Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

26. rész

Eric szemszög

Másnap reggel két ölelő karral a derekamon keltem föl, meg enyhe fejfájással. Alig ittam valamit könyörgöm, tényleg ennyire nem bírnám az alkoholt? Na mind1.

Vártam még egy kicsit, míg a szemeim megszokják az ablakon beszűrődő fénysugarakat majd megfordultam az ágyon. Eme mozdulatsor után pedig a világ legaranyosabb dolgával találtam szembe magam. A fiú, ki tegnap óta hivatalosan is a barátom lett, kisimult, nyugodt arccal aludt szintén felém fordulva. Szája résnyire nyitva volt és azon vette egyenletesen a levegőt. Arca minden milliméterét átnéztem és az emlékezetembe véstem.

Mikor megbizonyosodtam róla, hogy még mindig mélyen alszik, egyik kezemet felemelve simítottam gyengéden pofijára. Hüvelykujjamat fel-le vezettem puha bőrén, mire nyammogott párat majd közelebb rántott magához és lassan kinyitotta szemeit.

Hirtelen ért a felismerés mikor észrevettem, hogy bizony megint a gyönyörűen csillogó barna szemei vizslatnak engem. Egyik kezét rátette az én kezemre, ami még minidig megállás nélkül simogatta arcát, majd elmosolyodott.
- Felébresztettelek? - Suttogtam kérdésem.
- Igen. De minden reggel erre akarok kelni, szóval megbocsájtok. - Zárta markába az én kicsi kacsómat, majd belepuszilt a tenyerembe, tettére pedig lábujjamig pirultam.
- Megint kivetted a kontaktlencséd? - Ültem föl az ágyban,  nyújtózkodások közepette, de közben fél szemmel őt néztem.
- Igen. Általában esténként ki szoktam venni, mert begyulladhat tőle a szemem. Menő meg ijesztő, de van, amikor nem teszem be. - Mondandója csak pár másodperc múlva jutott el tudatomig, de addigra már perverzen mosolygott rám, a pír pedig újra arcomra szökött. Vagy talán el sem múlt.
- Ne tegyél be mást se, sehova. - Határozott szerettem volna lenni, de nem nagyon jött össze, hangom néhol megremegett.

Föl akartam kelni az ágyból, hogy felöltözhessek de Zack keresztülhúzta a számításaim mikor is felült mellém, körém fonta karjait és ölébe ültetett magával szemben. Hirtelen hajolt ajkaimra, amin meglepődtem, de egy tizedmásodpercnyi késés után visszacsókoltam.

Nagyban faltuk egymást, de levegőhiány miatt el kellett, hogy váljunk.
- Ugye emlékszel a tegnap történtekre? - Nyomott lágy csókot homlokomra.
- Hogyan felejthetném el? - Fogtam meg a karkötős kezemmel azt a kezét, amelyiken szintén ott díszelgett a fénylő ékszer.
- De nem bántad meg és nem akarsz neki véget vetni ugye? - Hangján tisztán hallatszott a kétségbeesés, amin nevettem egy kicsit majd nyomtam szájára egy gyönge puszit.
- Eszemben sincs. Végre felhőtlenül boldog vagyok. De erről a kapcsolatról még beszélni akarok veled. Nálunk, vagy nálatok. - Néztem mélyen szemébe ő pedig belegyezően bólogatott.

Még lenyomtunk pár csókcsatát, majd miután a sarokban talált ingemet és nadrágomat magamra kapkodtam, a kölcsönvett pólót pedig visszatettem a szekrénybe, pontban 9 órakor mentünk ki a szobából.

Azt a szobaajtót ami Brandont és Kevint rejti halkan kinyitottam és résnyire tárva benéztem. Félmeztelen volt mindkettő, Bran pedig Kevin mellkasán pihent és még nagyban húzták a lóbőrt. Belenyilallt a fejembe a fájdalom így visszacsukva az ajtót mentünk le Zack-kel a konyhába, ahol feltúrtam minden szekrényt egy nyamvadt fájdalomcsillapítóért. Mikor végre találtam egyet, azt lenyelve mentünk be a nappaliba.

Kicsit még kupi volt, eldobált műanyagpoharak a földön, pár felborult szék és egy éppen TV-t néző, józanodó Adam tárult szemeink elé.

Le is telepedtünk mellé a kanapéra mire megkínált minket 1-1 pirítóssal. Miközben a reggelit fogyasztottuk és beszélgettünk megjelent mellettünk a szerelmes pár is nagyban ásítozva.
- Na? Minden oké? - Kérdeztem őket perverz mosollyal.
- Jövök neked eggyel, de azért pusztulj ki! - Mondta Brandon és a fotelban elhelyezkedő Kevin ölébe huppant, de sziszegve föl is pattant egyből. Mi csak sejtelmesen összenéztünk Zack-kel majd mivel én kedves vagyok, hozzávágtam egy párnát szenvedő haveromhoz, aki azt -több mint valószínű- párja ölébe téve, arra ült rá.

