A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

18 fejezet

Reggel a Nap sugaraira ébredtem. Éreztem, ahogy Buck kezei a derekam körül vannak összefonódva és úgy alszik. A tegnapi emlékek gondolatára, automatikusan mosoly kúszott az arcomra.

-Csak nem a tegnap estén mosolyogsz?- kérdezte, ő is mosolyogva. Szembe fordultam vele, és megcsókoltam.

-Eltaláltad.- válaszoltam neki, mikor elváltunk. Ránéztem az órára és láttam, hogy 11 óra van. Fel akartam kelni, mert éhes voltam, de amikor ezzel megpróbálkoztam, James a karomnál fogva visszahúzott.

-Ne menj még! Aludjunk egy kicsit.- kérlelt kiskutya szemekkel. Visszafeküdtem mellé, és forró csókba húztam. A fogása megenyhült a karomon, én pedig gond nélkül fel tudtam kelni az ágyból.

-Te sunyi!- nevetett fel, én pedig büszkén kihűztam magam. Itt mégjobban elkezdett nevetni, én pedig már nem bírtam, én is elnevettem magam.

-Muszáj lemennem, mert éhes vagyok. Hallod?- korgott egy hangosat a hasam.

-Jól van. Menjünk. Tényleg nagyon éhes lehetsz.- adta be végül a derekát. Mivel csak egy fehérnemű volt rajtam, ezért a földről összeszedtem a ruháimat, amiket Buckytól kaptam, és azokat húztam magamra. Mikor ezzel megvoltam, Buckyval még váltottam egy gyors csókot, majd visszaindultam a szobámba.

Amikor visszaértem, felöltöztem. A választásom, egy narancssárga, tapadós haspólóra esett ésegy fekete, magas derekú, szakadt farmerre. Ezek után a konyha felé vettem az irányt, ahol éppen Buck csinálta magának a szokásos kávéját, és Tony ült az asztalnál.

-Jó reggelt Csipkerózsika!- köszönt nekem én pedig csak megforgattam a szemem.

-Neked is jó reggelt Tony.- vettem ki a hűtőből a narancslevemet, amiből töltöttem magamnak, majd leültem Bucky mellé, Tonyval szembe.

A reggel csöndesen telt. Alig beszélgettünk egymással, csak néhány szót. Mindegyikünk a gondolataiba mélyedt. Nem volt egyeltalán kínos csönd, inkább lellemes.

Miután megittam a narancslevem, felálltam, elmost a poharam és elindultam a szobámba. Közben összefutottam Nattel, akivel megbeszéltek, hogy húsz perc múlva megyek vele edzeni. Amikor felértem a szobámba, rögtön a szelrényemhez mentem. A ruhám egy sport melltartóból és egy cicanadrágból állt. A hajamat is összefogtam, ez után pedig elindultam az edzőterembe. Nat már ott várt, éppen melegített. Én köszöntem neki és beálltam hozzá. Mikor már úgy éreztem, hogy bemelegítettem, elkezdtem püfölni az egyik boxzsákot. Én az egyik oldaláról, Nat a másikról. Közben elbeszélgettünk mindenféléről.

Fáradtan dőltem le a földre, Nat pedig mellém. Amikor az órára néztem, láttam, hogy már vagy másfél órája itt vagyok. A lélegzetem rendezetlen volt. Egy-két tincs a hajamból, a homlokomra tapadt. Nat felé fordítottam a fejem, aki a plafont nézte, de amikor megérezte, hogy őt nézem, felém fordult.

-Na, jössz holnap is?- mosolygott rám, amit én viszonoztam.

-Naná!- nem is volt számomra kérdés. Imádok eszeni, társaságban pedig mégjobb.

Pár perc múlva, felkeltünk a földről, én ittam a kulacsomból, amit az érkezésemkor a fal mellé tettem le, elköszöntem Nattól, utána a szobám felé vettem az irányt. Amikor beértem, első utam a fürdőbe vezetett, ahol lezuhanyoztam. Jó érzés volt újra frissnek lenni. Felvettem egy spagetti pántos, fila-s haspólót, mellé egy sima világoskék nadrágot. Kimentem a nappaliba, ahol Wanda és Vízió nézte éppen a tévét. Én csendben leültem melléjük, és én is elkezdtem nézni a filmet. Nem sokkal a film vége után, jött be Tony és szólt mindnenkinek, hogy jöjjön mindenki vele, mert megbeszélést tartunk.

