A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

17 fejezet

❗️Ebber a részben enyhén 🔞-s jelenet olvasható! Aki nem szeretné elolvasni, annak megjelöltem, hogy honnan kezdődik.❗️

Éppen filmet néztünk Buckyval, amikor egy kopogást hallottunk. Egymásra néztünk, mert már mindketten tudtuk, ki áll az ajtó másik oldaán. James felpattant az ágyról, én követtem a példáját. Az ajtóhoz sétáltunk, és kinyitottuk. Amikor apa meglátott minket, tekintete elkomorult, de próbálta leplezni.

-Szia, apa!- köszöntem először én.

-Szia, Steve!- csatlakozott Bucky is.

-Sziasztok! Akkor beszéljünk.- mi ketten leültünk Buckyval az ágyra, de apa csak állt a falnak támaszkodva, és számonkérően nézett ránk.

-Figyelj, apa! Én először azt hittem, hogy majd örülni fogsz nekünk.- ujjaimat tördelve kezdtem el, először én beszélni.

-Daniella, nekem nem nagyon tetszik, hogy Buckyval vagy.- a tekintetét átvitte Jamesre. -Bocsi haver, de mindketten tudjuk, hogy te régen, nagy nőcsábász voltál.

-De már nem vagyok olyan!- védekezett Buck. -Steve, az már több mint 70 éve volt. Megváltoztam. Szeretem Daniellát. és ez ellen ha akarnál se tudnál semmit tenni.- apa lehajtotta a fejét. -Figyelj! Én megértem, hogy te csak védeni szeretnéd Daniellát, de hidd el, hogy szeretem és sosem bántanám meg.

-Daniella!- szólalt meg teljesen nyugodtan apa. -Te is szereted Buckot?

-Igen! Te is tudod, hogy ezt mindig mondtam nn
eked.- néztem apa felé.

-Jólvan. figyeljetek! Ha tényleg annyira szeretitek egymást, mint amennyre mondjátok, akkor nem bánom, nem fogom akadályozni, hogy együtt legyek.- dörzsölte apa az orrnyergét. Nekünk, Buckyval, egy levakarhatatlan 1000 wattos mosoly kúszott a szánkra. James közelebb hajolt, és csókba hívott, amibe mindketten belemosyogtunk. Apa szerintem úgy érezhette, hogy nem kell ide, úgyhogy inkább kiment.

Buckyval egész délután filmet néztünk. Már este fele járt, amikor is éppen egy film közepén járhattunk, és nekem elkezdett csörögni a telefonom. Én ilyedtemben a melkasomra kaptam a kezem, James pedig csak a készülék felé nézett. Odanyúltam a telefonért, aminismeretlen számot jelzett: megnyomtam a zöld gombot és beleszóltam.

-Haló! Kivel beszélek?- tértem rögtön a lényegre.

-Szia, drágám! Ez most egy kicsit fájt, hogy nincs lementve a számom!- az arcom hirtelen lesápadt, amit Buck is észrevett. Kérdőn nézett rám, de én csak felraktam a kezem.

-Honnan van meg a számom?- próbáltam magabiztosnak tűnni, de megremegett a hangom.

-Az nem fontos! Most jól figyelj rám! Ha nem akarod, hogy akárkkinek baja essen, a Bosszúálló pajtásaid közül, akkor találkozol velem, EGYEDÜL.- még a vér is megfagyott az ereimben. Nem akartam vele találkozni, de nem hagyhatom, hogy a többieknek baja essen.

-Legyen!- adtam meg magam. -Hol és mikor?

-Abban a kávézóban, ahol találkoztunk ma is. Holnap, délután egykor.- adta meg az információkat. -Egyedül gyere!

-Jó!- adtam a választ, és leraktam. Bucky még mindig kérdőn nézett felém, de szemében megcsillant az aggodalom.

-Ki volt az?- kérdezte. Én lehajtottam a fejem és egy időre elgondolkodtam, hogy elmondjam-e Buckynak, de végül úgy döntöttem, hogy jobb a békesség.

-A nevelő apám. Találkozni akar.- mondtam ki lassan. Jamesnek láttam, hogy megfeszülnek az izmai, száját pedig egy csíkba préselte.

-Nem mehetsz el!- mondta parancsolón. Én csak lemondóan megráztam a fejem, és egy fájdalmas mosolyt küldtem felé.