Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

38. rész

Miután megreggeliztünk további kalamajkák nélkül, a 3 lány és mi 6-an fiúk kimentünk a kajáldából. Hiába kérdeztem Zack-et, hogy hova megyünk, csak annyit mondott nem lesz semmi baj. Ha újból megkérdeztem akkor meg mindig csak egy puszit kaptam hol az arcomra, hol a halántékomra, hol ajkaimra.

Végül az eddigieknél kicsit nagyobb épülethez értünk, aminek ajtajában két őr állta el az utat. Ahogy meglátták Tonyt, rögvest derékszögbe vágták magukat és amíg el nem mentünk előttük, nem egyenesedtek föl. Hát elég furák az itteniek. De majd megszokom. Egy kis folyosón végig sétálva még egy ajtóba botlottunk, amit további másik két őr nyitott ki nekünk. Ahogy beléptünk egy hatalmas, hosszúkás asztal szúrt nekem szemet, ami terem közepén helyezkedett el, körülötte székek. Félhomály uralkodott a szobában, ami még ijesztőbbé tette a pillanatot.

Ekkor pillantottam meg egy ránézésre 50-es éveiben járó férfit az asztalfő melletti széken ült és papírokat nézegetett, viszont jöttünkre felkapta a fejét. Meg mernék rá esküdni, hogy bár kicsit idősebb változatban, de doszt ugyan úgy néz ki, mint Anthony. Talán az apja lenne? A férfi biccentett és felállva az ülőalkalmatosságról lépegetett felénk, ugyan is míg a lányok, illetve Jesse, Max és Cameron leültek, addig én, Zack és a főnök megálltunk az ajtóban. Átkaroltam barátom karját és kissé a háta mögé araszoltam. Anthonyt már megszoktam, de ez a pasas félelmetes. Amint meglátta, hogy félelemmel teli szemekkel sasolom, megtorpant előttünk és küldött felém egy nyugtató mosolyt, miszerint nem fog bántani.
- Szia, gondolom te vagy Eric. – Megvárta míg reagálok, így bólintásom után folytatta. – Hallottuk a történeted szóval arra jutottunk, hogy segítünk neked abban, hogy apád végleg eltűnjön az életedből. – Elszánt tekintetét látva kicsit bátrabb lettem és rendesen szembe álltam vele.

Farkasszemet néztünk, de meg akartam mutatni, hogy bár az elején egy félénk kislánynak tűntem, meg van bennem is az tettrekészség. Percek óta bámuljuk egymást, míg végül elismerően biccentett és kezet nyújtott.
- George Hollson. Anthony édesapja.
- Eric White. Áldozat. – Fogtam vele kezet és fogalmam sincs honnan jött ez a nagy magabiztosság, próbáltam oldani a komor hangulatot, ami úgy látszik sikerült mert kuncogásokat hallottam. Leültünk mi is, én értelem szerűen Zack mellé, aki rögtön megfogta az asztalon pihentetett kacsómat és összekulcsolva ujjainkat szorított gyengéden rá.

Tony az asztalfő helyére lépett, de nem ült le, hanem az asztalra támaszkodott.
- Szóval a terv megvan. A gerlepár csinál holnap délután egy képet, amit feltölt facebookra és megjelöli rajta LA-t. Ha minden jól megy estére a pasi már itt lesz. Eric neked annyi feladatod lesz, hogy le kéne nyelned egy kis nyomkövetőt. – Nekem címzett mondatán megdöbbentem. Hogy...nyeljem le?
- Azért is kéne lenyelned mert azt nem találná meg. A telefonod nagy valószínűséggel tönkre fogja tenni, a ruhádon nagyon szembetűnő. Sajnálom de apád nem a kezdők közé tartozik. – Jesse szavaira szégyenkezve hajtottam le a fejem. Tisztában vagyok vele. Neki az alkohol nem elvette az eszét, hanem inkább meghozta. Zack a még mindig összekulcsolt kezeinket magához húzta és kézfejemre nyomott egy puszit. Annyira imádom.
- Szóval a tervre visszatérve. Lenyeled a nyomkövetőt, de nyugi nem lesz tőle semmi bajod. Este felé kiküldünk a városba sétálni. Tudom ijesztő, de ha el akarjuk kapni ahhoz neked kell lenned a csalinak. Vagyis megvárjuk míg magával visz. Mi rögtön utánatok megyünk kocsival és elkapjuk. Bármi történjék, meg fogunk menteni. – Csak bólogatni voltam képes. De bele kell egyeznem. Nem élhetek örökre félelemben.

Még beszélgettünk kicsit majd elmentünk ebédelni, végül mindenki visszament szerény hajlékába. Zack-el elfeküdtünk az ágyon és szót ejtettünk minden féléről.
- Tudod...nagyon szeretlek. Bele halnék, ha történne veled valami. – Hátamon feküdtem, ő pedig felém fordulva simogatta lágyan hasamat.
- Én is nagyon szeretlek. Sosem éreztem még senkinél sem ilyet. Ha veled vagyok még az érintéseket is jobban bírom. Főleg a tiéd. – Nevetek fel kicsit, felé fordítva a fejem.
- Tudom, hogy félsz. Én is félek, de ez természetes. Benned vannak még azok a pillanatok, amik történtek. Nem azért hozom fel ezeket mert a sebeket szeretném felszakítani. De előbb utóbb szembe kell vele nézned. Hiszem, hogy képes vagy rá. – Komoly ábrázattal nézett szemeimbe és egy pillanatra elhittem. Elhittem, hogy tudok olyan erős lenni, hogy az utolsó pillanatig kitartsak és megcsináljam. Megcsináljuk. El kell kapnunk apámat. És ha ehhez az kell, hogy még utoljára átéljem azt a borzalmat és elraboltassam magam....állok elébe. Rettegek, beismerem. Ki nem félne? De ha egy teljes maffia fogja a pártom, a minimum az, hogy ahol tudok, segítek. És most segítenem kell.