-Szóval, megkérdehhetném, hogy pontosan miért is vagyunk itt?- tért rögtön a lényegre Clint, miután mindenki megérkezett.

-Azért, mert Daniella nevelő apja, tegnap el akarta rabolni őt.- mondta Tony, utána felém fordult.

-Tudod hol van ugye?- kérdezte tőlem, én pedig csak némán bólintottam egyet. -És mennyire veszélyes?- tette fel azt a kérdést, amin el kellett gondolkodnom. Eddig csak vert, de tegnap megfenyegetett azzal, hogy megöl, és ma még egy találkozóm is van vele, amit meg kéne osztanom a többiekkel.

-Nem tudom.- adtam az őszinte választ. -Viszont annyit tudok, hogy tegnap felhívott egy privát számról, hogy találkozni akar velem és egyedül kell mennem, különben ti kerültök bajba.- mindenki sokkolva ült az asztalnál, kivéve Buck, mert neki már elmondtam tegnap este, viszont neki is meg sillant a szemébe egy kis félelem talán.

-Tessék?- akadt ki apa.

-Nyugi apa! Nem lesz semmi baj. Nem akartam ezt előtted mondani, mert tudtam, hogy ki fogsz akadni.

-Még jó, hogy ki vagyok akadva! Nem mehetsz egyedül!- kezdett el rögtön ellenkezni.

-De egyedül fogok menni!- álltam ki a döntésem mellett.

-Hé, srácok! Nyugodjanak meg a kedélyek! Daniella, te kapsz egy lehallgatót, és egy nyomkövetőt, Steve te pedig... te csak maradj csöndben.- adta ki Tony az utasításokat. Ezek után márcsak a részleteket beszéltük meg. Apa végig maga előtt összefont karokkal dőlt neki a falnak, durcás tekintettel.

A megbeszélés végén, én Tonyval mentem, hogy megkapjam a lehallgatómat és a nyömkövetőt, amire végül én nemet mondtam, de apa nagyon ragaszkodott hozzá.

Tony elmondta, mi hogyan működik, csináltunk egy próbát is, hogy hallanak-e engem. Mikor mindenről meggyőződtünk, hogy működik, láttam hogy lassan el kell indulnom. Elköszöntem a többiektől, és a kijárat felé vettem az irányt.

A kávézó most sem volt messze. Gyalog is hamar odaértem, sőt. Még korán is ékeztem. A nevelő apám ennek ellenére is itt volt. Az egyik kis, kör alakú asztalnál ült, és félpercenként körbenézett. Amikor találkozott a tekintetünk, a gyomrom összeszorult.

-Itt van.- szólaltam meg halkan, utána megindultam a nevelő apám felé. Amikor elé értem, a kezével jelzett, hogy üljek le.

-Hogy vagy drágám?- erőltetett egy mosolyt az arcára. Szinte undorodtam tőle.

-Semmi közöd hozzá és ne szólíts így.- az előttem ülő szájáról lefagyott a mosoly, helyét pedig átvette a dühös tekintet. Tudtam, hogy nem kellene húzni az agyát, mert nem én fogok belőle jól kijönni, de meguntam már a folyamatos félelmet és aggódást.
-Miért akartál találkozni?

-Hogy haz gyere velem.- megint erőltetett mosoly kúszott fel az arcára, nekem pedig kedvem lett volna letörölni.

-Azt megvárhatod. Én biztos, hogy nem fogok oda visszamenni.- a férfin láttam, hogy meglepődött, de gyorsan rendezte arcvonásait és ismét mosolygott.

-Ha nem magadtól, akkor mi fogunk vissza vinni.- elég ijesztő volt ez a stílus, nekem pedig szerintem az összes szín kifutott az arcomból. -Ja és igen, ezt elfelejtettem. Máskor a barátaid nélkül gyere. Most még elnézem ezt neked, ami egy elég kivételes dolog nálam, de ha máskor előfordul, egyenként fogom megölni őket, a szemed láttára.- ha lehetséges, én mégfehérebb lettem. Az eddig még előttem ülő férfi, most felállt és otthagyott.

Sziasztook!
Ezer év után, végre itt a következő rész!😸
Tudom, tudom. Nagyon rég nem volt már rész. Ne haragudjatok érte. Mostanában időm sincsen és az ihlet se nagyon jön.
A suli végéig nem biztos, hogy sok rész lesz, de nyáron már több időm lesz, úgyhogy akkor lesznek majd részek.
Mégegyszer ne haragudjatok!

Rami❤️