Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

13. rész

Péntek van. Zack már 3 napja flegma és bunkó velem és egyre rosszabb. Próbáltam valamit kihúzni belőle, de nem lehetett. Már rákérdeztem arra is, hogy Will-nek köze van-e hozzá és akkor először ordibált velem. Azt mondta semmi közöm hozzá és hagyjam békén. De ami még jobban megforgatta a szívembe szúrt tőrt, az volt mikor hozzám vágta, hatalmas hiba volt az a csók. Én ott véglegesen megtörtem és sírva rohantam haza. Annyi „szerencsém" volt, hogy ez utolsó óra után történt tegnap.

Anyáéknak nem mondtam semmit, hanem tettetett boldogsággal a hangomban beszélgettem velük. Két nap múlva hazajönnek. És mit fognak látni? Egy újból összetört szívű fiút, ki napok óta szinte nem aludt semmit.

Már nem foglalkoztam a korrektorral sem. Sötét táskákkal a szemem alatt indultam el ma is a suliba miközben a három barátom síri csendben sétált mellettem. Amit nagyon furcsálltam, hogy mióta Zack így viselkedik velem, azóta a csodanégyes nem bántott. Nem vagyok nagy észlény, de kezdem összerakosgatni a dolgokat.

A gimiben nem volt semmi. Ugyan úgy kerültük egymást, ugyan úgy nem beszélgettünk, de még ha köszöntem is neki, nem szólt vissza és egész nap a „gonoszokkal" volt. Kimberly-ék próbáltak jobb kedvre deríteni, de nem nagyon jött össze.

Mikor kicsöngettek utolsó óráról is, mondtam a többieknek, hogy menjenek, nélkülem én még kicsit kóborlok a suliban. Csak annyit mondtak legyek óvatos majd el is húztak.

Már este fél 7 volt én pedig délután 3 óta itt sétálgatok vagy beülök egy üres terembe. Rajtam és a portáson kívül már senki nincs bent. Legalábbis azt hittem.
Szépen be van már sötétedve így arra jutottam el kéne indulni hazafelé. Épp egy folyosón sétálgattam, amikor berántottak egy terembe. És ki nem találjátok kik voltak bent. Will, a 3 csicskája és... és Zack. Istenem segíts.

Az egyik „hű szolga" név szerint Josh, a hátam mögé állt. Egy kezébe fogta a csuklóim a másik kezét pedig a nyakamhoz tartotta. Egy bicska volt benne. Ha megrántja, simán kinyírhatna vele. Én csak remegve kapkodtam a tekintetem közöttük.
- Megállapodtunk. Be is tartottuk az ígéretünket. Ezen a héten nem bántottuk. Most törlessz. Vagy mi intézzük el. - Beszélt Josh ezek szerint Zack-nek miközben a bicska pengéjét közelebb nyomta a nyakamhoz. Az én szemeim már úsztak a könnyekben. Na, most mi lesz?
Zack közelebb lépett lassan majd a hátam mögött lévőre nézett.
- Úgy, hogy elájuljon. - Szólt bele a szemezésbe Will mire Zack sajnálkozva nézett le rám én pedig kérdőn a vörös íriszeibe.
- Sajnálom. - Suttogta majd lendült a keze és az ökle telibe találta a bal arcom. Én hirtelen megszédültem majd a lendülettől eldőltem. Már csak azt érzékeltem, hogy csattantam a földön majd sötétség.

Egy kényelmes ágyban ébredtem. Azt hittem otthon vagyok. Miután kinyitottam a szemeim az első, amit megláttam az a barna plafon volt. Hirtelen ültem föl, de meg is bántam, mert megszédültem. Mikor már nem forgott velem a szoba körül tudtam egy kicsit nézni.
A falak kávészínűek voltak. A falnál egy fából készült szekrénysor állt, aminek a közepe „lyukas" volt, mert ott egy falba beépített TV volt. A TV-vel szembe volt az ágy, amin éppen feküdtem a piros huzatos ágyneműk között. Jobbra volt egy hatalmas ablak szintén piros függönnyel a sarokban pedig egy babzsák fotel. Balra volt egy állólámpa, egy ajtó, az mellett pedig egy doboz, amiben ha jól láttam három gördeszka volt. Az ágy fölött a falon képek voltak, de nem néztem meg kik vannak rajta. Nem tudom, kinél vagyok, de nagyon bejön a szobája.
Az ágy mellé volt dobva a táskám, amibe ahogy belenyúltam rögtön az első dolgot ki is húztam ami a telóm volt. Este háromnegyed 10 van.
Elkezdtem gondolkozni mégis miért vagyok itt és mi történt, amikor is elkezdett lüktetni állkapcsom. Mikor odatettem a kezem sziszegve el is kellett húznom. A nyelvemet kidugva éreztem, hogy bizony a szám sarka is szépen fel van repedve és a vér ízét is megéreztem, ahogy vizsgálgattam a sebet.

