A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

10 fejezet

Reggel nem akartam felkelni. Fájt a fejem és a szemem, a sok sírástól. Nem igazán tudom, hány napja vagyok bent a szobámban, de 4-5 napja tuti itt vagyok. Ha bejön valaki, mindig kiküldöm. Álltalában Tony vagy Clint szokott jönni. Ők mindig hoznak nekem enni, és kedvesek is velem, de most nem tudják helyre hozni a dolgokat. Egyszer apa is megpróbált bejönni, én rácsaptam az ajót. Nem tudom mit gondolt, de ezek után őt szeretném a legkevésbé látni. Gondolatmenetemből egy kopogás zavart meg. Én meg sem szólaltam már, mert tudtam, hogy be fog jönni.

-Szia!- köszönt nekem Clint, mikor belépett.

-Szia!- köszöntem neki vissza, és erőltetett mosolyra húztam a szám.

-Ne mosolyogj így! Ez nem az igazi mosolyod.- jött hozzám közelebb és leült mellém. Már nem mosolyogtam, mert semmi értelme volt. Szinte mindenki bejött hozzám, talán 10 percre, de Tony és Clint rengeteget volt velem. Ők tudják, mikor hazudok vagy mikor bánt valami.
-Éhes vagy?- én csak megráztam a fejem, nemlegesen. -Hát jó! Akkor gyere ide!- tárta szét a kezeit. Én rögtön oda is bújtam. Szükségem volt most egy ölelésre. Valakire, aki megért.

-Van valamire szükséged?- kérdezte, miután elváltunk egymástól. Ekkor eszembe jutott valami, amit szinte minden 2 naponta megkérdeztem Tony-tól vagy Cint-től.

-Bucky hogy van?- kérdeztem meg, Clint pedig csak szomorúan megrázta fejét.

-Ő sincs jobban nálad. Nem jön ki a szobájából, és nem is mindig akar enni. Állandóan néz valamit a tévében, a szobáját pedig teljesen szétszedte.- nézett rám, szemében láttam, hogy tényleg sajnálja a dolgokat. Alapvetően utálom, ha valaki sajnál, de tudtam, hogy Clint-ben semmi, de tényleg semmi rossz indulat nincsen.

-Apával mi van?- kérdeztem meg hirtelen.

-Apádat is megviseli a dolog, hogy az új lánya éppen utálja, és a legjobb barátja a lányával kavar. Ez nem esett neki jól.- én csak bólogoattam. Megértem, hogy megviseli, de előre kellett volna gondolkodnia.

Ekkor eszembe jutott valami, amit még fogalmam sincs, hogy hogyan, de meg szeretném valósítani.

-Szeretnék találkozni Buckyval.- mondtam hirtelen, könyörgő hangon, mire Clint rámkapta a fejét. Összeráncolta a szemöldökét és hitetlenkedve megrázta a fejét.

-És azt hogy szeretnéd megvalósítani?- eszembe jutott, hogy még amikor ismerkedtem a hellyel találtam, egy eldugott részt. A legfelső emeleten volt, egy kacskaringós út, ami egy erkélyhez vezetett. Pontosabban ott is szobák voltak, de ott nem laktak. Fogalmam sincs, hogy mi volt ott, de nem hálószobák voltak. Emellett még ott volt az az erkély. Kicsi volt, és nem a legszebb környezet tárult elénk, de egy titkos találkozásnak éppen megfelelő.

-Este. Mondjuk egykor. Akkor már biztosan mindenki alszik.- javasoltam, Clint pedig bólintott egyet.

-Rendben. Figyelj, én nem mondom el Tonynak, mert lehet nem támogatná, de ne bánjam meg oké?- Clint az elmúlt napokban apám helyett apám volt, és én emiatt nagyon hálás vagyok neki.

-Köszönöm!- néztem fel rá, majd szorosan megöleltem a férfit, amit ő azonnal viszonzott. Tudtam, hogy Tony imád a kamerákkal és a lehallgatókkal játszadozni, úgyhogy a biztonság kedvéért, megsúgtam Clint-nek, hogy hova menjen Buck és amint elengedtük egymást, a férfi kiment.

Bucky szemszöge:

Már vagy 5 napja bent vagyok a szobámban. Ma is, mint az elmúlt napokban, ülök az ágyamon és nézem a tévét. Szerencse, hogy annó, még Steve megtanította hogyan kell kezelnem, de ez most lényegtelen. Szóval ülök és nézem a focit. Igazából mikor mit. Van hogy valamilyen filmet nézek, és van hogy autó versenyt nézek. Teljesen magamba vagyok roskadva. Steve nagyon bunkó volt velem és Daniellával szemben is. Oké, hogy elvileg a legjobb barátja vagyok, de a legjobb barátok nem tesznek ilyet. Napi 3-szor hagyom el a szobámat, akkor amikor megéhezek. Haragszom az egész világra. Stevre, amiért ilyen bunkó volt; Tonyra mert tudom, hogy utál és nem fog segíteni (bár ezért nem hibáztatom); haragszom mindenkire ebben a tetves épületben. Gondolataimból egy hangos dörömbölés, mint sem kopogás zökkentett ki. Mérgesen elmormogtam, hogy "gyere" és az ajtó már nyílt is ki, amin Clint lépett be. Csak tudnám miért volt ilyen vidám.

