom, valaki egy vízi csibe!- nevette el magát újra. Én megforgattam a szemem, és egy gyors mozdulattal elkaptam a karját, és berántottam magam mellé. Nevetve néztem, ahogy becsobban, és szúrós tekintettel néz engem. Szerencsére egészen meleg volt, olyan 23 fok körül lehetett.

Még egy darabig bent voltunk a vízben, de elkezdett esteledni, a Nap pedig lement, úgyhogy kijöttünk. Kint már nem volt olyan meleg, mint mikor bementünk a vízbe, úgyhogy mindketten fáztunk egy kicsit. Nagyjából 10-15 percre van innen a torony, sétálva, de mi futással lerövidítettük a távot.

Amikor megérkeztünk, elköszöntünk egymástól, mert Henry innen már csak 5 percre lakott, úgyhogy nem kellett feljönnie, de megígértem neki, hogy egyszer bemutatom a Bosszúállóknak.

Amikor beértem, mindenki felém kapta a fejét, és kérdő pillantásokkal illettek. Apa, Tony, Wanda, Bucky és Thor volt ott.

-Hali!- köszöntem először én. Mindannyian visszaköszöntek egy sziával, utána pedig apa szólalt meg.

-Hol voltál, és mért vagy csurom vizes?- kérdezte meg azt, amire mindenki kíváncsi volt.

-Henryvel voltam, a legjobb barátommal, a szokásos helyünkön.- vontam vállat nemtörődöm stílusban. -És azért vagyok vizes, mert úsztunk egyet a tóban, hogy így fogalmazzak. Mosg pedig mennék a szobámba, mert csöpög belőlem a víz.- néztem rá apával, aki bólintott egyet, én pedig sikeresen besétáltam, az említett helységbe.

Bementem a fürdőbe, levettem az összes ruhámat, majd beálltam a zuhany alá. Megmostam a hajamat is, mert az is vizes lett. Kivételesen, gyorsan elkészültem, felvettem a fehérneműm, megszárítottam a hajam, kivasaltam, utána pedig felöltöztem. Jó érzés volt, végre nem vizesnek lenni. Egy kopogást hallottam, én pedig mondtam az illetőnek, hogy szabad. Az ajtón Bucky jött be, amit nem is értettem.

-Mit csinálsz itt?- kérdeztem suttogva, hogy más meg ne hallja.

-Csak meg akartam nézni, jól vagy-e.

-Jól vagyok, de nem jöhetsz be csak úgy, te is tudod! Ha apa meglát..- nem tudtam befejezni a mondatot mert Bucky félbe szakított.

-De nem fog!- mosolyodott el. -Gyere ide!- tárta szét a kezeit, én pedig szó nélkül odafutottam. Buck kezei körém fonódtak, ezzel ölelésbe vonva engem. Végre úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok.Mikor elváltunk, belenéztem Buck tenger kék szemeibe, amiben mindig el tudtam veszni. Ajkait az enyéimnek nyomta, az én ajkaim elnyíltak egymástól, így a férfi bejutást nyert a számba, nyelvével táncba hívta az enyémet.
Hirtelen egy kopogást, hallottunk az ajtón kívülről. Ijedten néztem rá Buckyra, akin ugyanúgy látszódott, hogy nem tudja mit csináljon.

-Daniella!- kibált be apa az ajtón. Nem volt időm gondolkodni, a kilincs lenyomódott...