Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

15. rész

- Gyere cica. - Intett felé Zack, mire a kislány elindult felénk, furcsán nézve rám.

Nagy nehezen fölmászott hozzánk az ágyra és a bátyja ölébe ülve pislogott rám nagy, csillogó szemeivel. Kissé zavartan integettem neki, mire ő mosolyogva viszonozta gesztusom.
- Te ki vagy? - Kérdezte tündéri hangján.
- A testvéred osztálytársa vagyok. - Válaszoltam neki vissza.
- A barátja vagy? - Tett föl egy olyan kérdést, amire nem tudtam mit kéne válaszolnom.
- Hát...nem tudom. Asszem igen. - Néztem az idősebbik testvér szemébe ki rám kacsintott, innen pedig már tudtam is, hogy félre értette nem csak a kérdést, de a választ is.

Közel sem volt már annyira vicces hangulatában mikor az ölében lévő csöppség gondolt egyet és föltápászkodott az öléből. De nem is akárhogyan. Szegény Zack eléggé kényes területére tenyerelt rá, úgy tolta föl magát én pedig nem tudtam nem felnevetni a fiú összeszorított szemű ábrázatán, ahogy próbálja visszafogni a kiáltását.
Meglepetten figyeltem, ahogy a kislány hozzám tipeg, majd nyakam átkarolva ölel magához, amit bár kicsit késve de viszonoztam. Mégis csak egy kisgyerekről van szó. Talán az ő érintését is kibírom roham nélkül. Mikor már Zack is tudott levegőt venni, meghatódva nézte a jelenetet. Miután elengedett a picur, az én ölemben foglalt helyet bátyja helyett. A fiú döbbenten szólalt meg.
- Elárultál. - Nézett tágra nyílt szemekkel húgára, de a kislány még csak nem is figyelt rá, hanem felém fordult.
- Hogy hívnak? - Kérdezte.
- Eric White vagyok. És te szépségem? - Nyomtam puszit a homlokára mire ő pirulva hajtotta le a fejét.
- Elizabeth Diamond vagyok.
- Gyönyörű neved van. Hívhatlak Eli-nek? - Kérdeztem tőle mire csillogó szemekkel kezdett el bólogatni.
- Én, hívhatlak Rick-nek? - A mosolyom rögtön eltűnt. Elérkeztünk egy újabb kényes témához, ami nagyon mélyen el van temetve a szívemben.
Eli várakozva nézett rám én pedig felöltve magamra a leghihetőbb műmosolyom, bólintottam rá mire ő aranyosan elmosolyodva, magához szorítva maciját dőlt mellkasomra.

Zack rögtön kiszúrta a hirtelen hangulatváltozásom és aggódva nézett rám, viszont én próbáltam a nézésemmel üzenni, most ne kérdezzen rá, ő pedig meg is értette, mert bólintott egyet. Szemeztünk még egy kicsit, míg meg nem hallottuk Eli egyenletes levegővételeit. Elaludt a mellkasomnak dőlve.
Zack-nek már nem volt szíve visszavinni a szobájába így vigyázva, hogy ne keltsük föl magunk közé fektettük és úgy aludtunk el hárman Zack szobájában.

Nem tudom hány órakor keltem, de a kezeim el voltak zsibbadva, alig tudtam megmozdulni, szemeimet pedig majd ki sütötte a redőnyön keresztül beáramló napfény. Kinyitva lélektükreim, hunyorogva mértem föl a terepet.
Az ágy közepén feküdtem háton. A hasamon feküdt a kicsi Eli, fejét még mindig a mellkasomon pihentetve, egyik kezében a maciját, másikban pedig az én kezem szorongatva. Bal kezem zsibbadásának oka megfejtve, de akkor miért nem érzem a másik végtagom sem? Kíváncsian fordultam oldalra és szembe kerültem egy kócos hajú, nyugodtan alvó Zack Diamond-al, aki hason feküdt szorosan mellettem, és alatta volt a jobb karom.
Megmozgatva kézfejem érzem a hasát, de elkezd mocorogni így abbahagyom.
Nem kel föl csak nyammog párat és még közelebb húzódik hozzám. Remek. Körbe vettek a Diamond tesók.

Nem akartam felkelteni egyiket sem így csak mozdulatlanul feküdve tovább, néztem a plafont.
Kb 10 perc múlva emelte rám Eli kómás szemeit.
- Jó reggelt. - Köszöntem neki suttogva mire ő elmosolyodva nyomott egy puszit az arcomra és legurult rólam. Fellélegezve mozgattam meg a bal kezem amíg nem lesz benne rendesen vérkeringés.
- Átmegyek a szobámba. - Suttogta vissza mire bólintottam. Miután kisettenkedett a szobából és becsukta az ajtót maga mögött rögtön oldalra kaptam a fejem. Zack még mindig aludt. Nagyon aranyos volt így kisimult, nyugodt arccal, miközben a haja szeme elé lógott.
Késztetést éreztem rá, hogy elsöpörjem onnan. Mivel már a bal kezem nem zsibbadt, nagyon lassan és óvatosan vezettem a még alvó fiú arca felé. Ügyelve rá, hogy ne keljen föl túrtam el szemei elől pár hajtincsét mire sóhajtott egy nagyot. Annyira megijedtem, hogy hirtelen elrántottam a kezem.

