A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

27 fejezet

Éjjel nagyon rosszul aludtam, rémálmaim voltak és egyszer ki is kellett menne mosdóba, hogy lenyugodjak picit. Buckyt hallottam az fürdőszoba ajtónál kopogni.
-Bejöhetek?-kérdezte óvatosan.
-Gyere.- válaszoltam neki röviden.
-Minden rendben kicsim?- kérdezte kicsit aggódva
-Igen, csak rosszat álmodtam.- mosolyodtam el halványan megnyugtatásképp. Bucky közelebb lépett hozzám és szorosan megölelt. A karjai között biztonságban éreztem magam. Még egy darabig így álltunk, James kezeivel a derekam körül, szorosan egymáshoz simulva.

Másnap reggel jó kedvem volt. Amint fölkeltem, első utam a terasz felé vezetett. Megvártam amíg Buck felébred, hogy együtt mehessünk le.
Nem tudom mióta ülhettem kint, de arra lettem figyelmes, jogy két izmos kar ölel át hátulról,  Bucky a fülemhez hajol, és lágyan belesuttogja a fülembe, hogy "jó reggel", majd belepuszil a hajamba. Én viszonoztam a reggeli köszönést, majd megfordultam és nyomtam egy csókot a szájára.

Miután elkészültünk, kézen fogva mentünk a konyhába, ahol a többiek reggeliztek. A délelőtt jó hangulatban telt, de végig volt egy rossz érzésem, ami ne, hagyott nyugodni. Buck elment nekem és a bosszúállóknak a közeli cukrászdába sütiért, míg én összedobtam az ebédet és kicsit rendet raktam a szobánkban. Titokban még fel is néztem egy online bababoltba, de James pont megérkezett, szóval gyorsan felpattantam és lágy csókkal üdvözöltem. A kedvenc marcipános sütimez hozta, amire én rögtön rá is vetettem magam. Miután elfogyasztottunk mindketten egy-egy szeletet, úgy döntöttünk, lemegyünk kicsit sétálni.

Kellemes volt a levegő és a Nap is sütött. A közeli parkba mentünk, ahol rengrteg fa volt, rajta sok-sok mókussal. Az egyik padra, amire rásütött a Nap leültünk és egymáshoz bújva beszélgettünk. Buck hátulról átkarolt, amitől az a bizonyos jóleső borzongás futott rajtam végig.

Főképp arról beszélgettünk, hogyan szertnénk megoldani a jövendőbeli kislányunk szobáját, és annak berendezését. Elképzeltünk neki egy csodaszép kiságyat szürke tölgyből, oldalán a lányunk nevének a gravírjával. De Buckyval azt is tervezkettük, milyen lenne, ha nem is a toronyban, hanem egy közös kis kertesházban, egy csöndes kis helyen nevelhetménk fel a picit. Lehetne egy kiskutyája, aki megvédi és ha nagyobb lesz tud vele játszani. A ház maga, egy kisebb, de modern háznak lett elképzelve, benne egy konyhával, egy nagy fürdővel, gyerekszobával, a közös hálónkkal és egy nappalival. Az udvarnak sem kell túl nagynak lennie. Lesz egy kis teraszunk, ahova reggelente ki lehet ülni reggelizni, vagy esténként csillagokat nézni.
Annyira elkalandoztunk, hogy csak később vettük észre, hogy besötétedett. Szinte már csak mi voltunk a parkban, de nem volt hideg, emiatt kényelmesen tudtunk hazasétálni.

***

Az elmúlt hét eseménytelenül telt. Mindenki a toronyban volt és semmi életjelet nem küldött felénk a nevelő apám. Ma hihetetlenül erősen fájt a fejem, amikor fölkeltem. Gyorsan le is mentem a konyhába és bevettem egy aspirint, de egy órával később még mindig ugyanúgy fájt. Visszamentem a szobánkba, ahol Buck éppen a mosdóban volt. Befeküdtem az ágyba és becsuktam a szemem, miközben vártam, hogy elmúljon ez a rémálom. Egyszer csak hatalmas csattanást hallottam, amire rögtön kipattantak a szemeim. Sűrű füst lepte el a szobát és hallottam, ahogy Bucky próbál kijönni a mosdóból, de nem tudott. Az utolsó, amire emlékeztem egy árny volt, ami közeledett felém és utána minden elsötétült.

Egy sötét helyen ébredtem fel, egy oszlopnak dőlve, megkötözött kezekkel. Ahogy körbenéztem, alig láttam valamit. Egy kis ablakon szűrődött be némi fény, ami minimális megvilágítást adott a szobának, ahol én voltam. A szobában nem voltak bútorok, csak az egyik sarokban volt egy asztal, rajta mindenféle eszközökkel, amiket nem láttam pontosan. Szembe velem, egy kapu volt, ami fémből készült. Résnyire ki volt nyitva és néhány másodpercel később teljesen kitárult. Ismét megláttam az árnyat, amit még a toronyban is. Amint közelebb jött, ki tudtam venni, hogy ki áll előttem. Teljesnen megdermedtem a látványtól. A nevelő apám volt.

Sziasztok!
Mostanában nem sűrűn rakok ki új részeket, ugyanis nincs rá sok időm. Ez a rész is elég rövid lett és nem is a legjobb. Igyekszem jobban beosztani a rendelkezésre álló időmet, amivel talán kicsit rendszeresebben tudok majd posztolni.
Addig is vigyázzatok magatokra!🤍