Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

41. rész

Ki gondolta volna, hogy egyszer azzal kell egy légtérben lennem, akit eddig a pokolra kívántam. Bár még most is. És ha minden jól megy akkor nemsoká oda is jut.

Tompán lüktető fejjel tértem magamhoz. Pislogva néztem körbe, de nem láttam szinte az orromig sem, olyan sötét volt. Annyit éreztem, hogy ülök egy széken, de mikor fel akartam kelni róla, fájdalmasan hasított belém a tudat, miszerint nagyon is ki vagyok kötözve ehhez a szarhoz. Próbáltam a kezeim mozgatni, vagy kiszabadítani, de csak annyit értem el vele, hogy az engem fogva tartó kötél jobban csuklómba vájódott. Halkan káromkodni kezdtem.
Remélem a srácok hamar megtalálnak. Már most totál ideges vagyok, pedig különösebb dolog még nem történt.

És mint varázsszóra, lépteket kezdtem hallani, amik egyre hangosodtak, majd nagy nyikorgások közepette kinyílt velem szemben egy ajtó. Így sem láttam sokkal többet, de hirtelen az illető felkapcsolta a lámpát, ami haloványan ugyan, de bevilágította a kicsi helyiséget. Körbe nézve minden felől csak téglafalakat láttam, illetve azokból kilógó láncokat, melyek végén bilincsek pihentek. Végül pedig merészkedtem előre fordítani fejemet így szembe tudtam nézni régen látott apámmal. Az az undorító vigyor még mindig a fején volt, amit szívesen letöröltem volna. De nem csak ő jött be hozzám. Két oldalán ott állt Will és Josh. Nem azt mondom, hogy meglepődtem, de azért rájuk nem számítottam.
- Hiányoztam fiam? Milyen régen láttuk már egymást, nem igaz? – Undorító, karcos hangon beszélt hozzám miközben egyre közelebb sétált, végül leguggolt kikötözött lényem elé. Összeszorított fogakkal bámultam még mindig és nagy erő kellett ahhoz, hogy visszafogjam magam, ne köpjem szemen. Megkeserítette az egész életem. Miatta nem tudtam közeledni senki felé, miatta lettem depressziós, miatta kerültem nevelő szülőkhöz és még napokig folytathatnám. Miatta van minden. De, hogy hogyan kerültünk el idáig, fogalmam sincs.

- Miért? – Hangom halk volt, szinte alig hallható ám hozzá még is eljutott és betegesen vihogni kezdett mielőtt válaszolt volna.
- Hogy miért? Későn jöttem már rá milyen aranyos kicsi fiam van. Anyád már nincs velünk, nekem pedig kell a kielégülés. És te pont kapóra jössz, úgyis azt szereted, ha megrakják a formás kis segged nem? – Gúnyos beszéde közben végig simított államon, de én undorodva csaptam oldalra fejemet. Engem csak ne fogdosson.
- Mint mondtuk már egyszer, sokat kapunk érted. – Szólalt most meg William így őrá kaptam tekintetem.
- Amúgy is élvezet téged megverni. Vissza sem ütsz, meg sem tudod védeni magad. Remek stressz levezető vagy. Ráadásul Robert azt mondta, ha segítünk neki kijönni a börtönből, téged pedig elkapni, annyi pénzt kapunk érted, hogy abból hatszor elmehetnénk Hawaii-ra nyaralni majd vissza. – Rántott vállat most Josh.
- Szóval egész 9. osztály eleje óta azért bántottatok mert összebeszéltetek vele míg ő börtönben volt, segítettetek neki megszökni majd engem elkapni és bántani és ezért mind pénzt kaptok? Előbb utóbb belőletek is csak McDonald’s-os felszolgáló lesz, semmi több. – És meg is kaptam az első pofont drága édesapámtól, de közel olyan erős volt, hogy kis híján felborultam székestül. Éreztem, hogy lezsibbad az arcom jobb oldala, szám sarka pedig felrepedt.

- Remekül összeraktad drágám. Pontosan úgy van ahogy mondtad. Csak a hangnem nem tetszett. – majd adott még egy csattanósat.
- Ja és ezt az izékét kiszedtük a füledből. Nem is értem honnan szedted. – Dobta elém a földre a már tropára zúzott hallókészüléket. Hát igen, amit megjósoltak a fiúk, tényleg kiszúrták. Remélem azért a nyomkövető még bennem van és nem végeztek el rajtam egy hasi műtétet míg én ki voltam ütve. A két srác távozott hátra sem nézve. Ám a férfi még bent maradt, sőt behívott maga mellé két talpig feketébe öltözött hegyomlást. Gondolom őket láttak Tony emberei.
- Ti fogtok az ajtó előtt állni 0-24-ben és őrködni, hogy senki ne menjen be, illetve ki rajtunk kívül. Érthető? – A két Man in Black bólintott végül kivonultak, maguk mögött becsapva az ajtót. Annyi szerencsém van, hogy legalább a lámpa még ég.