-Hello Barnes!- üdvözölt, én pedig az orrom alatt elmorogtam egy "szia"-t -Gondoltam elmondom mert szerintem érdekelni fog.- rántotta meg a vállát, nem törődöm stítusban, mire lassan felé néztem. Mégis mi a fene tudna most érdekelni? Erre valószínűleg most kapom meg a válaszomat. -Daniella találkozni szeretne veled.- modnatára felültem az ágyamon és gyorsan felálltam.

-Hol?- Clint kérdésemre mindent tudóan elmosolyodott én pedig megforgattam a szemem.

-Az időt elmondom, de a helyszínt leírom egy lapra, mert nem fogod megjegyezni.

Amikor leírta, és elmondta a helyet, magamra is hagyott. Belül majd felrobbantam a boldogságtól, de igyekeztem kontrollálni magam, ami nem teljesen sikerült. Levakarhatatlan 1000 wattos mosoly vírított arcomon. Alig vártam már az éjszakát.

Daniella szemszöge:

Eszméletlenül vártam a ma éjszakát. Jobb kedvem lett és szerettem volna ezt elmondani valakinek, de nem lehetett. Amúgy sem biztos, hogy elmondanám akárkinek is, mert nem szeretek beszélni az érzéseimről.

Hirtelen azt éreztem, hogy rettentően éhes vagyok. Ki kel mennem, enni valamit. De nem akarok kimenni. Nem akarok mindenkivel szembenézni egyszerre, de muszáj lesz.

Felkaptam magamra egy pulcsit és az ajtóhoz léptem. Valahogy nem akart rávinni a lélek, hogy kimenjek, de egyre éhesebb voltam. Mély levegőt vettem, lenyomtam a kilincset és lassan kiléptem az ajtón. Körbenéztem, és nagy szerencsémre senki nem volt a folyosón. Elkezdtem a lift felé sietni, de nagy pechemre Tony a kanapén ücsörgött. Én próbáltam minél halkabban menni végig mögötte, de mintha teljesen értelmetlen lett volna, Tony azonnal felém kapta a fejét.

-Csak nem sunnyogunk, kisasszony?- kérdezte, mire én megálltam és felé néztem. -Megjegyezném, engem elég nehéz kikerülni.- állt fel a kanapéról, megkerülte és megölelt szorosan. -Örülök, hogy itt vagy.- puszilt bele a hajamba. Kokolyan mondom, itt mindenki olyan apáskodó. Tényleg nagyon szeretem, de néha már kezd kicsit sok lenni.

-Éhes voltam.- vontam vállat, mire Tony felkucogott.

-Akkor menj gyorsan enni!

-Már megyek is.- engedett el, én pedig rámosolyogtam és mentem a lift felé, ismét.

Mikor beértem a konyhába, rögtön megbántam, hogy kijöttem enni.

-Szia prücsök!- köszönt nekem mosolyogva az a férfi, akit nem akartam látni.

-Szia!- mormogtam az orrom alatt, és próbáltam nem rá figyelni, és lehetőleg a legmesszebb elkerülni. Gondoltam csinálok magamnak tojás rántottát, uborkával (Félre ne értsétek, nem akarom megsütni az uborkát, azt mellé fogom enni).

Nagyjából 5 perc múlva el is készültem vele. Csöndben leültem az asztalra, de mikor realizáltam, hogy kellene innivaló, felálltam és töltöttem magamnak narancs levet.

Elkezdtem megenni a kajámat, miközben végig éreztem magamon, ahogy apu az ablaknak támaszkodva néz engem. Utáltam ezt az érzést.

-Miért nézel?- kérdeztem gorombán, felé sem fordulva. Steve kérdésemre elfordította a fejét, ami mégjobban felidegesített. Gyorsan megettem a rántottám és felálltam a helyemről. -Jó, akkor ne szólalj meg.- dühöngtem, persze ezt elfolytottam magamban. Megforgattam a szemem és idegesen távozni akartam, de egy kéz ráfogott az enyémre és nem hagyott elmenni.

-Mit akarsz?- kérdeztem idegesen és felé fordultam.

-Figyelj kicsim.. ne haragudj, az egész dolog miatt, és ahogy reagáltam, de tényleg nem szeretném, ha együtt lennétek Buckyval.- erre csak még idegesebb lettem.

-Hát megnyugodhatsz, mert nem fogsz együtt látni Buckyval, mivel VALAKI megtiltotta.- forgattam meg a szemem, és idegesen kihúztam a kezem a kezei közül. Dühösen lépkedtem a lifthez. Mikor beértem, újabb társaságot kaptam. Azt hittem ennek sosem lesz vége. Szerencsére Nat nem tartott fel sokáig és nem sokkal később ki is szált. Nyugodtan elbeszélgettem vele, de leginkább ő kérdezgetett, hogy hogyan viselem ezt az egészet.

Végre beértem a szobámba! A benntartott levegőt kifújva terültem el az ágyon. Elkezdett sötétedni. Ránéztem az órámra és láttam, hogy már elmúlt este 9 óra. Az éjszakát egyre jobban vártam, tudva, hogy találkozni fogok Buckyval.

Sziasztok!
Ez a rész most kicsit unalmasabb lett, de cserébe megígérem nektek, hogy a kövi rész izgi lesz.

Rami❤️