A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

25 fejezet

Még én sem tudom, hogy az örömtől vagy a szomorúságtól sírtam.

Bucky biztos nem fog örülni a babának.- gondoltam magamban. A padlón kuporogva sírtam, amikor hallottam, hogy valaki bejön a szobámba. Gyorsan letöröltem a könnyeimet és eldugtam a teszteket a fürdőszoba szekrénybe.

-Daniella, jól vagy?- kopogott be az ajtómon Bruce. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, és hálálkodtam magamban, hogy nem más nyitott be. -Na mi lett az eredmény?- kérdezte óvatosan.

-Pozitív.- mosolygtam szomorúan és ismét elkezdtem sírni. Bruce jó szorosan megölelt és valamennyire megnyugtatott. Örültem, hogy ilyen megértő.

Miután megnyugodtam már csak azt kellett kitalálnunk, hogy hogy mondjuk el a többieknek. Végül azt terveztem, hogy Bucknak csinálok egy vacsit és akkor fogom neki elmondani, apát pedig elhívom beszéni a szobámba.

Az egész terv jól haladt, pont elkészült a steak, mikor Bucky beért a konyhába.

-Szia! Ezt nekem?- mutatott rá az ételre tágra nyílt szemekkel.

-Igen.- nyomtam egy puszit az atcára. -Ülj le.- mutattam a székre és kiraktam egy tányérra a vacsiját. Miután raktam magamnak is, leültem James mellé és próbáltam enni, ami nem nagyon sikerülg mert annyira izgultam, hogy elment az étvágyam.

-És milyen napod volt?- lérdeztem tőle mosolyogva, de észrevette hogy feszült vagyok.

-Valami baj van?- nézett rám aggódva. Én a tányéromra néztem és inkább a villámmal játszottam.

-Ami azt illeti..- kezdtem bele félve -valamit el kell mondanom. -néztem végül rá.

-Nyugodtan elmondhatod!- fogta meg a kezem bátorítóan és felém mosolygott.

-Megígéred, hogy nem leszel mérges?- kérdeztem tőle, de ő továbbra is mosolyogva nézett felém.

-Megigérem.- amikor ezt kimondta, előhúztam a zsebemből az egyik tesztet, amit még a szekrényből szettem ki, a konyhába menet és átnyújtottam Buckynak. Először körbeforgatta, hogy mi ez, de végül rájöhetett mert elfehéredett az arca.

-Terhes vagy?- nézte továbbra is a tesztet.

-Igen.- hajtottam le a fejem.

-Hát ez.. erre nem számítottam.- kicsit megijesztett a reakciója, de amikor felnéztem, láttam hogy mosolyog, ami engem is mosolygásra kényszerített.

-Nem vagy mérges?

-Dehogy vagyok mérges! Szimplán meglepődtem, de ez hihetetlen! Hiszen terhes vagy!- mondta boldogan. A szemei már könnyesek voltak én pedig már sírtam.

-Te örülsz neki?- nézett rám. Én már nem tudtam beszélni, úgyhogy csak bólogattam, ezzel jelezve, hogy nagyon is örülök. Buck ezután jó szorosan megölelt és azt mondogatta, hogy apa lesz én pedig nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Nagyon örültem neki, hogy Buck nem akadt ki és ilyen boldog volt.

Miután megettük a vacsit, jött a nehezebbik rész, elmondani apának. James azt mondta, hogy ő is megy velem, mert nem szeretné, ha egyedül mondanám el, aminek bevallom őszintén nagyon örültem. Szóltam apának, hogy jöjjön fel velünk a szobámba és beszélgessünk kicsit hatszemközt.

-Na miről szerettetek volna beszélni?- ült le az ágyam végébe. Nem igazán tudtam, hogyan közöljem ezt vele, úgyhogy segítségkérően Buckyra néztem, aki szerencsére értette a jelzést és előrébb lépett kicsit.

-Szóval Steve. Már nagyon rég óta a legjobb barátom vagy és nagyon örülnék ha ez így is maradna.- nézett rá. Próbálta titkolni, hogy mennyire feszült, de én láttam rajta, úgyhogy bátorításképp megfogtam a kezét.

