Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

11. rész

Nagyon félek. Az ég egyre nagyobbakat dörren az eső pedig az eddigieknél is jobban rákezdett.

Próbáltam elterelni a figyelmem azzal, hogy végig görgetem az instagrammot, vagy a telefonon lévő zseblámpa segítségével olvasok, de nem sikerült.

Az egész testem remeg, a szemeim már könnyesek. Ezen még az sem segít, hogy a telefonom egyre jobban merül.
Hirtelen felvillant a messenger. Nem tudtam ki lehet az, aki este fél 10 után ír rám. Bár a 21. századi fiatalok ilyenkor még nagyban buliznak. Csak én vagyok ilyen retardált, hogy aludni akarok. Megnyitom a chat-fejet és ki más írt volna, ha nem az a személy, akiről gondolataim 99%-a szól mostanában.

Minek nyissam ki az ajtót 10 perc múlva? Van egy sanda gyanúm, de azt nem tudnám elképzelni. Nincs nekem akkor szerencsém, hogy egyik napról a másikra találkozzak egy olyan fiúval, aki szakadó esőben átjönne hozzám. Nem érdemelném meg.

Hogy tereljem a figyelmem az odakint tomboló viharról, elkezdtem YouTube videókat nézni. Aha. Csak hát nem figyeltem hány százalékon vagyok, így mikor megint egy jó nagyot dörrent az ég, a telefonom abban a pillanatban elsötétült én pedig bármilyen kétségbeesetten próbáltam újraéleszteni, elveszítettem a pácienst.
- Francba. - Morogtam majd kibújtam a takaróm alól, mert már alig kaptam levegőt. A nagy félelmem közepette megszólalt a csengő mire én kis híján szívrohamot kaptam. Ugye nem...?

Remegő lábakkal sétáltam le a lépcsőn és imádkoztam, hogy ne betörő legyen. Bár azoknak nem szokásuk csengetni. Mivel nincs olyan kukucskáló az ajtón így miután a kulcsommal kinyitottam a zárat, az ajtót résnyire kitártam, de a feketeségtől nem nagyon láttam semmit csak egy sötét alakot előttem.
Mikor már éppen vissza akartam vágni az ajtót, felvillant a telefonjának vakuja, megvilágítva ezzel arcát.
- Zack. - Suttogtam meglepődve. Akkor jó volt a tippem.
- Hali. Beengedsz? Így bőrig ázva nem a legjobb és fúj a szél is. - Mosolygott rám mire én megragadva karját rántottam be a lakásba.
- Miért jöttél ide? Egyáltalán, hogyan jutottál el a bejárati ajtóig? - Kérdeztem tőle összezavarodva.
- Hát írtad, hogy félsz a vihartól így jöttem vigasztalni. A kerítéseteket meg lehetne pár centivel föntebb építeni, mert simán átmásztam rajta. - Rám vezette a vakut mire én eltakartam a szemem ugyanis kiégeti a retinám.
- De látom jó is, hogy meglátogatlak. - Vezette rajtam végig a fényt, nekem pedig elég rendesen égni kezdett az arcom. El is felejtetem, hogy én csak egy combközépig érő pólóban és egy alsóban vagyok.
Magam előtt keresztbe fontam a karjaim, de ő édesen kuncogott rajtam.
Mint ahogy eddig is, megint dörgött egy nagyot mire bennem rekedt a levegő és összerezzentem. Zack megfogta a kezem és fölmentünk a szobámba. Rajta egy farmer volt és egy puha, fekete, kapucnis pulcsi. A kabátját rádobta a fogasra mikor bejött, cipőjétől szintén megszabadult, hogy ne sározzon össze mindent. Haja elázva tapadt homlokára, de nem nagyon foglalkozott vele. Csak tudnám, hogy miért nem vette fel a kapucnit, miért ázott inkább.

- Nahát. Nem gondoltam volna, hogy fehér szobád van. - Szemlélte körbe a helyiséget én pedig lehajtottam a fejem.

Az idegen hangra az ágyam mellett alvó Hópihe felpattant, oda szaladt hozzánk és dorombolva dörzsölődött Zack lábához. Elég gyorsan megszerette.
Zack csillogó szemekkel guggolt le hozzá és simizte meg a fejét mire Hópihe csak egy jóleső nyávogást hallatott.

