Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

43. rész

Úgy fekszem reggel óta az ágyban, mint aki beszívott. Alig aludtam valamit az éjjel, folyamatosan felkeltem a rémálmoknak és a pocsék hangulatomnak köszönhetően. Nincsen étvágyam, így enni sem mentem le. A szobaajtó pedig be van zárva. Hátamon fekszem és a plafont bámulom már mióta. Apa reggel elment dolgozni, anya pedig azóta kopogtat az ajtón, kb 10 perc szüneteket hagyva. Nem szólok ki neki, illetve ki sem megyek. Majd talán ebédre. Így is lett.

Amint délután 1-et ütött az óra, sajgó végtagokkal, csigalassúsággal keltem ki a puha ágyból és csoszogtam le a lépcsőn. Amint a konyhába értem, meg is pillantottam anyát amint nekem háttal pakolássza a már kész ételt. Megköszörültem a torkom, hogy jelezzem ittlétem. Gyorsan megfordult és amint realizálta, hogy én vagyok, kétségbeesett arckifejezéssel szelte át a köztünk lévő teret és ölelt magához. Ám én egy furcsa érzésre inkább elléptem tőle. Undor. Undort érzek, ha hozzám akar érni. És nem azért, mert anya akar hozzám érni. Magával az érintéssel van gond. Újból. Láttam rajta, hogy kérdezni akar, de még egyelőre nem mer mondani semmit. Leültünk egymással szembe az asztalhoz és szedtünk magunknak a levesből. Viszont egyikőnk sem fogott hozzá enni. Csend volt. Nyomasztó, kínos csend.

Vártam mikor törik meg, és nem is telt sok időbe.
- Nem tudom, hogy akarsz-e róla beszélni. De elmondod mi történt? – Hangja halk volt, próbált olyan szavakat használni, ami nem követelőző.
- Semmi érdekes. – Rántottam vállat.
- Nem hiszem, hogy semmi, ha az éjszaka közepén haza állítasz másnap pedig a fél napot a szobádban töltöd úgy, hogy semmit nem tudok. – Ideges. Tisztán érzem, hogy sugárzik belőle a számonkérés, a féltés és a harag.
- Tényleg nem lényeges. Történt pár dolog, honvágyam volt, így hazajöttem. – Esküszöm próbáltam hazudni.
- Most úgy teszek mintha elhinném. Zack-ről tudsz valamit? Miért nem jött veled? Vagy ő hol van most? – Fájdalmas téma. De tudtam, hogy erre is sor fog kerülni.
- Nem hagyhatnánk ezt a témát? Nincs sok kedvem erről beszélni. – Sóhajtottam fáradtan, de úgy látszik őt ez egy cseppet sem hatotta meg.
- Nem, nem hagyjuk. Hol van Zack? Miért hazudsz és titkolózol előttem? Tudod jól, hogy nekem bármit elmondhatsz. – Egyre jobban emelte felfelé a hangját így már bennem is dúlt a feszültség.

- Zack és pár barátja kihoztak a kórházból és elvittek magukkal Los Angeles-be. Kiderült, hogy Zack egy maffiában van, akik ismerik a vér szerinti apámat, így állítottak egy csapdát, hogy elkaphassák. A terv az volt, hogy engem kitesznek az utcára, mint egy redvás kutyát és megvárják míg az a szörnyeteg el nem rabol, ami sikerült is. 3 kibaszott napon át szenvedtem abba a koszos pincében ki tudja hol és nem jöttek értem. Megígérte, hogy nem hagy sokáig ott, mégis 3 kicseszett napon keresztül éheztettek és vertek, ráadásul kikötözve. Azt mondta, hogy megölik apámat. Megígérték egytől egyig mindannyian, hogy véget vetnek a szenvedésemnek és lelövik. Erre mire kell felébrednem? – Itt egy pillanatra abba hagyom az ordibálást és hisztérikusan nevetve túrok a hajamba majd folytatom. – Arra, hogy mindenki kerül, mindenki hazudik nekem és még Zack sem foglalkozott velem. Ha nem megyek utána tegnap este akkor még mos is abban a tudatban lennék, hogy megölték azt a faszfejt. De nem. Elhozták magukkal és a hátam mögött még életben tartották. Nem fogok egy tető alatt maradni azzal az emberrel, aki megkeserítette az életem. – A végén pedig felálltam a székből és az asztalra csapva meredtem a teljes sokkban lévő anyámra.

- Mond csak…téged az egyáltalán nem érdekel, hogy érted kockáztatta az életét? – Billentette oldalra a fejét én pedig úgy dőltem hátra, mint akit pofán vágtak. Jól hallottam?
- Hogy mondod? – Hangom zavarodott volt és éreztem, ha ezt a beszélgetést nem szakítjuk itt félbe, akkor bizony teli lesz az a bizonyos pohár.
- Képes voltál ezek után ott hagyni őt? Őt, aki történtek ellenére is megmentett, aki melletted állt? Ezzel hálálod meg, hogy kihúzott a gödörből? Elviseled az érintéseket, boldog vagy, lett egy szerető párod…és te ezt adod cserébe neki? Kit érdekel, hogy nem ölték meg apádat? De elfogták, te pedig élsz és ez itt a lényeg. Sosem hagyná, hogy bántsanak. – Fejemet csóválva löktem ki magam alól a széket, nem foglalkozva vele, hogy az nagyot csattanva borul a padlóra.