A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

4 fejezet

Amikor odaértünk, hirtelen megtorpantam az ajtó előtt, becsuktam a szemem és vettem néhány mély levegőt.

Mikor bent leültem a székre, kinéztem az üvegen, amin természetesen nem láttam ki, de tudtam hogy ott vannak a Bosszúállók.

-Kezdhetjük?- szólalt meg egy hang. Feltételeztem, hogy Steve az, mire bólintottam.

Bucky jött be hozzám. Kissé meglepődtem, de jogosnak tartottam, mivel vele barátkoztam a legjobban össze.

-Egyszerű kérdésekkel fogunk kezdeni, oké?- kérdezte, mire alig láthatóan bólintottam.

-A szüleiddel laktál, mielőtt idekerültél, igaz?- tette fel az első kérdést, mire bólintottam. -És a szüleid parancsolták neked, hogy öld meg Tonyt?

-Igen, ők mondták, de csak annyit osztottak meg velem, hogy veszélyt jelent rám és a szüleimre.- mondtam, mire Bucky bólintott és elkezdett írni, egy kis A5-ös lapra.

-És hogyan kényszerítettek arra, hogy megtedd?- kérdezte, mire megfeszültek az izmaim, amit valószínűleg Buck is észrevehetett, mert együttérzéssel a tekintetében nézett felém.

-Azt mondták, hogy móresre fognak tanítani, ami náluk jelenthet egy sima verést, vagy rosszabb esetben éheztetést is, de ilyet még soha mem csináltak.- Bucky szemei kikerekedtek, a mondat hallatán, mire a lány csak vállat vont. -Viszont ezt nem szabadott volna elnondanom..

-Miért pontosan?- láttam a szemében, egy kis félelmet, valószínűleg számított arra, hogy nem beszélhetek az ügyről, de az előbbi hallatán, lehet megijedt egy kicsit.. Bár nem hiszem.

-Mert apu azt mondta, ha ezt elmondom, akkor meg fog ölni.- vontam vállat, mintha nem érdekelne, de legbelül rettegtem a félelemtől. Könyörgő szemekkel néztem a barátomra, majd megszólaltam. -Ugye nem fogtok elküldeni?- kérdésemre Bucky megfordult, a mögötte lévő fejete ablak felé, amin a többiak néztek minket.

Néhány másodperc múlva, egy hang csapta meg a fülem.

-Maradhatsz, de vannak szabályok, amiket be kell tartanod és hozzá tenném, ha mégegyszer megtámadsz valakit, kirakunk.- mondta a hang, amire feltételeztem, hogy Tony szólalt meg, akit tolószékbe ültettek és úgy hoztak ide.

Én erre csak bólintottam egyet, és őszinte hálával a szemembe néztem Bucky, majd az ablak felé. Nem értettem még mindíg, hogy tudnak ennyire megbízni bennem, vagy egyeltalán elfogadni.

-Nos, szerintem végeztünk.- szólalt meg Buck olyan 15 perc kérdezgetés után, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Felálltunk a székről, majd mindketten kimentünk. Mire kiértünk, a többiek már ott vártak ránk. 

Kínos csend kíséretében mentünk vissza a laborba, én Buck, Tony és Bruce.

Mikor odaértünk Bruce megnézett mindkettőnket és megállapította, hogy elmehetek a laborból. Hozzátette, hogy mivel Tony még nincs olyan állapotban, hogy megmutassa új szobám, Bucky fog elkísérni.

Beszálltunk, a folyosó végén lévő liftbe, ahol megkezdődött a szokásos kínos csend, amit ő szakított meg.

-Ha igaz amit Tony mondott, akkor velem szembe fogsz lakni.- mondta, de nem nézett rám közbe, csak a lift ajtaját bámulta.

Én erre nem igazán tudtam mit válaszolni, ezért egyszerűen csak bólintottam és rámosolyogtam a férfira.

Mikor megérkeztünk, kiszálltunk a liftből, és a szemem elé tárult egy hatalmas nappali, ahol Vízió, Wanda, Clint és Natasha beszélgettek, a kanapén ülve, de amint kinyílt a lift mindenki felénk nézett. Natasha megjutalmazott minket egy mimdent tudó mosollyal, mire én csak megforgattam a szemem és megráztam a fejem, egy mosoly kíséretében.

Végigmentünk a nappalin, aminek a végén egy hosszú folyosó volt.

-A te szobád lesz a 17es. -monda miközben a 17es számú ajtó felé biccentett.