-Miről beszélsz Buck? Persze hogy a legjobb barátom maradsz!- Bucky egy kicsit megkönnyebbült és én is, de apa még mindig nem tudta mi a helyzet és ez bármikor változtathat a véleményén.

Buck próbált valahogy belekezdeni a mondandójába, amikor engem elragadott a hév és átvettem a szót.

-Terhes vagyok apa.- nyögtem ki. Apa teljesen lefagyott és semmire nem reagált vagy fél percig.

-Ez most csak egy rossz vicc, ugye?- nevetett fel hitetlenül. -Te pedig nem vagy terhes! Huh Daniella már majdnem elhittem.- nevetett egy jót és már állt volna fel. Nem tudtam elhinni, hogy így reagált. Tudom, hogy még csak nem rég ismer, de ismernie kellene már annyira, hogy tudja, ilyennel én nem viccelődnék.

-Apa várj! Nem vicceltünk. Tényleg terhes vagyok.- apának lefagyott a mosoly az arcáról és mintha megszédült volna, visszaült az ágyra. -Kérlek mondj valamit!- kérleltem, miközben elcsuklott a hangom és gombóc keletkezett a torkomban.

-Erre nem tudok mit mondani.- kezdte el rázni a fejét. -Kértem, hogy vigyázzatok. Csak ennyit kértem.- nem kiabált, csak nyugodtan beszélt, ami eléggé megijesztett.

-Steve hidd el, hogy mi sem így terveztük.- próbálkozott Bucky is.

-Hát persze.- válaszolta csöndesen. Odaültem apa mellé és megfogtam a kezét.

-Kérlek apa.- mondtam szinte elcsukló hangon a visszafolytott sírástól.

-Daniella én nagyon szeretlek, de nem gondolod ezt túl korainak?- nézett rám apa kétségbeesetten.

-Mi sem így akartuk és egy kicsit korai is, de én ettől függetlenül nagyon örülök neki és Buck is.- meglepődtem, hogy apa csak ennyit kérdezett és nem csinált nagy balhét belőle, de még nem akarom elkiabálni a dolgokat.

-Hát mivel annyira már ismerlek, hogy tudjam, biztos nem fogod elvetetni...- sóhajtott egyet,- örülök nektek.- mosolyodott el végül. Nekem csak ez a mondat kellett és teljesen megnyugodtam. Apa karjai közé vetettem magam és nagyon szorosan megöleltem. -De azért következőre legyetek óvatosabbak!- Miután elváltunk, apa megölelte Buckyt is, aztán még sokáig beszéltünk a bennem növekedő porontyról. Buckyval neveket is kitaláltunk, neki nagyon tetszett a Grace, de nekem egyeltalán nem úgyhogy azt kihúztuk. A Tammy pedig nekem tetszett, de Buckynak nem ezért azt is kihúztuk. Végül lány névből a Heaven Jayleen Barnes lett a kiválasztott, fiúból pedig Bryan James Barnes, mivel ragaszkodtam hozzá, hogy ha fiú lesz az apja nevét is megkapja.
Késő estig beszélgettünk. Miután apa átment a saját szobájába, mi elmentünk tusolni, először én aztán Buck. Már majdnem elaludtam, amikor James kijött a fürdőből. Nem mozdultam meg, csak úgy tettem mintha aludnék. A szememet sem nyitottam ki, csak annyit éreztem, hogy Bucky befekszik mellém és elkezdi simogatni a hasam.

-Szia picúr, itt apa. Csak gondoltam elmondom, hogy én is és anyukád is már most nagyon szeretünk téged és nagyon várunk.- nyomott egy puszit a hasamra. Elképesztően boldog voltam és nem bírtam abbahagyni a mosolygást. -Szeretlek titeket.- ölelt át Bucky. Először ő aludt el, mert nekem a mai napon járt az eszem, megállás nélkül, végül nagy nehezen, de sikerült elaludnom.