Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

4. rész

Ott állt a hátam mögött Will és a 3 haverja. Jajj nekem. Már most érzem, hogy ez fájni fog.
- Hallom új osztálytársatok érkezett. És természetesen azt is hallottuk miért. Ha tényleg olyanokat művelt, amiket mondtak akkor hamar össze kell vele haverkodnunk. Legalább lenne még valaki, aki eltakarítana téged az útból. - Miközben ezeket mondta Will, egyre közelebb jött, míg a végén be nem szorított a sarokba. A legrosszabb az egészben, hogy még csak visszaszólni sem merek, nem hogy megvédeni magam.
Meg amúgy figyelembe véve, hogy ők 4-en vannak én meg egyedül, azért ki lehet találni melyikünk, nyerne.

Annyira el voltam foglalva azzal, hogy ne kapjak szívrohamot, az ébresztett fel mikor annyit láttam, hogy lendül az ökle egyenesen felém. Időm sem volt elhajolni, orrba is talált. Nem kellett neki fél másodperc sem, vízesésként indult el az orrom vére. Én gyorsan oda szorítottam a kezem, majd a falnak dőlve csúsztam le vissza a kőre, mert megszédültem. Már épp azt hittem, kapom a következőt e helyett csak röhögve távoztak a helységből maguk után becsapva az ajtót.

A csengő megszólalt és elkezdődtek az órák, míg én továbbra is csak ültem az orrom szorongatva, lehajtott fejjel és azon töprengtem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Mit ártottam én az emberiségnek, hogy ezt kapom?

Olyan 10 perce már bent lehettem mikor hirtelen nyílt az ajtó. Nem tudtam ki lehet az így egy mély levegő vétel után lassan felnéztem az illetőre. Ki nem találjátok ki volt az. Na, tipp? Bezony. Zack volt az. Csak kitágult szemekkel nézett rám, míg én meglepettségemben elvettem az arcom elől a kezem, így szabadon áramolhatott a vérem le egyenesen a pólómra. Miután kellően végigmért őnagysága, elkomorult a tekintete és magabiztos lépésekkel elindult felém. Rögtön beugrottak a 10 perccel ezelőtt történtek így remegve húztam magam össze és próbáltam volna hátrálni, de már így is a sarokban voltam. Nem volt hová menekülnöm. Már csak abban tudtam reménykedni, hogy nem találták meg szünetben Will-ék és vették rá, hogy ő is adjon egy jobb horgost.

Mikor észrevette, hogy távolodni szeretnék, lassabb léptekkel bár, de elém sétált és leguggolt.

Az orrom vére még mindig szabályosan ömlött, végig az államon egészen a pólómig, ami bár fekete volt, a piros folyadék mégis meglátszódott rajta. Zack lassan nyújtotta felém a kezét mire én ijedtemben összeszorítottam szemem. Mikor már egy jó ideje nem történt semmi lassan elkezdtem kinyitogatni őket és akkor vettem észre, nem megütni akart, csupán a térdemre tette a kezét.
- Mi történt? - Kérdezte lágyan, mégis a mély hangjától kirázott a hideg, amit ő is észrevett, mert elég látványosan megborzongtam.
- Ne...Nem...Se..Semmi nem....történt. - Dadogtam és kapkodtam a tekintetem a szemei és kacsója között, ami még mindig a térdemen volt.
- Ne mond, hogy nem történt semmi, mert a vérző orrod nem ezt állítja. - Nézett mélyen a szemembe és ejtette ki ezt a mondatot kicsit nagyobb hangsúllyal mire én csak lesöpörtem a kezét magamról és rettegve néztem rá.

Ahogy belenéztem a piros szemeibe minden lejátszódott előttem. Mikor apám megerőszakolt, mikor anyámat láttam összeesni vérző fejjel, mikor már az első iskolai napomon megvertek Will-ék, mikor kórházba kerültem, mert ütőeret vágtam, minden. Minden eszembe jutott és lepergett előttem, mint egy film.
- Ké..Kérlek...Ne..Ne bánts. - Ejtettem ki szintén dadogva ezt az egy mondatot miközben éreztem a fejem tetejétől a lábujjamig, minden testrészem remeg. Abban a pillanatban mindentől és mindenkitől rettegtem.
- Nyugodj meg. Tőlem nem kell félned. Gyere. Segítek elmenni az orvosiba. - Suttogta halkan mintha attól félne, valaki rajtunk kívül meghallaná.

Nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen, de én makacsul lábra álltam egyedül. Nem szeretném, hogy valamelyik testrésze megint hozzámérjen. Kissé szédelegve bár, de oda mentem a csaphoz és az eddigi vért, ami végig fojt rajtam letöröltem de mind1 volt, mert jött helyette az újabb adag. Hogy van bennem ennyi vér? Egyszer csak egy zsepi landolt az orrom előtt én pedig odaszorítottam, majd hálásan néztem megmentőmre. Még a végén elvéreztem volna itt. A pólómmal nem tudtam mit kezdeni, csak annyit, hogy összegomboltam magamon az inget így nem lehetett látni. Melegem volt, de nem foglalkoztam vele.
- Piercing-ed megúszta az ütést? - Érdeklődött miközben kinyitotta a mosdó ajtót és kilépve rajta indultunk el az iskolaorvos szobája felé.
- Szerintem meg. Kibírt ez már mindent. - Feleltem halkan lehajtott fejjel miközben a zsepit már elvettem az orrom elől mert elállt a vérzés.
- Ki ütött meg amúgy? - Kérdezett rá, amire semmiképp nem akartam választ adni. Nincs kedvem azt hallgatni attól a 4 idiótától, hogy testőröket keresek magam mellé és hogy bejön az új srác. Megvédem én magam egyedül is. Vagy nem. Ez már részletkérdés.

Annyira elbambultam, hogy mire feleszméltem, már oda értünk így én gyorsan berobbantam az ajtón (szó szerint, kopogtatás nélkül) de hiába volt, mert Mr. rettegjetektőlemmertijesztővagyok jött utánam. A suli orvos, akit amúgy imádok, rám nézett és csak mosolyogva megforgatta a szemét. Miután fölvette a szemüvegét fölállt a székről és közelebb jött.
- Megint? - Kérdezett rá. Tudja, hogy megvernek és azt is, hogy ki. De ő sem szólhat senkinek.
- Megint. - Bólintottam rá.