-Akkorba te szobád a 18as.- mosolyogtam rá, mire bólintott egyet.

Benyitottam a szobámba, Buckyval a sarkamban. Amikor láttam, hogy milyen szép szobám van, még levegőt venni is elfelejtettem.

-Úristen.. Ez gyönyörű!- néztem Buckyra egy ezer wattos mosollyal, amit ő is viszonzott.

-Örülök, hogy tetszik. Majd átadom Tonynak is.- kacsintott egyet, mire én bólintottam.

Miután beljebb mentem, szétnéztem benne egy kicsit jobban. Pasztell kék falai voltak, a jobb oldalon volt egy hatalmas nagy 2 személyes franciaágy, mellette pedig egy éjjeli szekrén. Vele szembe egy fésülködő asztal helyezkedett el, és jobbra, a szoba sarkában volt egy nagy ruhásszekrén. Odasétáltam, hozzá és mikor kinyitottam, hatalmas meglepetésemre tele volt ruhákkal. (Nem értem hogyan tudtak ilyen gyorsan bevásárolni) Elléptem a szelrénytől és a terasz felé néztem, utánna pedig a (szerintem) legszuperebb dolgot láttam meg a szobámban. Egy ajtót, ami valószínűleg egy fürdőszobába vezet. SAJÁT FÜRDŐSZOBÁM VAN!! Kifejezetten örülök neki, mivel nem bizots, hogy a többiek örülnének, az én másfél órás fürdőzéseimnek.

Bucky felé pillantottam, aki még mindig az ajtófélfának dőlve nézett engem, ahogyan felfedező utat teszek, az immár saját szobámban.

-Nem jössz beljebb?- kérdeztem, mire elmosolyodott és elkezdett közeledni felém. Valami furcsa, bizsergető érzés kerített hatalmába, amit nem tudtam hova tenni. Kizárt, hogy barátságnál több legyen köztünk.

Buck megállt előttem, mire én belenéztem gyönyörű kék, csillogó szemeibe. Erősnek kellett maradnom, hogy ne pillantsak lejjebb, de nem értettem miért akarom ennyire. Végül ő törte meg a csendet.

-Nem megyünk ki a teraszra?- kérdezte enyomva egy mosolyt, majd óvatosan megfogta a karom és elkezdett a terasz felé vinni. Mikor odaértünk, csak megálltunk egymás mellett és néztük a tájat.

-Gyönyörű.- szólaltam meg mire felém pillantott mosolyogva.

-Szerintem is. Tudtad, hogy ebből a szobából a legszebb a kilátás? -kérdezte, mire én megráztam a fejem. -Néha csak azért jöttem át ide, hogy lássam ezt a tájat.- mosolyodott el, majd ismét a kilátásban kezdett gyönyörködni.

Valóban gyönyörű volt. Ahogy kinéztem New Yorkot láttam. Mivel kezdett lemenni a nap ezért még hangulatosabb volt. Az ég vörösen izzott, a lámpák és az autók fénye bevilágította a várost és hatalmas felhőkarcolók voltak mindenhol. Régebben sosem volt időm várost nézni a szüleim miatt.

Néhány percig még kint álltunk, csöndben, a tájat nézve, mikor arra lettem figyemes, hogy eléggé hideg van, és én már libabőrös vagyok. A mellkasom előtt összefontam a karomat. Mozdulatomat Bucky is észre vette ezért gyorsan levette magáról a pulcsikát és rám terítette. Én meglepve figyeltem tettét, mert még soha nem törődött velem így senki.

Olyan 15 perc múlva bementünk. Bucky átment a saját szobájába és én egyedül maradtam, a gondolataimmal. Legalább egy kicsit el tudtam merengeni a Buckyval való kapcsolatunkon.

Leültem az ágyamra és a gondolataimba mélyedtem.

Mostanában nagyon jó a kapcsolatunk, de én úgy érzem többet érzek barátságnál. Mindíg rajta jár az eszem. Talán egy nagyon kicsit tetszik.. Vajon ő is ugyanígy érez?

Sziasztok! Tudom, hogy ez a rész most sokkal előbb jött, de az új sorozat miatt szeretném most kirakni (TFATWS).
Még pénteken megjelent az 1. része és már másnap meg lehetett nézni feliratosan. Nekem magyon tetszett és szerintem a kritikák ellenére is, már most hatalmas sikere van. Az új Amerika Kapitányról szerintem minden Marvel fannak meg van a véleménye, úgyhogy azt szerintem hagyjuk. 😅❤️
Nektek hogy tetszik a sorozat?