Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

28. rész

- Na gyere Picúr. - Vett fel Zack menyasszony pózba én pedig átkarolva nyakát bújtam hozzá szorosan.

Vicces, hogy ha valaki egy hónappal ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy engedni fogom, hogy egy fiú ilyen közel legyen hozzám ráadásul közben meg is érint, vagy pedig lesz egy barátom, akit mindennél jobban szeretni fogok, valószínű képen röhögtem volna. De most....

Idő közben felértünk a szobámba is, barátom pedig finoman letett az ágyamra, de a nyakát az istenért sem engedtem volna el.
- Engedj el Picúr, nem megyek sehova. Itt maradok veled oké? Nem kell félned. - Mondandója közben szépen lassan fejtegette le magáról a kezeim én pedig olyannyira legyengültem, hogy nem tudtam ellenkezni. Semmi ellen.
- Át kéne öltözni. Fel tudsz annyira kelni? - Kezdte el simogatni a hajam. Félig lehunyt szemekkel néztem rá, de megszólalni nem tudtam.

Csak még egy kicsit bírd, ki kérlek. Csak holnapig.

- Jolvan, akkor segítek. - És itt volt az a pont, hogy ellenkezni akartam. Minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy a tudtára agyam, erre még nem állok készen. De mintha az összes végtagomon mázsás súlyok lennének, éppen hogy annyira meg tudtam mozdítani kezeim, hogy kicsit fentebb csússzanak az ágyon, de megemelni nem tudtam őket.

Zack felállva az ágyról lépett lábaimhoz és levette cipőim majd zoknimat. Csupasz talpamat hirtelen csapta meg a szobában lévő levegő így kirázott a hideg.

Feltérdelt lábaim mellé majd nyugtatóan nézett szemeimbe, amik végig kísérték minden mozdulatát. Lassan nyúlt övemhez és egy egyszerű mozdulattal csatolta ki azt, ezután pedig hirtelen rántotta bokámig farmerom, mire bennem rekedt a levegő.

Oké nyugi... alsógatyában már látott. Ez nem újdonság neki. Akkor is így látott mikor vihar volt és átjött.

Átbújtatta a nadrág szárain tappancsaimat, majd a földre dobta a ruhát. Ez után annyit érzékeltem, hogy feljebb mászott az ágyon és a derekamon foglalt helyet.

Elnyúlt fejem mellett és a párnám alól kihalászta a pizsamaként szolgáló túlméretezett pólómat. Ekkor eszméltem fel, hogy mire is készül.

Önkéntelenül is, de apám arca jelent meg előttem. Nem akarom megint átélni. Nem tudnám feldolgozni.

Amennyire az erőmből futotta ráfogtam karjaira mik már majdnem elértek ingemig. Éreztem, hogy a könnycseppek elindultak szememből. Sírni, sőt inkább újból zokogni kezdtem, míg próbáltam magamról lelökni a fiút ki helyett most csak a gonoszan vigyorgó szörnyeteget láttam.
A szörnyeteget ki éjjel-nappal a fejemben van és nem hagy nyugodni. Ki idegroncsot csinált belőlem.

Hirtelen a fejem mellett landoltak két oldalt kezeim és bárhogyan próbálkoztam nem tudtam megmozdítani. Reszkettem és nem tudtam eldönteni, hogy a félelemtől vagy pedig a hidegtől mik a lábamat érték.

