Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

29. rész

Zack szemszöge

Miután életem értelme elaludt karjaim között, nyomtam még egy óvatos puszit arcára és úgy, hogy véletlenül se keltsem fel, kimásztam mellőle az ágyból. Képtelen voltam elaludni én is. Túl sok dolgon kattogok.
Kerestem az íróasztalán egy papír cetlit és egy toll segítségével ráfirkantottam egy üzenetet mely annyiból állt, hogy haza kellett mennem, ne ijedjen meg; ha úgy érzi magát, nyugodtan felhívhat. Természetesen még a végére odarajzoltam egy gyatra, felemás nagyságú szívecskét, de a szándék a lényeg.

Lábujjhegyen odalépdeltem a szobaajtóhoz majd még utoljára rápillantottam a nyugodtan alvó személyre, mielőtt kiléptem volna birodalmából. Lassan, szinte hangtalanul csuktam vissza az ajtót, ezután sóhajtottam egyet és elindultam lefelé.

Nem néztem szét, automatikusan elindultam felvenni a cipőmet, csak hát valaki keresztbe húzta terveim.
- Már mész is? – Hallottam meg egy férfihangot hátam mögül, én pedig szívemhez kapta fordultam a fotelben ülő személy felé, aki tettemet egy alig látható mosollyal díjazta.
- Igen. Eric elaludt, nekem pedig még van pár dolgom, amit el kell még intéznem. – Vakartam meg tarkómat zavartam. A férfi a kanapéra biccentett, ami előtt a dohányzó asztalon két bögre foglalt helyet. Vagyis várt már rám.

Vonakodva, bár de elindultam felé és leültem, kezembe véve a bögrét, amit illedelmesen megköszöntem. Levette eddig orrán csücsülő szemüvegét, amit az asztalra tett, az italt pedig ő is magához vette. Egy sóhaj kíséretében hátradőlt és rám nézett.
- Gondolom téged is idegesít ez az egész. – Ivott bele italába, de a szemkontaktust nem szakítottuk meg. Vagyis most erősnek és magabiztosnak kell lennem ha nem akarom eljátszani az egyetlen esélyem apósomnál.

- Természetesen. Amilyen sérült lelkileg, nem hiszem, hogy még egy találkozást kibírna az apjával. Én pedig azon leszek, hogy megvédjem mindentől és mindenkitől. Azért mert szeretem. Rengeteg homofób ember van a világon, de engem egyik sem tud érdekelni. Még a saját anyám sem. És lehet, hogy csak a kinézetem miatt, és mert részben rossz fiú vagyok, minden lány esedezik utánam, de ők sem érdekelnek. Megfogadtam magamnak, hogy nem leszek megint olyan, mint az előző iskolámban. Nem fogom váltogatni a partnereim, nem kellenek mostantól egy éjszakás kalandok. Nekem a fia kell. Senki más csak Ő. – Huhh, elfáradtam.

Nem szólt csak nézett tovább én pedig kínomban inni tudtam a forró folyadékból.

- Remélem, igazat mondasz. Én elfogadlak titeket. Csak tedd boldoggá a fiamat. Még ha nem is vér szerinti, de én annak tekintem. Ezért is félek, hogy mi lesz, ha Robert megtalálja. Az a pasas őrült és kiszámíthatatlan, de annál rafináltabb. Egy pillanatra nem figyelünk és bármi történhet. – Csóválta meg a fejét idegesen.
- Ne aggódjon Mr. White. Rám bízhatja a fiát. És az apját is. – Az utolsó mondatot halál komoly, póker arccal mondtam. El fogom intézni azt a férfit.

Még egyszer megköszöntem a teát, amit már el is fogyasztottam, és most tényleg elindultam az ajtó felé ahol felvettem a cipőmet és egy köszönés után ki is akartam menni, de még utánam szólt.

- Zack. Tudom, hogy nem direkt ütötted meg a fiamat. A feleségem mindent elmondott. Csak még arra kérlek, ne csak Eric-re vigyázz. Hanem magadra is. Ha az az őrült tudomást szerez rólad, te sem leszel biztonságban.
- Ne aggódjon. Vannak nekem barátaim, akik besegítenek. – Egy "viszlát" után el is indultam az autóm felé amibe bepattanva rá tapostam a gázra.
Csak most vettem észre, hogy még mindig a tegnap esti bulis cucc van rajtam, ami kissé bűzlik a cigi és pia szagtól. Majd lecserélem, ha haza értem.

Mikor elértem a házunkig, leparkoltam és bementem. A nappaliban szüleimet pillantottam meg. Édesanyám éppen a TV-t nézte apám pedig újságot olvasott. Levettem a cipőimet és hajamba túrva mentem be hozzájuk. Tudom, hogy beszélni akarnak velem.
- Szerbusz, fiam. Haza találtál? Eddig tartott a buli? – Kérdezte szigorúan anya keresztbe font karokkal de még mindig a TV-t bámulva.
- Még tegnap megmondtam, hogy egy haveromnál alszok. És mint látod, itt vagyok, élek és virulok. – Tártam szét karjaim egy kis flegmasággal a hangomban.
- Menj fel és fürödj le. Bűzlesz a piaszagtól. Nem akarom, hogy elhíreszteljék, hogy az én fiam alkoholista. – Tekerte föntebb a hangot és már nem is rám figyelt. Apa bocsánatkérően nézett fel egy pillanatra az újság mögül, én pedig leintettem egy szemforgatás kíséretében és elindultam a szobám felé.
Út közben már az övemet kicsatoltam az ingemet pedig szétgomboltam szóval mikor a fürdőbe értem könnyen meg tudtam minden ruhától szabadulni.
Megnyitottam a csapot, a vizet pedig kissé hidegre állítottam, hogy észhez térjek. Beálltam a vízsugár alá, fejemet pedig nekidöntöttem a kabin oldalának így hajam is nedves lett, de nem érdekelt.