Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

17. rész

- Mit csinálsz? - Kérdeztem tőle remegő hangon.

- Semmit életem. Semmi komolyat. - Suttogta bőrömre majd egy neki tetsző ponton erősebben megszívta. A váratlan és kissé szúró érzésre felszisszentem és próbáltam oda nyúlni a kezemmel, vagy ellökni magamtól a fiút, de ő olyan stabilan és erősen tartotta csuklóim, hogy kezdtek zsibbadni az ujjaim. Nem tudtam semmit tenni.

Elkezdtem a lábammal rúgkapálni erre teljes súlyával rám feküdt, így ez a tervem is meghiúsult.
Egyre lentebb és lentebb szívogatta a bőröm én pedig egyre idegesebb lettem.

Élesen szívtam be a levegőt mikor végig nyalt kulcscsontomon, majd egy fájdalmas nyögés hagyta el számat mikor fogaival végig karcolta a vékony bőrt, utána pedig teljes erejéből megszívta azt. Hát pár folt biztos lesz a nyakamon. Nincs az-az alapozó adag, ami eltüntetné majd őket, előre látom.
- Zack fejezd be. - Kértem, de mintha meg sem hallotta volna, gyengéd puszikkal elindult vissza, fölfelé de most a nyakam másik oldalát vette kezelésbe.
- Zack kérlek. - Még mindig semmi. Óvatos puszit hintett fülem mögötti érzékeny helyre mire én összeszorítottam a szemem. Nem bánik annyira durván velem, de ehhez nem vagyok hozzászokva.

Rángattam kezem-lábam, de nem értem el vele semmit. Teljesen az ágyhoz voltam szorítva. Egy váratlan pillanatban viszont felkúszott velem agymagasságba és fülemhez hajolt. Nem tudtam mit akar csinálni, egészen addig míg bele nem nyalt fülkagylómba. Nagyon megijedtem, az tagadhatatlan és eszeveszett rángatózásba kezdtem. Éreztem, hogy lefolyik az első könnycseppem, majd követi őt a többi. Elhajolt fülemtől majd összeérintette homlokunkat.
- Nézz rám. - Lihegte, de én megráztam a fejem és még több könny hagyta el a szemem.
- Azt mondtam nézz rám. - Mondta már kicsit erőteljesebb hangon nekem pedig kipattantak a szemeim.

„Apám feküdt felettem, vigyorogva, élvezve, hogy szenvedek."

Nem, ő börtönben van. Nem lehet itt.

„Elkezdte lerángatni rólam a nadrágot, a pólót meg csak lazán kettészakította"

Én ezt nem akarom. Valaki segítsen.

„ - Fogd be, míg ki nem próbálom rajtad a bőrövem"

Sírtam. Nagyon sírtam. Lehet még sikítottam is.

„- Mocskos buzi vagy."
„- Te nem vagy a fiam."
„- Miattad halt meg anyád is"

Az alkohol szag dőlt belőle én pedig rettegtem.

„Lekerült rólam az alsónadrág is, innen már tudtam mi következik"

„- Eric. - Szólt valaki, de nem apám volt. Nem mozgott a szája, a hang viszont egyfolytában engem hívogatott"

- Eric...Eric hé...hallasz engem? - Összezártam a szemeim majd mikor újból kinyitottam őket kissé elmosódva láttam könnyeimtől. Nagy nehezen de eljutott a tudatomig, hogy nem apám fekszik fölöttem. Hanem Zack.

- Enghedj elh khérlek. Énh nhem akharom. - Alig tudtam beszélni a sírástól. Úgy vergődtem alatta, mint egy partra vetett hal.
Pár másodpercig még fölöttem térdelt végül lemászott rólam elengedve ezzel csuklóim, amiket mellkasomhoz szorítottam és az ágy legtávolabbi pontjára húzódtam, minél messzebb tőle.
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. Túl léptem egy határt, kérlek, ne haragudj. Nem akartam erőszakos lenni. - Próbált közelebb jönni hozzám.
- Maradj ott. - Suttogtam, mert többre nem futotta. Nem jött közelebb, szemeiben bűntudat, fájdalom, megbánás és kétségbeesés csillant. Végül is nem ő tehet róla, hogy apámat látom mindig benne.