- Picúr semmi baj. Nem bántalak. Nézz rám! - Engedtem a nyugtató hangnak és könnyáztatta szemeimet lassan kinyitva néztem bele abba a csokoládé színű szempárba, amibe beleszerettem. Nem néztem semmi másra csak abba a szempárba. Nem tette vissza a kontaktlencséket. Nem ficánkoltam már, de a könnyeim még mindig folytak és enyhén, de remegtem. Már nem láttam a szörnyet, ami megnyugtatott.
- Ez az. Csak a szemembe nézz. Sehova máshova. - Suttogta miközben lassan elengedte kezeimet, de azok ugyan úgy mozdulatlanul maradtak fejem mellett. Óvatosan nyúlt ingem legfelső gombjához mire én kapkodni kezdtem a levegőt és hol végtagjára, hol vissza szemeibe néztem.
- Ne figyelj a kezeimre. Rám nézz. Csak is rám. Megmondtam, hogy sosem bántanálak. Nem fogok csinálni semmi olyat amit te nem szeretnél vagy fájna. - Lassan bújtatta ki azt az egy gombot miközben szakadatlanul tartotta a szemkontaktust.

Így ment ez addig, míg ki nem gombolta az utolsó szemet is az ingemen. Rettegtem, hogy mit fog mondani. Hogy talán most fog velem szakítani, mert undorítónak talál. Hogy túl kövérnek vagy túl soványnak lát. Egy ilyen tökéletes fiú mellé egy gyönyörű lány kéne nem pedig egy ilyen, mint én. De nem. Nem pillantott rá felsőtestemre egy másodpercig sem. Tartotta velem végig a szemezést. Ez pedig nagyon megmelengette szívem, hogy odafigyelt rám. Kicsit talán elpirultam, de más egyéb dolgot nem nagyon csináltam. Természetesen az egyenletes lélegzést leszámítva.

Villantott egy apró, de annál dögösebb mosolyt ezután pedig megemelgetve kacsóimat húzta le rólam a felsőt így már csak egy szál alsóban feküdtem alatta, miközben néztük egymást. Megfogva a pizsama felsőm húzta át fejemen majd át kezeimen végül addig, míg nem takarta felsőtestem. Arcomra vezette két kezét, hüvelykujjai segítségével letörölte a maradék könnyem is. Közelebb hajolva nyomott egy puszit először orromra majd számra, ami egy kicsit hosszabbra sikeredett tekintve, hogy vissza tudtam csókolni. Elválva mézédes ajkaitól döntötte homlokát enyémnek.
- Ügyes voltál picúr. Nem kell félned. Megvédelek mindentől és mindenkitől. Nem fogom hagyni, hogy apád megint bántson. Te hozzám tartozol. Csak is hozzám. - Utolsó pár szavára felnyitottam pilláim és bár nem annyira látható, de őszinte mosollyal néztem íriszeibe. Erre ő is elmosolyodott majd egy utolsó szájra puszi után felkelt rólam, amit értetlen tekintettel díjaztam, de csak a redőnyöket engedte le így félhomályt kreálva amúgy világos szobámba. Tette után visszamászott immáron mellém az ágyba és kiszedve alólunk a plédemet takart be vele kettőnket. Rögtön hátat fordítottam neki ő pedig értve a célzást átkarolt.

Mikor hallottam, hogy egyenletesen lélegzik, és nem mozgolódik annyit, úgy gondoltam alszik. Így tehát erőt vettem magamon....
- Szeretlek. - Hangom halk volt és rekedtes, tudtam úgy sem hallja. Ám ezt azonnal meg is cáfolta mikor erősített ölelésén és közelebb húzott magához.
- Én is szeretlek. - Ezzel csak annyi volt a gond, hogy a kiskifli-nagykifli póznak hála, fenekem éppen hát..hogy is fogalmazzak...becsességének nyomódott. Jolvan, nem baj, aludjunk.

Már éppen átléptem volna az álmok mezejére nagy nehezen, mikor nyitódott az ajtó. Szemhéjaim nem nyitottam fel, mert már nagyon fáradt voltam.
- Ugye milyen édesek? - Hallottam meg anyum hangját.
- Igen, azok. - Ez pedig apum volt. Mást már nem hallottam, mert sikerült végre elaludnom. Ha nem is sokáig, de egy kis időre.

Úgy is tudom, hogy nem úszom meg rémálom nélkül.

2020.04.18.

22:25