Ásított egyet majd morogva nyitotta fel hosszú pillával megáldott szemhéjait, majd egyenesen szemeimbe nézett. Viszont az ő íriszei most nem pirosak voltak. Gyönyörű sötétbarna, már-már fekete színben pompáztak. Megbabonázva néztem, szerintem még pislogni sem pislogtam ő pedig nevetve fordult a hátára és tette szemei elé kezeit.
- Ennyire furcsa? - Kérdezte és újból rám nézett, de én meg sem tudtam szólalni. Gyönyörű szemei vannak. Kissé megrázva a fejem, tértem észhez és felültem az ágyban, miközben csuklómozgásokat végeztem, hogy minkét karomban normálisan beinduljon a vérkeringés. Zack felült mellém, és vigyorogva nézte az én elpirult fejemet. Mikor már normális színem volt, újból ránéztem. Pislogtam párat, de még mindig barnák voltak a szemei.
- Tegnap este mikor elaludtunk nem piros volt? - Kérdeztem értetlenül.
- Megvártam, míg bealszol utána meg kimentem a fürdőbe kivenni a kontaktlencsét. Addig nem akartam kivenni, míg el nem alszol, mert reggeli meglepetésnek szántam. - Vont vállat majd felkelt az ágyból, mikor pedig már talpon volt, nyújtózkodott egy nagyot. Megbabonázva néztem, ahogy pólója felcsúszik a mozdulatsor közben, ezzel rálátást engedve kidolgozott hasfalára, melegítő nadrágja alól pedig kikandikált a Calvin Klein alsójának korca.

Nyújtotta felém a kezét, én pedig rögtön beletettem hatalmas tenyerébe az én kicsi kezemet. Segített fölkelni az ágyból.
Milyen furcsa már, hogy Eli is az ölemben ült, Zack is ült tegnap este a derekamon és még csak most vettem észre, hogy egy alsón és a tegnap reggel fölvett fehér pólón kívül nincs rajtam más, vagyis a nadrágom hiányzik.
- Te levetted rólam a nadrágot tegnap? - Kérdeztem és éreztem, hogy elpirulok. Megint.
- Miután elszundítottál vettem le rólad, mert farmerban még se aludj, nagyon kényelmetlen.
- Furcsálltam is, hogy este még a húgod is ült az ölemben és akkor még volt rajtam nadrág. - Bólogattam. Mivel még mindig fogta a kezem elkezdett kihúzni a szobájából. Miközben lementünk a lépcsőn körbe tudtam nézni.

Ahogy leértünk, a nappaliba jutottunk, amit csak egy pult választott el a konyhától, így oda akadály nélkül be lehetett látni. Lent volt még két ajtó, plusz a konyhában egy udvarra nyíló hátsó ajtó. Szinte ugyan az, mint nálunk. A bútorok modernek voltak és mindenhol a barna és fehér szín dominált.
Mikor beértünk a konyhába Eli már palacsintát eszegetett és az egész arca nutellás volt. Az étel látványára megkordult a hasam amin Zack jót nevetett majd az asztalhoz terelve leültetett az egyik székre és elém tett egy nagy adag palacsintát megkenve szintén nutellával, mellette pedig eperrel. Ő is leült mellém, Eli pedig velünk szembe volt.

Beszélgettünk reggeli közben és már majdnem végeztünk mikor hirtelen kicsapódott a bejárati ajtó, amit a konyhából rendesen láthattunk. Egy nő lépett be rajta, fehér ingben, passzos bőrszoknyában, tűsarkúban, szőke haja kontyba fogva, orrán pedig szemüveg.
- Hogy vannak az én drága keresztgyerekeim? - Kérdezte vidáman.
- Keresztanyaaa. - Kiáltott fel Eli és maszatos arccal rohant a nőhöz, aki fölvéve őt adott arcára egy cuppanós puszit majd letette vissza a földre.
- Szaladj, gyorsan mosakodj meg. Tiszta csoki vagy. - Mondta, Eli pedig szót fogadva tűnt el az egyik ajtó mögött. A számomra ismeretlen nő beljebb jött a konyhába Zack-et is egy szoros ölelésbe vonva, mikor pedig elengedte, akkor látott meg engem.