Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

35. rész

Zack szemszöge

Miután kicsókolóztuk a lelkünket is, Eric a vállamra borulva aludt el. Az út majdnem 6 óra Los-Angeles-ig és mivel mi nem arról vagyunk híresek, hogy kussban vagyunk, végig beszéltük az utat a többiekkel, persze halkan, nehogy az életem felkeljen.

Mikor végre megérkeztünk ahhoz a bizonyos gyárhoz, bevártuk a lányokat majd a két kocsi egymás mellett hajtott be a rozoga épületbe. Volt bent egy lift féleség, ami akkora volt, hogy a másik autó simán befért mellénk, így a szerkezet simán le tudott vinni minket az alagsorba. Egy kissé sötétebb alagúton gurultunk végig, aminek végében leparkoltunk a többi autó mellé.
Óvatosan a kezembe vettem a még alvó Picurkát és Tony vezetésével mentünk be az előttünk lévő hatalmas vasajtón, ami mögött az őrök meghajoltak amint megláttak minket. Vehetjük úgy, hogy ez egy nagyon király földalatti bunker, amit még régen fedeztünk fel.

A három lány rögtön lelépett valahova, Tony, Max, Cameron és Jesse pedig már ment is a kimondottan tárgyalásra kijelölt kis épületbe.

Én a saját lakosztályomba sétáltam, hátamon az Eric cuccaival teli táskával. Amint beértem szerény kis hajlékomba, Drágámat letettem az ágyra, had aludjon tovább, a táskát pedig letettem az ágy mellé. Telefonját  a kis szekrényre raktam, hogy ha felébred, könnyen megtalálja, majd egy utolsó homlok puszi után elhagytam a házat, magam után gondosan bezárva az ajtót.
Ahogy én is haladtam a tárgyaló termünk felé feltűnt, hogy alig vannak kint; vagy a házakban gubbasztanak, vagy gondolom bevetésen/kiképzésen vannak.

Ez a földalatti kis hely voltaképp nem is olyan kicsi, igazából hatalmas. Több mint 100 ember lakik itt lent, fiataltól a felnőttig, minden korosztályban. Ők is Tonynak dolgoznak ugyan úgy, mint a városban, a többi civil között élő 700-800 ember. A 18 éven aluliaknak természetesen nem kell semmit csinálniuk azon kívül, hogy kiképzésekre járnak, majd miután nagykorúak lesznek, eldönthetik, hogy maradnak ebben a „szakmában" és tanítják őket tovább, vagy kilépnek és saját életük lesz, de akkor nem mondhatnak semmit erről az eltitkolt helyről, és társaságtól, különben nem éli meg a következő napfelkeltét. Tony keze messzire elér és bár még csak 26 éves, sok más ilyen csoporttal van kapcsolatban, és elég rendesen kivívta magának a tiszteletet, így csak egy csettintés és legalább 40-en rontanak rá az áldozatra. Itt a föld alatt érdekes módon mikor felfedeztük már voltak kis faházak, bennük víz, áram és minden féle bekötve. Kicsit feldobtuk a helyet és a csapat egy része be is költözött, mi pedig az egyik nagyobb épületet kialakítottuk tárgyaló szobának. Az őrök néha körbe szokták sétálni a területet, van-e valami szokatlan, látnak-e ismeretlent. Az ajtó előtt is azért áll pár, mert ha véletlen valaki külsős felfedezné a lejárót és eljönne az ajtóig, könnyű szerrel vágják ki innen, vagy csak simán fejbe lövik.

Na és amíg én felvázoltam, hogy mi hol van, meg minden unalmas dolgot, ami nem tudom érthető volt-e, megérkeztem a tárgyalóházhoz. Ahogy beléptem két oldalt álltak az őrök, kik amint megláttak, szintén meghajoltak és egy „Jó napot uram" szöveggel már vissza is egyenesedtek.
Bólintottam nekik köszönés képpen majd az egyik kis helyiség felé indultam ahol félhomály volt, középen egy nagy asztal helyezkedett el, körülötte pedig megannyi szék, amin már a 3 lány, a fiúk és még pár, jól képzett emberünk ült.
Elindultam az asztalfő felé és az Anthony mellett lévő székre le is ültem. Elvégre én vagyok a jobb keze. Az én szavam közel annyit ér itt mint az övé.

