A Tél katonája (Bucky Barnes ff.)

12 fejezet

Másnap reggel fáradtan keltem fel. Mikor ránéztem az órámra, csak annyit láttam, hogy elmúlt már 10 óra is. Nyüszögve húztam magamra puha takaróm, de ezt a kényelmes pozíciót nem élvztem sokáig, ugyanis egy kopogást hallottam az ajtómon.

-Gyere!- kiáltottam ki, rekedtes hangon. Az ajtó kinyílt és Tony lépett be rajta.

-Minden rendben? Nem szoktál ilyen sokáig aludni.-ohh, ha Tony tudná, hogy nem aludtam én olyan sokat, csak későn felüdtem le..

-Persze, csak most úgytűnik elaludtam.- ültem fel lassan. Szerencsére a pizsamám, akár utcai ruhámak is elment volna, így nem kellett attól félnem, hogy olyan testrészemet is meglátja a férfi, amit nem akarok neki megmutatni.

-Tetszik a pizsid!- jegyezte meg vigyorogva. Igen. Elfelejtettem mondani, hogy egy rózsaszín Hello Kitty-s póló van rajtam. Jogos felvetés, hogy akkor miért húznám fel az utcára? Nos, még amikor nagyon kicsi voltam, imádtam a Hello Kitty-t, és ez így megmaradt bennem. -Lényegre térve, csak azért jöttem be, hogy megnézzem jól vagy-e. De ha már itt tartunk, hozzak neked reggelit?- én csak mosolyogva megráztam a fejem.

-Nem, köszönöm! Ma már kimegyek. Csak apát megpróbálom messzirőr elkerülni.- húztam el a számat. Tony bólintott egyet, és elkezdett kimenni, de megállítottam.- Várj!- megfordult, és várakozón felém nézett. -Köszönöm!.. Köszönöm, hogy itt voltál velem, és hogy itt is vagy velem! Köszönöm, hogy befogadtál! Mindent köszönök!

Tony elindult felém, és mikor ideért, szoros ölelésbe vont. Belepuszilt a hajamba, és mikor elengedtük egymást, össze is kócolta, kezével. Én csak játékosan megütöttem a karját, és úgy tettem, mint aki megsértődött. Persze a mosolyom nem sokáig tudtam leplezni. Tony ezután kuncogva távozott, de még mielőtt elment volna, megszólalt.

-Várlak a konyhában!- majd elhagyta a szobát.

Felpattantam az ágyamból, most hogy itt volt Tony, sokkal jobban indult a napom. Szinte második apámként szeretem. Tényleg mindig ott volt nekem, az elmúlt időben, és bármikor számíthattam rá. Persze a tegnap este kivétel, mert lehet véletlen elszólná magát apának, és abból nagy baj lenne.

Kimentem a fürdőszobába, lefürödtem, megmostam az arcom és fogat mostam. Miután végeztem, kiválasztottam magamnak a ruháimat, ami egy sima, fekete sztreccses pólóból, és egy fekete farmerből állt. Nagyon választékos. Mikor ezzel is elkészültem, fújtam, a kedvenc parfümömből (ami amúgy az egyetlen is egyben).

Kiléptem az ajtón, és a lift felé vettem az irányt. Lementem egészen a konyháig, ahol éppen Nat, Tony és Vízió itták a kávéjukat. Vagyis csak Tony és Nat.

-Sziasztok!- köszöntem mosolyogva, amit ők viszonoztak is.

-Szia!- köszöntek egyszerre.

Mivel nemigazán szeretem a kávét, ezért ma reggel (is) maradtam, a hideg narancslénél. Töltöttem magamnak egy pohárral, és csináltam magamnak egy tál müzlit. Leültem Tony mellé, aki csak rám mosolygott. Nyugisan el kezdtem megenni a reggelim, de persze nem is én lettem volna, ha nem velem történik ez. Bucky sétált ki a liftből, apával az oldalán. Szerintem hirtelen lesápadhattam, mert Tony aggódó pillantást lövelt felém.

-Sziasztok!- köszöntek egyszerre, de amint Bucky meglátott, neki is kicsit lesápadt az arca. Elég rossz a helyzet, hogy apa is itt van.

Természetesen Buckynak mellém kellett ülnie, mert máshol már nem volt hely. Apa egy morcos tekintetet küldött felénk, de én megpróbáltam ignorálni. Az elkövetkezendő percek elég kínosan teltek. Apa végig minket szugerált Buckyval, én csöndben próbáltam enni a reggelim, és nem gondolni, a mellettem ülő férfira, több-kevesebb sikerrel. Néha összetalálkozott a tekintetünk., de ilyenkor igyekeztem minél gyorsabban elkapni a fejem.