Elfeküdtem az ágyon, elfordulva tőle, még mindig szipogva.
- Lent leszek a nappaliban, ha keresnél. Tényleg nem akartalak megijeszteni. - Simított végig hátamon, ami enyhe borzongást váltott ki belőlem, majd éreztem, hogy föltápászkodik mellőlem.

Ő nem bántana. Csak a nyakamat kínozta meg egy kicsit, de semmi több. Nem ismerem őt eléggé, de éreztem, hogy amíg nem adok engedélyt neki, nem ment volna tovább. Nem az ő hibája. Apámé.

- 12... - Kezdtem és igaz, hogy háttal feküdtem a szobaajtónak is, de mivel nem hallottam a csukódást, így arra következtettem, hogy Zack még mindig a szobában van. Nagyon lassan felültem majd könnyáztatta szemekkel néztem a döbbent fiúra, aki az ajtó előtt állt, keze a kilincsen, de kíváncsian várta a folytatást.
- 12 éves voltam mikor apám megerőszakolt.

Itt ülünk lent a nappaliban elhelyezkedő kanapén, egymással szemben, törökülésben.
Hátamra terítve egy pokróc, a TV előtti dohányzó asztalon tömérdek zsebkendő, én pedig vörösre sírt szemekkel, még mindig szipogva zabálok egy nagydoboz fagyit, Zack pedig tanácstalanul figyel. Nem tudott teljesen megnyugtatni, de amit kértem tőle, egy szó nélkül teljesítette és idehozta nekem. Azon az egy, a szobában elhangzott mondaton kívül, mást nem mondtam.
- Ugye tudod, hogy ha elkezdted a múltad mesélni, most már az egészet meg kell osztanod velem? Mármint nem akarom rád erőltetni, hogy mindent mondj el most rögtön de neked is könnyebb lenne ha elmondanád. - Hangja kétségbeesett volt, én pedig bekaptam egy nagy kanál fagyit és lehajtottam a fejem.
- Elítélnél, és amúgy sem olyan nagyon izgi. - Csóváltam a fejem.
- Amióta 10 évesen kifigyeltem a szobaablakomon keresztül, ahogy a szomszéd pár csókolózik, nekem minden érdekes. - Akár mennyire depressziós hangulatom volt, nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Ne nevess, a pasi volt vagy 80 éves a csaj meg szerintem még 30 sem. - Olyan vicces fejet vágott, hogy csak még jobban szakadtam rajta. Ő csak mosolyogva nézett.
- Olyan cuki vagy nevetés közben. Többet kéne ilyen vidámnak lenned. - Már megint bókolt. Én pedig megint pirultam.

- Ha...Ha neked jó és nem zavarok akkor estig itt maradnék, és majd ha összeszedtem magam, majd...majd elmesélek mindent. - Néztem mélyen szemébe ő pedig megértően bólintott és mosolyogva nyomott egy puszit az orromra.
Nagyon imádom mikor oda ad puszit. Lényegében az arcomra még nem is adott csak a homlokomra, az orromra és...és a számra.
- Zack. - Szólaltam meg alig hallhatóan.
- Igen?
- Megcsókolsz megint? - Kérdeztem elpirulva. Lassan elmehetnék kaméleonnak. Nem válaszolt csak meglepetten pislogott rám, de egy kis lefagyás után rögtön ajkaimra hajolt.

Nem tartott sokáig, de úgy hatott rám mintha bevettem volna egy marék nyugtatót.
Mikor elhúzódott csukott szemmel nyalta körbe a száját és hümmögött egyet. Végül kinyitotta szemeit és tekintetét az enyémbe fúrta.
- Jó választás volt a kókuszos fagyi. - Igen, nagyon jó választás volt.