Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

47. rész

16+

Hihetetlen volt számomra a szituáció. Az még hagyján, hogy felküldtek szemfedővel az óriáskerékre, de az, hogy Zack is velem van, na az már kiakaszt.
- Mit keresel itt egyáltalán? Nem meg mondtam érthetően, hogy végeztünk? - Dobtam neki a szemfedőt, és vissza ültem a pad féleségre, ami a kabinban volt. Fújtatott egyet és jobbra balra kezdett nézelődni, miközben elhúzta a száját. Mi baja van?
- Nem tudnánk megbeszélni? Kérlek! - Remegett meg a hangja. Most tényleg, mi a frász van vele?
- Én már lezártam ezt az egészet. Értve vagyok? Nem akarok semmit sem megbeszélni. Világosan a tudtomra adtad, hogy... - Nem bírtam befejezni a mondandóm, ugyanis egy nyikorgást követően a kerék megállt, mi pedig a legtetején voltunk.

Zack szakadozottan kifújta a levegőjét és lassan leült velem szembe, de ügyelt rá, hogy még csak véletlenül se nézzen ki az üvegen.
- Hallod veled mi van most? Beteg vagy? - Kérdeztem rá. Azért, ha valami olyasmi baja van, jó, ha minél előbb kitaláljuk hova rejtsük el a testet. Jó ez egyrészt csúnya volt, másrészt undorító.
- Van egy enyhe tériszonyom, de nem vészes. Kérlek Eric... - Nézett rám könyörgően. Sóhajtottam egyet és átültem mellé.
- Gondolom addig nem fognak leengedni minket, szóval nincs más választásom. - Erre csak halványan bólogatott.
- Tudom, hogy szólnom kellett volna. Nem szabadott volna eltitkolni, hogy életben hagytuk az apádat. - Kezdett bele, én pedig már itt éreztem, hogy nem fogom kibírni sírás nélkül megint.
- De mikor Evy szólt, hogy nem működik a nyomkövető, nagyon mérges lettem. Azon kattogott egész végig az agyam, hogy vajon miket tehettek veled azalatt a pár nap alatt míg meg nem találtunk. Ha fejbe lövöm, gyorsan és fájdalom nélkül hal meg. Ha valamelyik testrészébe célzok, max fél óra és elvérzik. Sehogy sem szenvedett volna annyit, mint te miatta. - Miközben hallgattam magyarázatát, észrevettem, hogy a felém közelebbi keze lassan közelít az enyém felé. Tekintve, hogy tériszonyos és aggódok miatta, inkább megkönnyítettem a dolgát és én fogtam meg kacsóját. Döbbenten kapta rám tekintetét, de én csak a kezeinket lestem, így hát folytatta.

- Elvittük a táborba és bezártuk. Megmondtuk a többieknek, hogy senki ne szóljon neked erről. Még 1-2 napig kínozták volna Tony-ék utána megölték volna. Azután akartam volna elmondani neked, hogy nem életben van. Azért titkoltam, mert ha elmondtam volna, hogy él és mire készülünk, féltél volna a tudat miatt, hogy mégsem halt meg. Én csak meg akartam leckéztetni. Nem téged bántani. - Rá emeltem íriszeim, de meglepődtem mikor könnyeket fedeztem fel szemeiben. Egy sóhaj hagyta el ajkaim és mivel úgy tűnt befejezte, én kezdtem bele.

- Az egészet figyelembe véve, nem az fáj, hogy hazudtál és életben hagytátok. Köszönöm, hogy ezt tettétek vele miattam. - Itt közbe akart szólni, de leintettem. - De a pofont...azt nem fogom elfelejteni. - Egymás szemébe néztünk, de még a kezemet is kihúztam markából.
- Bármennyire is vagy mérges miatta, megérdemelted. - Erre a mondatára homlokomra szaladtak szemöldökeim.
- Megbántottál engem. Megbántottad a családod. Megbántottad a barátaid. Mindenkit. - Fájt, amit mondott. De igaza volt. De ezt a világért sem vallanám be neki.
- Laurát sértetted meg a legjobban. Mindent megtesznek, hogy jó szülők legyenek, te pedig hozzá vágtad, hogy nem az anyád. - Elég lesz már...
- Fejezd be! - Szűrtem a fogaim közt.
- Eric, ide figyelj. - Kapta el két oldalt a fejemet és magával szembe fordított. Már az én szemeimet is szúrták a könnyek. - Egy csettintésre mindenki megbocsájtott neked, ami nagy szó. Bármekkora tuskó is voltál. - Itt felnevettem egy kicsit. Igaza van, még mindig.
- De azért, mert szeretünk. Szeretnek a szüleid, hiába nem vagy a vér szerinti gyermekük. Szeretnek Kimberlyék is. És....Szeretlek én is! Az összes felém intézett bántó megjegyzésed ellenére is. - Fejemet rázva téptem ki magam fogságából és miután felkeltem az ülőhelyről, az ablakhoz mentem. Pont láttuk innen a naplementét.
- Szörnyű dolgokat mondtam. Annyira sajnálom. - Hallottam ahogy ő is felállt és hozzám lépdelt, de a hátam mögött megtorpant.