Reggel a Nap sugaraira keltem fel. Elkezdtem csukott szemmel, tapogatózni, de amikor nem találtam Buckot a kezemmel, kinyitottam a szemem. A férfi tényleg nem volt mellettem. Egy pillanatra megijedtem, de aztán meghallottam, a víz csobogását, úgyhogy ahogy voltam meg is nyugodtam.Nem sokkal később Bucky már törölközőbe csavarva állt a szekrény előtt és választotta ki a ruháit. Én beharapott szájjal néztem a mozdulatait.
Miután már én is elvégeztem a reggeli rutinom és felöltöztem, elindultunk le a konyhába, ahol furcsa módon csend volt. Összeráncolt szemöldökkel néztem körbe, de mire egy teljes kört tettem volna, már James is eltűnt. Hirtelen mindenki előugtott és egyszerre kiabálták, hogy "BOLDOG SZÜLINAPOT". Meglepettségemben, a szám elé kaptam a kezem, és egy kicsit még el is érzékenyültem. Bucky egy nagy csokor rózsával állt előttem és egy plüsackóval.
-Boldog Születésnapot hercegnőm!- adott egy csókot én pedig nem bírtam tovább, legördült egy könnycsepp az arcomon, aztán mégegy és mégegy. Soha nem leptek így meg és ez nagyon jól esett. Nagyon fel lett dobva a napom.
-Köszönöm!- adtam neki én is egy csókot, aztán átadta a rózsát és a macit. Mindenkitől kaptam valami apróságot és még nem volt vége. Elkezdték énekelni a Boldog Születésnapot című dalt. Én teljesen el voltam képedve. Miután elfújtam a gyertyákat ( és persze kívántam), mindenki tapsol körülöttem.
A torta csokis volt, egyszerű mégis nagyon finom. Miután mindenki tele ette magát tortával, jött a kajakóma, ami annyit jelentett, hogy a kanapén megnéztünk közösen egy filmet.
Miután véget ért a film, mindenki mégegyszer boldog születésnapot kívánt és mentek a olgukra, kivéve Buckyt.
-Szeretném, ha eljönnél velem valahova.- mosolygott rám James, miközben megfogta a kezeimet.
-Hova megyünk?- kérdeztem kíváncsian.
-Meglepetés.- egyre inkább izgatott lettem.
Én nem nagyon díjaztam, de Buck ragaszkodott hozzá, hogy kössem be a szemem egy kendővel, amíg nem érünk oda. Szerencsére az út nagy részét motorral tettük meg, ahol még nem kellett bekötnöm a szemem.
-Még két lépés éés itt vagyunk.- húzta el James az é betűt. A hátam mögé lépett és kikötötte a kendőt. Amilyen látvány elém tárult, az csodálatos volt.
Egy tó előtt álltam, amit felülről eltakartak a fál lombjai és az ágakra egy hinta volt kötözve. A hegyek a távolba még varázslatosabbá tették a helyet.-Na hogy tetszik?- kérdezte Buck. Én szinte szóhoz sem jutottam az ámulattól.
-Bucky, ez gyönyörű!- fordultam felé mosolyogva és megcsókoltam, amit ő rögtön viszonzott. Levegő miatt kellett elválnunk.
Még nagyon sokáig voltunk itt. Jamessel kipróbáltuk a hintát, beszélgettünk, mevettünk és játszottunk. Úgy éreztem magam, mint egy mesében.
Már későre járt, tizenegy óra is elmúlt és kezdünk fázni, úgyhogy elindultunk haza. Mondanom sem kell, hogy nagyon nehezen tudtam itthagyni ezt a csodálatos helyet, de Bucky megígérte, hogy egyszer még biztosan elhoz ide.
Amikor hazaértünk, Tonyn kívül már mindenki aludt. Ő a műhelyben ügyködött valamin. Gyorsan megvacsiztunk Buckyval és felmentünk a szobánka, ahol lezuhanyoztunk és mindketten fáradtan feküdtünk be az ágyunkba.
-Köszönöm ezt a napot! Soha életemben nem voltam ennyire boldog, mint ma.- néztem rá a szerelmemre.
-Örülök, hogy vagy nekem!- nyomott lágy csókot a számra.
-Én is örülök, hogy vagy nekem! Szeretlek!- simítottam meg arcát.
-Szeretlek.- puszilt bele a kezembe.
Sziasztok!
Tudom, hogy ez most a megszokottnál rövidebb lett, de lassan térnek vissza a hosszabb részek. Azért remélem tetszik!🥰❤️Rami❤️
YOU ARE READING
A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)
FanfictionDaniella Roberts, 20 éves fiatal nő, a szülei házában lakaik, akik elég rossz körülmények közt tartják. A lány még nem is tudja, hogy élete mekkora fordulatot fog tenni, mikor Tony Stark, a híres milliárdos, befogadja a Bosszúállók közé. !A történet...