Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

10. rész

A péntekem további óráiban csak bámultam magam elé vagy rosszabb esetben a kikapcsolt TV-t a nappaliban.
Este még lefekvés előtt ettem, fürödtem és azt hiszem ennyi.

Megint nem tudtam sokat elaludni. Folyton Zack körül forogtak az agytekervényeim. Azon, hogy vajon miért nem undorodtam mikor megölelt, ha Adam-éknek még pacsit is nehezen adok.
Gondolataim főszereplője ma este megerőltette magát és küldött egy "Jó éjszakát❤" üzenetet. Mire visszaírtam volna neki, hogy "Neked is" addigra lelépett. Azért még elküldtem neki.

A hétvégém összefoglalva unalmas volt. Szombaton 10-kor találkoztam a többiekkel a parkban majd beültünk egy kávézóba ahol elmondtam mindent Kim-nek és Brandon-nak, mi volt pénteken velem és Zack-el. Mondanom sem kell Kimberly már azon áradozott, hogy hol legyen az esküvőnk, mennyi embert fog majd meghívni, és hogy Adam lesz a pap.

A vasárnapom pedig abból telt, hogy tanultam.

És elérkezett a hétfő. Mikor kinéztem az ablakon a szakadó esőt pillantottam meg. Imádok az esőben sétálni, de ahogy elnézem az eget, szerintem ebből estére egy hatalmas felhőszakadás lesz. Márpedig én nem nagyon csípem a viharokat. A villámlással semmi bajom nincs, de a dörgéssel már vannak problémák. Kikaptam a szekrényemből egy térdénél szakadt szürke farmert és egy fekete hosszú ujjút rá pedig sötétkék pulóverem. Attól mert esik az eső még jó idő van így kabátra nincs szükség.

Megettem a reggeli szendvicsem, amit hipersebességgel készítettem el. Miután ezzel megvoltam adtam kaját Hópihének majd felszaladtam a fürdőmbe fogat mosni és fésülködni. Korrektorral eltüntettem a kialvatlanságom nyomát majd szemceruzával kicsit kiemeltem szemeimet. Nem nagyon, hogy azért ne úgy nézzek ki, mint egy panda, de azért látszódjon. Szeretem kicsit szépítgetni magam na. Még ha nem is dob semmit a kinézetemen

„Hercegemnek" és gyógy puszijának hála az orromnak már semmi baja. Pedig ha Will megüt az majdnem egy hétig látszódni szokott. Ez pedig pár nap alatt elmúlt, pedig brutálisan nézett ki.

A mi kis négytagú csoportunkba Brandon beírta, hogy ma nem jön elém, mert kocsival viszik mire a másik kettő is bocsánatot kért, mert őket is a szülők viszik. Én csak odabiggyesztettem egy "Kapjátok be!" üzenetet majd a táskámat hátamra kapva kiléptem a házból.
Kapucnimat gyors fejemre csaptam és miután mindent bezártam elindultam a pokolba.

Lehajtott fejjel ballagtam mikor is autó hangot hallottam mögülem. Nem foglalkoztam vele, de akkor már kezdtem félni mikor az a bizonyos autó lassított és az én tempómban gurult mellettem. Majdnem elkezdtem rohanni mikor is lehúzódott a tűzpiros autó ablaka és benne egy mosolyogó Zack Diamond nézett egyenesen rám.
- Szállj be. Elviszlek. Ne ázz el ennél jobban. - Intett nekem.
- Nem kösz. Elvagyok én itt. - Ingattam a fejem és kissé gyorsabban sétáltam.
- Naa. Kérlek. - Könyörgött cuki hangon majd miután megráztam a fejem bevetette a kiskutya szemeket is, de én nem foglalkoztam vele csak még gyorsabban mentem már szinte futottam.

Ebben a pillanatban, mint aki görcsöt kapott elkezdte nyomni a dudát mire mindenki, aki az utcán volt felénk fordult kérdőn. Én csak ijedten néztem körbe majd gyorsan kirántottam a kocsiajtót és beugrottam az anyósülésre.
- Látom meggondoltad magad. - Nézett rám egy győztes mosollyal majd rátaposott a gázra és már száguldoztunk is a suli felé

Elég szépen megbámultak mikor kiszálltam a járműből. A menő újdiák és az iskola depressziós sráca együtt jött iskolába. Nem foglalkozva a döbbent és lenéző pillantásokkal dobta át a karját a vállamon és a teremig így mentünk föl. Ott aztán mikor meglátott minket a két idióta alig várták, hogy leüljünk és meséljünk.

Hát végül pirulás ide vagy oda drága padtársam a csütörtöki és a pénteki napunkat elmesélte nekik. Azért annak örülök, hogy a majdnem csókos részt kihagyta meg kicsit átszínezte a történetet.

A nap unalmas volt. Adam, Bran és természetesen Zack mindig jöttek velem, ott voltak mellettem, szünetben pedig Kimberly is csatlakozott hozzánk. Még WC-re is valamelyik fiú mindig jött velem, nehogy a csodanégyes megint megtaláljon.

Írtunk matekból témazárót amin a Sarah nevű khm..leány osztálytársam próbált puskázni, de hát nem jött neki össze, a tanár rajtakapta és be akart neki írni egy 1-est de a csaj kerek-perec kijelentette, hogy leszopja a tanárbá't csak ne írjon be neki rossz jegyet. Így mi síri csendben írtuk meg a témazárót míg Sarah egész órán az igazgatóiban ült.
Néha lejártam büfézni is, és örültem, mert ma megúsztam verekedés nélkül.

Mikor az utolsó óráról is kicsöngettek a srácokkal lementünk a suli aulájába megvárni Kim-et, mert vele még beszélgetett egy kicsit az oszifő-je. Mikor leért elköszönt mindenki mindenkitől, mert hála a még mindig szakadó esőnek megint jöttek a többiekért így hát Zack felajánlotta, hogy ha már elhozott haza is dob. Kim csak vállon bokszolt egy sejtelmes vigyorral a képén a két hülye pedig perverzen vonogatták a szemöldöküket én pedig szememet forgattam a szituációra amin vörösszem elég jót derült.

Az út némán telt, nem beszélgettünk csak hallgattuk az esőcseppek koppanását az üvegen. Mikor leparkolt a házunk előtt egy hirtelen puszit nyomott arcomra mire egy béna intés és egy halk „szia" után amilyen gyorsan tudtam berohantam a házba.

Leckeírás és egy kis olvasás után vettem észre, hogy elég késő van. Kissé fáradtan mentem le kajálni, utána megfürödtem és miután anyámékkal megint lezavartam egy telefonhívást, készültem is aludni. Csak hát ezt a tervemet megzavarta egy hatalmas dörgés és az eső még jobban rákezdett. Kinézve a szobaablakon vettem tudomásul, hogy a környék teljes sötétségbe van borulva és ahol tudott, mindenhol elment az áram. Én pedig remegve, a takarót a fejemre húzva vettem kezembe a telefonom és kerestem valamit, vagy inkább valakit, ami eltereli a gondolataim. Aha. Csak hát ami történt én azt nem terveztem bele.