A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

20 (2/2) fejezet

Daniella szemszöge:

-Az van...,hogy számítottam rátok.- mosolyodott el ördögien, a nevelő apám. Szerintem két árnyalatot sápadt az arcom a mondat hallatára és kétségbe esetten néztem a többiekre. Hirtelen vagy három tucat fegyveres férfi özönlött be, a közepesen nagy helyiségbe, de ez nem tántorította el apáékat.

Míg ők egymással küzdöttek, engem szinte levegőnek néztek, ezért próbáltam minél gyorsabban kiszabadulni, ami nem ment olyan könnyen mert még mindig a gyógyszerek hatása alatt voltam.

Nagy nehezen végül sikerült kioldoznom magam és csatlakoztam a többiekhez a harcban. Szinte egész végig másra sem bírtam gondolni, csak arra, hogy mi van Buckyval. Nagyon reméltem, hogy jól van.

Mikor a padlóra kerülten, addigra jutottam el abba az állapotba, hogy ki kéne ürítenem az agyam, és tiszta fejjel kéne harcolnom, mert így nem tudok száz százlékosan koncentrálni, ami életekbe is kerülhet.

Egy pillanatra lecsuktam a szemem és megpróbáltam rendezni a gondolataimat. Nem volt rá sok időm, de így is sikerült valamennyire.

Amikor sikeresen legyőztük az utolsó embert is, ami bevallom nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz, észrevettem, hogy a nevelő apám megszökött, de ez per pillanat nem érdekelt.Rögtön apa felé kezdtem el bototrkálni. Amikor odaértem, karjaiba vetettem magam. Nem néztem fel az arcára, de tudtam, hogy sír. Egy-két percig még így álltunk, apa rendezte az arcát, mert nem akarta, hogy a többiek sírni lássák. Amint elválunk, Nat rögtön letámadott egy öleléssel, amit persze viszonoztam. Amint elváltunk, rögtön apa felé néztem, aki szerintem nagyon jól tudta, hogy mit akarok kérdezni.

-Ne aggódj, jól van.- mondta bíztatóan, engem pedig azonnal elöntött a boldogság. Mindennél jobban örültem annak, hogy Bucky jól van.

A haza út gyorsan telt. Amikor beléptem a toronyba, rögtön James keresésére indultam és mivel még a kocsiban apa elmondta, hogy a laborban van, mem volt különösebben nehéz dolgom.

Amikor beértem a laborba, láttam, hogy Bucky alszik én pedig nem akartam felkelteni, úgyhogy csöndben leütem az ágya mellett lévő székre.

Arra keltem fel, hogy valaki simogatja a kezem. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Bucky az. A számra automatikusan mosoly kúszott, a szívem nagyot dobbant. Ő is mosolygott. Szemei még fátyolosak voltak, valószínűleg nem rég ébredhetett fel.

-Hogy vagy?- törtem meg a csendet.

-Én jól, a kérdés az, hogy te jól vagy-e?- nézett rám aggódó tekintettel. Igen, volt pár vágás rajtam, de már megszoktam.

-Igen, jól vagyok.- nyugtttam meg.

-Akarsz a történtekről beszélni?- kérdezett rá óvatosan.

-Majd később. Most pihenj!- mosolyogtam rá kedvesen. Bevallom, nem nagyon szerettem volna most felhozni a témát. Majd egyszer elmodnom neki, mi történt. Nem szerettem volna újra felhozni az ott történteket.

Jamessel még sokat beszéltünk, én pedig úgy döntöttem, hogy ott alszom este. Persze Buck próbált meggyőzni, hogy menjek fel a szobámba, de én erősködtem, hogy itt akarok aludni. Először, még enni is itt akartam, de erre már rávettek a többiek (természetesen Buck vezetésével), hogy az ebédlőben egyek.

Miután megvacsoráztam, felmentem a szobámba fürdeni, felvettem egy pizsamát, és visszamentem Buckyhoz.

-Gyors voltam?- toppantam be mosolyogva. Látszólag Buck megijedt, mert ahogy beléptem, az egész teste összerezzent és felém kapta a fejét. Amikor realizálta, hogy én vagyok, rosszallóan nézett felém, de miután nem bírta magát tartani a szerepbe, elmosolyodott. Én persze folyamatosan nevetten és egyszerűen nem bírtam abbahagyni. A nagy Tél katonáját halálra rémisztettem. Buck fejét csóválva nézte, ahogy már a hasamat fogva nevetek folyamatosan. Pár perc múlva, mikor sikerült megnyugodnom, elkezdtem kicicomázni a székemet, a párnával és a takaróval, amiket hoztam.

-Nem akarsz inkább mellém feküdni?- mosolygott aranyosan Bucky, én pedig majdnem elolvadtam tőle.

-Ami azt illeti..., de igen, szeretnék.- tettem úgy mintha elgondolkodtam volna. Gyorsan bebújtam mellé és összebújtunk. Bucky szorosan átkarolta a derekam és úgy nyomott el minket az álom.