Amint lehuppantam, a mellettem lévő rátenyerelt az asztalra és elkezdte beszédét.
- Na szóval. Köszönöm, hogy eljöttetek. Azért jelentettem be hirtelen ez a megbeszélést, mert gondunk akadt. – Mondandója végén rám pillantott így én folytattam.
- Gondolom, hallottátok, hogy Robert Lackwood megszökött a börtönből. – Tartottam egy kis szünetet, amíg mindenki bólintott majd folytattam. – Miután elköltöztem Phoenix-be összejöttem valakivel. Robert-nek van egy fia ki ugyan abba az iskolába jár ahova én is beiratkoztam. Nagyjából 2 hónappal ezelőtt jelentették be a TV-ben, hogy az az állat megszökött és a fiát keresi. Én pedig pont vele jöttem össze. Nem volt semmi, nem bukkant fel, nem lépett kapcsolatba Eric-kel. Egészen a 3 nappal ezelőtti évzáróig. Az ünnepség után, Eric elment mosdóba, de kettő végzős srác kirángatta a suli mögött lévő erdőbe ahol is az apja újból megerőszakolta. Miután Ericet bevitték a kórházba én pedig vele mentem, a rendőrök bejöttek és mondták, hogy bár letartóztatták az apját újból, valahogy mégis megszökött útközben. – Néztem szét a helységben ülőkön és mindenkinek döbbenet ült ki az arcára, kivéve persze azoknak, akik bent voltak velem és Picurkával a kórházban.

Az egyik fiúnak fellendült a keze, miszerint kérdése van, amire meg is adtam az engedélyt, hogy feltegye.
- Ha Robert fia, Eric Phoenix-ben lakik, akkor az apját miért a Houston-i börtönbe záratták?
- Eric régen San Diego-ban lakott vele, majd miután többször is megerőszakolta és letartóztatták, Eric-et árvaházba vitték. Ott örökbe fogadta Richard és Laura White, akik ugye Phoenix-ben laknak. Robertet akkor szállították át a Houston-i börtönbe, hogy minél távolabb legyen a fiától. Csak arra nem gondoltak, hogy az a dög egyszer meg fog szökni. – Szorítottam ökölbe a kezeimet, de gyorsan vissza is varázsoltam komoly ábrázatom.

- És akkor nekünk az lenne a feladatunk, hogy....? – Kérdezett rá Cameron amin a szememet forgattam. Mióta meglátta Eric-et az óta kezd egyre jobban idegesíteni ez a srác. Nem tetszik nekem, ahogy az én szerelmem körül legyeskedik.
- Felállítunk egy csapdát. Arra gondoltam, hogy Zack és Eric csinálhatnának magukról egy közös képet, amit feltöltenek valamelyik közösségi oldalra. Megjelölik, hol vannak éppen, így az apját szépen idecsalogatjuk. Ericre vagy a telefonjára tennénk nyomkövetőt és szépen felkínáljuk aranytálcán az apjának. Mikor az ráharap a csalira és szépen magával viszi valahova a fiát, mi felfegyverkezve elmegyünk érte, megmentjük, az apját pedig lepuffantjuk a picsába és happy end! – Csapja össze tenyereit boldogan Tony a többiek pedig beleegyezően bólogatnak.

- Már csak rá kéne valahogy venni a cicafiút, hogy belemenjen ebbe a terve. Én például nem szívesen raboltatnám el magam azzal az emberrel, aki megkeserítette a gyerekkorom, ráadásul meg is erőszakolt. – Vázolta fel Evelyn.
- Majd én megoldom. Ti tervezzetek meg mindent én Eric mellett maradok és felkészítem őt a találkozóra. – Álltam fel székemből és előre hajolva tenyereltem az asztalra.
- Mindenki benne van? – Tette fel főni a kérdést. A lányok bólogattak.
- Fiúk? – Nézett a többi bent tartózkodóra, akik szintén bólintottak.
- Apa? – Húzta fel mosolyogva a szemöldökét, úgy nézett az 50-es éveiben járó férfira.
- Nekem aztán mindegy fiam, csak most nem akarok a számítógépek mögött ülni. Tudod, hogy a lányok jobban értenek a rendszer-feltöréshez, mint én. Amúgy meg ha már Zack-nek ennyire fontos ez a fiú, akkor harcolok én is, elvégre fogadott fiamként tekintek rá. – Támaszkodott meg ő is az asztalon, mire eleresztettem egy félmosolyt. – Csak aztán meg ne bánjam, hogy ilyen fiatalon átadtam neked a helyem Anthony.

- Akkor megbeszélve minden. Készüljetek fel. – Tapsolt kettőt Tony. – Most van kedd. Pénteken indul a terv.
- Senki ne szórakozzon az én pasimmal. – Nézek elszántan a többiek szemébe, talán Cameronéba kicsit tovább.
- És a Night Cobra maffiával se. - Fog a kezébe egy üveget, és az előtte lévő pohárba önt a tartalmából.
- Kér valaki vodkát?

2020.06.06.

22:11