Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

20. rész

A napok péntekig elég furán teltek. Déja vu érzésem volt egész héten ugyan is a srácok megint mindenhova elkísértek, még WC-re is. Soha nem hagytak egyedül, ami kedves volt tőlük, de én még nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ennyien „tapadnak" rám. Kimberly természetesen nem jött be velünk a fiú mosdóba, olyankor inkább lement büfézni a barátnőivel. Délután pedig mindig haza kísértek, hogy nehogy elkapjanak Will-ék. Mivel díszkísérettel mászkálok fel alá a suliban így nem nagyon tudnak bántani.

Viszont ami feltűnt, az-az, hogy csütörtökön Will egy hatalmas monoklival a szeme alatt érkezett a suliba, Zack-nek pedig sebesek voltak a bütykei a jobb kezén. Nem tudom, hogy a kettőnek köze van-e egymáshoz, de nekem az nagyon gyanús, hogy mikor a 4 tagú banda meglátja Zack-et a folyón, fújtatva indulnak el a másik irányba, hogy minél messzebbről elkerüljék. Nem azért mert annyira sajnálom Will-t de kíváncsi vagyok, hogy tényleg Zack húzott-e be neki.

Reggel nem az ébresztőmre keltem hanem, a csengőhangomra. A szobában való sötétnek hála, alig tudtam megnézni ki hív, mert a hirtelen fényáradat, majd ki sütötte a retinámat. Hunyorítva, bár de le tudtam olvasni a még mindig csörgő készülékről az idétlen haverom nevét, majd egy fáradt sóhaj után rámentem a zöld ikonra, hogy tudjam fogadni a hívást. Még nem is emeltem teljesen a fülemhez a telefont mikor egy hatalmasat ordított a vonal túlsó végén lévő személy.
- SZÜLINAPOM VAAAAAN!
- Jesszus Adam. Igen, tudom. De nem ért volna rá ez addig, míg beérünk a suliba? - A mondatom végén egy hatalmasat ásítottam majd visszafeküdtem az ágyba, az oldalamra, a telefont pedig a fülemre tettem, hogy ne kelljen tartanom.
- Nem. Nem ért volna rá addig. Szülinapom van ember. Ez igen is fontos. - Hallottam a hangján, hogy duzzog, de tőle már megszoktam, szóval annyira nem is tudott érdekelni. Túl fáradt vagyok még.

- Hány óra van? - Fordultam inkább át a hátamra, mert az oldalamat elnyomtam.
- Amm...hajnali 4. - Mikor kimondta az időt azt hittem rosszul leszek.
- Miért vagy te fent hajnali 4-kor? És egyáltalán miért csak engem tiszteltél meg azzal, hogy ilyenkor hívogatsz? - Kérdeztem tőle. Ő az a fajta ember, aki képes egész nap aludni, néha még a suliból is elkésik emiatt, ezért furcsálltam, hogy már HAJNALI 4-KOR fent van.
- Ja, nem csak téged hívtalak. Előtted már felhívtam Brandont és Kim-et is, sőt az első az Zack volt. Amúgy meg azért vagyok, fönt mert egész este pörögtem, várom már a bulit és alig tudtam aludni. - Áh már értem. Várjunk csak...MI?
- FELHÍVTAD ZACK-ET?? - Ültem fel hirtelen és üvöltöttem bele a telefonba. Nem érdekelt, hogy még a szomszéd is fölkel.
- Igen mert? Nem szabadott volna? - Értetlenkedett én pedig a homlokomra csaptam.
- Még nincs egy hónapja, hogy az iskolánkba jött és ismerjük. Te pedig már hajnalban riasztod az egész emberiséget, mert születésnapod van? Hallod haver te nem arról vagy híres, hogy 3 perc alatt elintézed a telefonhívásokat. És ő volt az első, akinek szóltál? Mégis mikor hívtad? 2-kor? - Nem tudom miért, de ideges voltam. Meg egy kicsit féltékeny.

- Negyed 3-kor. - Pontosított halál komolyan én pedig bámultam magam elé.
- És képzeld, ugyan olyan fáradt volt a hangja, mint neked, mikor felvetted. Mennyi közös van bennetek ugye? Titeket egymásnak teremtett az Isten. Ú majd az esküvőtökön leszek én a pap és... - Nem hagytam, hogy befejezze, közbe vágtam.
- Szerintem ne várd, azt a pillanatot mikor szemtől szembe leszünk egymással. - Válaszát meg sem várva csaptam rá a telefont. Már megszokták, szóval, no para, ezért már fel sem kapják a vizet.

Egy nagy nyújtózkodás közben, miután roppant egyet a hátam és sikeresen realizáltam, hogy végleg eltörtem a gerincem, kikeltem az ágyból és a fürdőbe csoszogtam. Fél 5 van és tudom, hogy mivel kellően föl lettem idegesítve, nem fogok tudni vissza aludni, így hát elkezdtem készülődni. A nap csak úgy tűzött szóval egy vékonyabb farmer gatya és egy 3 számmal nagyobb kék póló felvétele után már indultam is le reggelizni, a táskámmal a hátamon.
Egy cetlit találtam az asztalon, amin az állt, hogy a szüleim már elmentek dolgozni, de csináltak nekem szenyát. Miután a három szendvics közül egyet megettem, a másik kettőt pedig eltettem a táskámba, adtam enni Hópihének majd leültem a nappaliban lévő kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Háttér zajnak kerestem valami zene csatornát közben pedig az Instagrammot görgettem át a telefonomon. Hamar elszaladt az idő, mert meghallottam a csengőt.

Még utoljára megsimogattam a cicám, fölvettem a cipőm és ki is léptem a bejárati ajtón ahol is három kómás ember dőlt a kapunak, a 4. pedig vadul kalimpált nekem fülig érő mosollyal.
- Szia Eric. Jól aludtál az este? - Kérdezte Adam nevetve. Becsuktam a szemem, elszámoltam 10-ig majd miután kinyitottam őket, hatalmas önuralommal bezártam az ajtót majd kilépve a kapun azt is bekulcsoltam. Egy ismerős piros színű autó parkolt a ház előtt én pedig meglepetten kaptam a tekintetem Zack-re, aki csak vállat rántott.

- Képzeld Zack volt olyan kedves, hogy születésnapom alkalmából fölajánlotta, elvisz minket a suliba. - Ugrándozott mellettem Adam majd be is pattant a hátsó ülések egyikére. Megöleltem Kimberly-t aki tettemet egy ásítással viszonozta, Brandonnak adtam egy pacsit majd ők is beszálltak hátra. Oda fordultam a sofőrünkhöz és bocsánat kérően mosolyogtam rá.
- Nagyon sajnálom, hogy már 2-kor felébresztett, de ő már csak ilyen pörgős. Bocsánat, ha nem tudtad magad rendesen kialudni. - Néztem a szemébe ő pedig legyintett egyet és átkarolta a derekam miközben egy puszit nyomott a homlokomra. Eme tettére pedig lehunytam a szemem. Annyira szeretem, mikor ezt csinálja. Olyan gyengéd és figyelmes.

- Nem 2-kor, hanem negyed 3-kor hívtam. Nem mind1 ám. - Szólt ki a lehúzott ablakon Adam mire mi elváltunk Zack-kel.
- Szerintem menjünk, mielőtt itt hagyom az árokban. - Figyelmen kívül hagyva az ablakon félig kilógó fiút, ejtette ki ezt a mondatot, amin nekem muszáj volt felnevetnem. Bepattantam az anyós ülésre, Zack a volán mögé majd gyújtást adott a kocsira és már el is hagytuk a házam.