Vendégem leült az ágyra és miután én is elhelyezkedtem mellette, egy szempillantás alatt kapcsolta ki a lámpát így teljes sötétség borult a szobára.
- Zack. Zack kérlek, kapcsold vissza. - Kezdtem el kétségbeesetten tapogatózni a sötétben, de ő lágyan megfogta a kezem és felkúszott a párnákhoz ahova engem is húzott.

A pulcsiját levette, de nem láttam volt-e alatta valami, csak annyit érzékeltem, hogy rám adja a felsőt, amin érezni lehetett az illatát. Körülbelül addig ért mint a pólóm.

Nem mozdultam csak meredten bámultam a körvonalait, amikor is észleltem, hogy kicsit közelebb hajolt. Azt hittem csak beképzelem, de mivel már éreztem a kifújt levegőjét arcomon, az orrát pedig az enyémnek nyomódni kicsit beparáztam.
- Csukd be a szemed. - Suttogta mire én tettem, amit mondott. Nem akartam elhinni mire készül.
A szívverésem annyira gyors volt, féltem kiszakítja a mellkasom.

És akkor megtörtént. A száját az enyémre illesztette mire én szabályosan lefagytam. A szemeimet összeszorítottam és megremegtem. Óvatosan kezdte el mozgatni ajkait, de mikor ügyetlenül bár, de viszonoztam, belemosolygott a csókba. Érzékien csinálta nem kapkodott és nem is durvult be. Egyik kezét derekamra vezette, a másikat pedig arcomra. Törökülésben ültünk egymás előtt. A nyelvét végigsimította alsó ajkamon, engedélyt kérve, mire én vontatottan, de leengedtem állkapcsom így szabad utat adva neki. Kapva az alkalmon óvatosan dugta át ízlelőszervét szájüregembe. Nem nagyon tudtam, hogy mit is kéne csinálnom, ez volt életem első csókja. Lágyan mozgatta a nyelvét, néha végig simítva vele az enyémen. Mikor már alig kaptam levegőt, elvált tőlem és nekidöntötte homlokát enyémnek. A szemeimet még mindig nem mertem kinyitni. Bár ha ki is nyitnám sem látnék sokkal többet mert korom sötét van.
- Megvagy? - Kérdezte, és hallottam a hangján, hogy nagyon jót mulat azon ahogy kapkodva veszem a levegőt.
- I..Igen - Próbáltam magabiztosan beszélni, de nem nagyon jött össze.

- Gyere kicsi. Aludjunk. - Húzott le a párnákra és úgy fordított, hogy háttal legyek neki.
Még annyira fölkeltem, hogy a telefonomat föltegyem töltőre, majd vissza is feküdtem.
Élesen szívtam be a levegőt mikor hideg tenyerét megéreztem csupasz combomon. Nem mozdította semerre, csak egy helyben tartotta, de rajtam ennek ellenére mégis végig szaladt a libabőr.
- Kérlek, vedd el onnan a kezed. - Rekedt hangon szólaltam meg. Igaz kibírtam mikor megölelt, de ez egy teljesen más szituáció.
- Nem fogok csinálni semmit. - Kezdett el bőrömre köröket rajzolni hüvelykujjával.
- Haptefóbiám van. - Jelentettem ki egy kicsit hangosabban, de a testem megint elkezdett remegni.

Megállt a keze és bár nem láttam, éreztem, hogy a tekintete szinte lyukat éget a fejembe.

A szobában pár másodperce fényesség lett, villámlott, azt pedig követte a mai este leghangosabb dörrenése, amibe még a ház is beleremegett, én pedig összehúztam magam és elkezdtem szipogni.
- Shh. Nincs semmi baj. Itt vagyok. - Nyugtatott a mögöttem fekvő, kezét pedig rátette hasamra és azt kezdte el lassan simogatni pulóveren keresztül néha-néha föltévedve mellkasomra is.

Tarkómon éreztem egy lehelet finom puszit minek hatására az álmosság olyan hirtelen kapott el, mintha fejbe vágtak volna.
A dörgéseket alig hallottam, az eső mintha kezdett volna csillapodni Zack pedig a simogatást egy pillanatra sem abbahagyva temette a hajamba arcát; így adtuk át magunkat a fáradtságnak. Most először aludtam úgy el, hogy van mellettem valaki, aki fiú, és aki átölel. És boldog vagyok!

Haptefóbia - megérintéstől való félelem. Gyakran gyerekkori bántalmazás az okozója. Ez illető retteg az érintéstől, gyakran pánikroham szerű rohamot kap, ha valaki a megérintésével próbálkozik (By: Wikipédia♡)