A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

14 (2/2) fejezet

-Jobbam vagy?- kérdezte apa, amikor kezdett normalizálódni a lélegzet vételem.

-Igen.- bólintottam, utána pedig elkezdtem volna feállni, de Bucky visszanyomozt, a vállam náll fogva.

-Majd én beviszlek.- ajánlotta fel, de én a fejemmel, szinte láthatatlanul biccentettem, hogy apa is itt van, és ezt nem előtte kéne. Amint ő is rájött, hogy ez hülyeség lenne, végigsimított, a még midníg felhúzott lábamon, felállt és elment. Apa utána nézett még, és felém fordult.

-Gyere!- felkapott a kezébe, menyasszony pózba, és bevitt a szobámba, ahol lerakott az ágyra. Legugolt az említett tárgy mellé, és simogatni kezdte az arcomat.

-Sajnálom, Daniella! Annyira sajnálom!- egy könmycsepp gördült le az arcán. Nem tudtam, mit gondoljak. Utáltam is, de most legszívesebben jó szorosan magamhoz öleltem volna. -De nem engedhetem meg, hogy együtt legyél a legjobb barátommal.

-Hányszor akarod ezt még eljátszani? Mindíg megtiltod, de én örökké ellenkezni fogok. Ha tényleg ezt akarod, akkor legyen. De el fogsz veszíteni. -apa lehajtotta a fejét, nem válaszolt semmit, csak felállt, és kiment a szobámból.

Nagyjából 10 perc múlva, sikeresen felültem az ágyamon. Egyeltalán nem voltam álmos. Lassan felálltam, és kimentem a fürdőbe. Ahogy a tükörbe belenéztem, amit elsőnek kiszúrtam, a vérben forgó szemeim. Megmostam az arcomat, és a karomon is végigfolyattam a hideg vizet. Ittam egy pohárral, és utána visszamentem a szobámba.

Olvastam még egy kicsit, aztán elaludtam.

Másnap reggel, arra keltem, hogy valaki simogatja az arcom. Nyüszögve nyitottam ki a szememet. Akit először megláttam Bucky volt. Automatikusan mosolyra húzódott a szám. Nem érdekelt, hogy akárki megláthat, csak az volt a fontos, hogy most itt volt az, aki nekem a legfontosabb. Felemeltem a fejem, odahajoltam hozzá, és adtam a szájára egy csókot, amit ő rögtön viszonzott. Miután elváltunk, csak akkor szólaltam meg.

-Nem jössz be mellém?- mégjobban elmosolyodtam.

-Ha szeretnéd.- mosolygott Bucky is.

-Gyere!- Bucky felállt, amit nem értettem, az ágy másik felébe sétált, és mögém mászott. Hátulról átkarolt, és tejesen hozzám simult. Imádtam ezt az érzést. Azt akartam, hogy soha se érjen véget. Nyakamon megéreztem lehelletét, ami miatt jól eső borzongás futott végig rajtam. Lassan felé fordultam. Mikor sikeresen végrehalytottam az akciót, két gyönyörű kék szemmel találtam magam szembe, amiben mindig is el tudtam veszni. Bucky ajkaimra tapadt, nyelvével bejutást kért a számba, amit rögtön meg is adtam neki. Egy mozdulattal felém került, és szája átvándorolt a nyakamra, amit lágy csókokkal hintett. Néhány helyen megszívta az érzékeny bőrt, ezzel nyomot hagyva. Egy helyen erősebben szívta meg, amin felsóhalytottam. Tudtam, hogy ezt nem kellene, de nem bírtam megszólalni. Vágytam az érintésére.

-B-Bucky, ez ne..- hangom itt megakadt, mert Buck ajkaimra tapadt, ezzel elhallgattatva engem. Levegő hiánya miatt kellett elválnunk. -Buck, ezt nem szabad. Még nem.- muszály volt leállítanom, mert mindketten tudjuk, hogy apa bármikor betoppanhat (vagy akárki). Bucky vissza mászott mellém, és átölelt. Még egy jó darabig így voltunk. Imádtam így lenni. Bucky a nyakhajlatomba fúrta a fejét, teljesen hozzámsimult. Az a bizsergő érzés pedig állandóan jelen volt.

Hamarosan fel kell majd kelnem. Szomjas vagyok, és fogat sem mostam, ma még. Magam mellől Bucky szuszogását hallottam meg. Óvatosan hátra fordultam, és láttam hogy alszik. Automatikusan elmosolyodtam. Nagyon aranyos volt, ahogy szuszogva aludt. Nem akartam otthagyni, de muszály volt. Minél csöndesebben próbáltam meg felkelni, és kimenni a mosdóba. Mikor meggyőződtem róla, hogy nem kelt föl, már mentem is. Gyorsan megmostam a fogam, és ittam egy pohár vizet. Vissza fele, ismét meggyőződtem arról, hogy nem kelt fel, és megpróbáltam minél halkabban, visszamászni. Itt már nem jártam sikerrel, mert Bucky elkezdett morogni. Én ezen csak elmosolyodtam. Eszméletlenül aranyos volt, ahogy kómásan rám mosolygott.