Egy röpke pillanatra megszédültem megint és beugrott minden. Zack, Will, a bicska, az ütés... Zack ütött meg.

Még időm se volt felfogni, mert nyílt az ajtó és az előbb említett nyitott be egy zacskó mirelit borsóval. Odasétált lassan az ágy végéhez ahova le is ült és lehajtott fejjel nyújtotta oda nekem a zacsit, amit erőszakosan kaptam ki a kezéből és rátettem a lüktető részre.
- Tudom, hogy most haragszol és meg is értem, de kérlek, had magyarázzam meg. - Mondata közben néha elcsuklott a hangja, de a végén szemembe nézett. Szomorúságot, lelkiismeretfurdalást és még valami megmagyarázhatatlant láttam a szemében.
- Őszintén szólva semmi kedvem veled beszélgetni. Most legszívesebben fognám magam, hozzád vágnám ezt a zacskó borsót és távoznék. De nem teszem, mert én KEDVES vagyok és adok neked 5 percet, hogy megpróbáld kimagyarázni magad, utána pedig szépen hazaviszel, hogy bosszúból még a benzined is fogyjon. - A „kedves" szót kihangsúlyoztam, hogy érezze az utalást a mondandóm végén pedig elnéztem róla. Nem akartam, hogy lássa könnyes szemeim. De már úgyis mind1 volt. Látott már sírni.

- Nagyon sajnálom. Tényleg tiszta szívemből gyűlölöm magam. Én nem akartam úgy beszélni veled megütni meg pláne... - Mondta, de a szavába vágtam.
- Mégis megtetted. - Mivel már a bal oldalam szépen lezsibbadt a hidegtől így elvettem onnan a zacskót.
- Figyelj, hallgass meg. Kedden hamarabb keltem, hogy haza tudjak még jönni, de ezt egy papírra le is írtam. Hamarabb indultam be, de azok 4-en már ott voltak. Az az idióta kitálalt nekem. Elmondta, hogy ők szoktak téged megverni, de azt javasolták kössünk alkut. Addig, míg én bunkó vagyok veled, addig nem bántanak. Már kedden is nehéz volt úgy beszélnem veled, de mindig arra gondoltam, hogy jól cselekszem, mert így legalább nem bántanak. Viszont reggel odamentem hozzájuk és mondtam nekik, hogy én ezt befejeztem, de azt felelték rá, hogy valamivel be kell pótolni az egy heti kimaradást így választás elé állítanak. Vagy én ütlek meg egyszer, de azt nagyon, vagy ők, de akkor nem állnak meg egynél. Tényleg nagyon sajnálom, én nem ezt akartam csak neked akartam jót és... - Nem tudta tovább mondani, mert odahajoltam hozzá és ügyetlenül bár de megcsókoltam. Nem tehetek róla, megsajnáltam.
Nem tudom, hogyan volt elég bátorságom hozzá, de megtettem.

Először lefagyott majd mosolyogva visszacsókolt. Megfogva a derekam eldöntött az ágyon ő pedig fölöttem támaszkodott. Nem sokra rá elvált ajkaimtól.
- Haragszol? - Kérdezte és megint bevetette kiskutya szemeit.
- Nem. - Ingattam a fejem. - Csak egy valamire még kíváncsi vagyok.
- Mondjad nyugodtan. - Ült rá csípőmre és egyik kezével hátra túrta hajamat, hogy rendesen láthassa arcom.
- Tényleg nem jelentett számodra semmit a hétfő esti csók?