Nagyot sóhajtottam és felültem az ágyban. Elcsoszogtam a szekrényig és kikapva belőle Zack egyik fehér pólóját mentem a fürdő felé, de közben még hátra kiabáltam.
- El megyek zuhanyozni. Nemsoká jövök. – És ezzel a két mondattal ástam meg a sírom. Nem is gondolva a következményekre léptem be az ízlésesen felszerelt mosdóba, aminek sarkában ott ált a zuhanykabin. Ajtó kulcsra zárásával is nem foglalkoztam csak szimplán becsuktam magam után és már el is kezdtem vetkőzni. A tiszta felsőt a mosógépre tettem a korábban behozott alsó mellé. A levetett ruháimat pedig a szennyeskosárba dobtam.

Újabbat sóhajtva léptem be a zuhanyrózsa alá és kellemes hőmérsékletűre állítottam a rám folyó vizet. Lehunyt pillákkal mozdulatlan voltam és csak áztattam magam. Szememre tapadt hajamat hátra fésültem ujjaimmal. Lassan 3 hónaposak leszünk Zack-kel. Április 4-én jöttünk össze Adam bulijában és most van június 23. Pár tipi-tapin és csókon kívül még mindig nem volt semmi. Nem akarom elkapkodni, de veszélyes életet élünk mindketten. Ő maffiában van, nekem pedig egy elmebeteg apám van. Nem tudhatjuk melyik nap lesz nekünk az utolsó. És én nem úgy akarom itt hagyni, hogy nem történt semmi. Bár ehhez kéne annyi magabiztosság, hogy kezdeményezzek. Kinyitva szemeim nyúltam volna a falra felszerelt tartóhoz, hogy levegyem róla a tusfürdőt de meglepetésemre nem volt a helyén a tubus. Ki fogyott volna és nem tett ki helyette másikat?
- ZACK! – Kiabáltam el magam, hogy megkérjem adjon be valahogy egy másikat.

- Igen? – Jött a válasz közvetlen a hátam mögül. Egész testemben megdermedtem és nem mertem megfordulni. Itt van? Hogy jött be úgy hozzám, hogy észre sem vettem? De hát én...én előtte állok most egyszál semmiben. Arcomra pír szökött és rendezetlenül kapkodtam a levegőt.
- Nem fogok semmit rád erőltetni. Megmondtam, rád bármeddig várok. Csak láttam, hogy nagyon feszült vagy a pénteki akció miatt így gondoltam kicsit elterelem a figyelmed. Amugy meg...faszállító látvány vagy már így hátulról is. – Mondandója végét már a fülembe suttogta és hallottam amint a keresett tubus tetejét felpattintotta majd visszatette a helyére.

Kezét lassan simította végig hátamon, egészen le derekamig majd vissza. A hideg anyag érzetére kirázott a hideg, de a végtagjaimat nem tudtam mozgásra késztetni. Le voltam blokkolva. Óvatosan habosította be a hátam majd kezeit vállaimra helyezte és elkezdte masszírozni őket. Tettére egyre jobban oldódtam fel és lazultam el, a végén pedig már jólesően sóhajtoztam.
- Ez az Picúr. Lazulj el. Nem fog bántani senki. – Masszírozott tovább majd hirtelen abba hagyta és hozzám simult hátulról. Bennem rekedt a levegő ahogy megéreztem fenekemnek nyomódott tagját. Átnyúlt előttem mindkét kezével és még egyikkel a hasamat simogatta addig másikkal a mellkasomat mosta. Bármennyire is éreztem magam kellemetlenül, olyan lágy volt az érintése, hogy tudatlanul is te neki dőltem.

Egyik pillanatról a másikra hagyta abba mosdatásom, de jobb karja továbbra is magához szorított a mellkasomnál fogva. Már éppen kérdeztem volna meg, hogy mit tervez mikor is érzékeltem, hogy ball keze egyre lentebb és lentebb csúszik hasamról ám elkezdtem mozgolódni így alhasamon megállította lapát tenyerét.
- Hagyd, hogy egy kicsit szeretgesselek. Nem fog fájni, ígérem. Örömet akarok neked szerezni, el akarom veled felejtetni azokat, amiket apád tett. Meg akarom neked mutatni, hogy van jó oldala is ennek az egésznek, nem csak kínokkal és fájdalommal teli. Hagyd, hogy bevezesselek ezek rejtelmeibe. Kérlek. – Nyomott egy puszit tarkómra majd nyakam oldalára. Szembe fordított magával így láthattam ahogy a még mindig folyó víz az ő haját is benedvesítette, illetve kockás hasát, amin csurognak le a vízcseppek. Ám lentebb semmi pénzért nem vezettem volna tekintetem. Neki döntött az üvegnek, így a hirtelen hideg miatt újból kirázott a hideg.

Átgondoltam, amit mondott. Lehet, hogy félek ezen tettektől. De, mint mondtam, ki tudja mikor halunk meg? Ha most elszalasztom a pillanatot, apám pedig pénteken megöl vagy tudja az isten, soha többé nem lesz olyan alkalom amikor ki tudnám neki mutatni mennyire is szeretem. Így hát nagyot nyelve, de szemeibe néztem és bólintottam. Villantott egy kaján vigyort és tépni kezdte ajkaimat sajátjával. Hogy én mibe is egyeztem bele.

2021.03.28.

13:40