Bran-ék is kaptak pirítóst, pár perc múlva pedig egy félig még alvó Kimberly is lehuppant mellém, de azonnal el is dőlt, egyenes rá a combomra.
- Másnaposság? - Kérdezett rá vidáman Adam.
- Aznaposság inkább. Kihánytam már a fél gyomrom, a fejem meg majd szét szakad. - Nyöszörögte vissza a lány és erőt véve magán visszaült rendesen mellém.
- A tegnap estéből valakinek maradt meg valami? - Nézett szét társaságunkon a „volt"szülinapos.
- Nekünk igen. Összejöttünk. - Szólalt meg ma először Kevin. Mondanom sem kell, az ölében ülő fiú fülig pirult eme mondatára.

- Szuper. Mi is összejöttünk. Csak mi nem feküdtünk még le. - Válaszolt most Zack mire követtem Brandon-t és éreztem, hogy az én hőmérsékletem is kicsit fentebb ment.

- Még? - Gondoltam, hogy egyből szemet szúr mindenkinek ez a szó.

- Itt mindenki összejött mindenkivel? Gratulálok meg miegymás de gondoljatok már a szinglikre is. Mi lesz ha mindenkinek egyszerre lesz szexuális vágyódása? Kihez menjünk akkor? - Csapta magát homlokon az az idióta, de míg én és Bran vörösödtünk, addig a többiek jót mulattak rajtunk.

- Na és Kim, neked milyen volt az estéd? - Tereltem a témát, amin mindenki nevetett egy sort újból, barátom pedig adott halántékomra egy puszit, amin nem tudtam nem mosolyogni.
- Miután a két gerlepár felvonult a szobákba, Adam és én kimentünk kicsit levegőzni a ház elé. Erre nem megjelent a két beszívott idióta? Will és Josh alig álltak a lábukon, nem tudom, hogy kötöttek itt ki. Josh odajött hozzám, hogy ő így szeret, meg úgy szeret, mikor meg elküldtem melegebb éghajlatra akkor bedurvult, elkezdett fogdosni mire én tökön rúgtam. Ez már használt, mert egyből összeesett, Will pedig mint akit éppen nyúznak elkezdett üvölteni, hogy ezt még megbánjuk meg halálra fognak minket kínozni, ha Kevint is a mi oldalunkra merjük állítani meg mittudomén még mit mondott, mert Adam-et behúztam a házba és mentünk tovább piálni. Amilyen állapotban voltam tegnap, meglepően majdnem mindenre emlékszem. - Rántott vállat a kis történet után mire mind Kevinre néztünk, aki csak sóhajtva rázta fejét.

- Most már 100%, hogy kilépek abból a nyamvadt csapatból. Az ő nevükben is bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, főleg Eric-től. Én kiálltam volna érted mikor ütöttek, de nem segített volna semmit. Esetleg engem is szétvertek volna. - Hangja letört volt.
- Nyugi Kev. Nálunk mindig van hely, hozzánk szívesen jöhetsz. - Veregette meg vállát Adam én pedig csak helyeselve bólogattam.
- Köszi, srácok. Viszont ha nem baj, lehet hozzánk csapódik még Chris is. Ő sem nagyon bírja az erőszakot.

- Addig, míg egyikőtök sem bántja a kiscicám addig nincs gond. Lóghattok velünk. - Húzott magához Zack mire én a becenevem hallatán rácsaptam a mellkasára, de meg sem rezzent.
- Milyen kiscica? Úgy nézek én ki, mint egy macska? - Háborodtam föl, persze csak megjátszásból, de semmi pénzért nem vallottam volna be, hogy egy hangyányit azért tetszett, hogy így hívott.
- Addig örülj, míg nyakörvet nem teszek rád. - Kacsintott én pedig úgy láttam helyesnek, ha nem szólalok meg egy ideig. Ám a meghitt pillanatot a TV adás hirtelen váltása zavarta meg és a bemondó nőci.

„Megszakítjuk adásunkat. Most kaptuk a hírt, hogy a Houston-i börtönből egy közveszélyes rab megszökött. A 46 éves Robert Lackwood-ot utoljára a repülőtéren látták, egy szemtanú szerint a Phoenix-be tartó járatra szállt föl. A rendőrök nyomozást indítottak, és keresik a szökevényt, aki pedig látja, kérjük, hívják a rendőrséget, és maradjanak biztonságban, mert nem tudhatjuk mire képes. 4 éve tartóztatták le gyilkosság és szexuális erőszak miatt. Mielőtt megszökött, az egyik biztonsági kamerába beszélt. A felvételt mutatjuk:

- Hallasz engem Eric? Drága fiam, tudod, édesapádnak nagyon hiányzol. Mindent meg fogok tenni azért, hogy újra magam mellett tudhassalak. És ne aggódj. Ha újra megkaplak, többet nem eresztelek. SOHA! Apa úton van. Nemsokára találkozunk."

2020.03.23.

16:50