Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

6. rész

Miután nagy nehezen magamhoz térek, belépek a kapun, magam után becsukva azt. Egy másik kulccsal kinyitottam a bejárati ajtót is.
Mikor bementem csönd fogadott, ami most éppenséggel pont jól jött.

Levettem a cipőm és felmentem a szobámba letenni a táskám. Aztán, ahogy ez megvolt, vissza lementem a földszintre, mert a lenti fürdőben van a mosógép. Levettem az ingem, majd a pólóm is és bedobtam mindkettőt a szennyesládába.

Úgy ahogy voltam, félmeztelenül lépdeltem a konyhába valami ehető után kutatva, végül csináltam magamnak egy szenyát. Elveszve a gondolataimban eszek, a konyhaasztalnál ülve, mikor hirtelen valami hozzáér a lábamhoz. Ijedtemben félre nyelek és elkezdek köhögni. Mikor már nem akarok megfulladni, lenézek ahol egy fehér szőrgolyót látok amint épp hozzám dörgölődzik. Ő Hópihe az én aranyos cicám. Még a 15. születésnapomra kaptam Richard-éktól.
Mosolyogva lehajoltam hozzá és megsimiztem a fejét mire ő dorombolva bújt tenyerembe. Miután megettem a kajám, neki is adtam száraz tápot és felballagtam a szobámba, ahol levágtam magam az ágyra.

Nem nagy cucc az egész, van egy ruhásszekrényem, az mellett rothadásig megpakolt könyves szekrény, van egy hatalmas francia ágyam, az mellett egy kis szekrény, aminek két fiókja van, rajta pedig egy lámpa. Van ugye még egy ajtó a szobámba, ami a fürdőbe vezet, azon kívül pedig egy íróasztal rajta egy laptop, előtte pedig egy forgószék. Talpam alatt pedig szőnyeg. Ja és elfelejtettem mondani, hogy ez mind fehérben. Annyi színesség van benne, hogy a könyvborítók nem fehérek, illetve én sem tudok annyira beleolvadni a környezetbe, viszont mivel minden fehér, könnyen koszolódik. Még szerencse, hogy kissé tisztaságmániás vagyok, így vigyázok mindenre. TV azért nincs, mert amúgy sem nézném. A szüleim akartak beszerelni a falra egyet, de én azt mondtam nem kell.

Lekapva a polcról egy könyvet vetettem megint magam a párnák közé és hason fekve kezdtem el olvasni. Pár perc múlva már Hópihe is feltalált így elnyúlva a könyv mellett, élvezte, hogy egyik kezemmel őt dögönyözöm.

Már egy jó ideje olvashattam, teljesen belemerültem, mikor is visszarázott a valóságba a rezgő telefonom. Adam hívott. Már ennyi lenne az idő? Felkaptam a készüléket és rányomva a zöld ikonra emeltem a fülemhez.
- Hali. – Szóltam bele vidáman. Miért vagyok ennyire boldog?
- Csá tesó. Hallottam a hercegedtől mi történt. Az az idióta megint behúzott egyet? – Kérdezte kissé idegesen.
- Igen, de nem történt nagydolog, csak kissé vérzett az orrom. – Mondtam neki, kiemelve a „kissé" szót.
- Rendben. Gyógyulgassál királylány. Amúgy mi volt a hercegeddel? Kaptál tőle búcsú puszit miután hazakísért? – Kérdezte és hallottam a hangján, hogy vigyorog. De idegesítő ez a gyerek.
- Ne hívj királylánynak, ne hívd a hercegemnek és éppenséggel nem búcsú puszit kaptam. – A mondat végét már motyogtam, de ő mégis meghallotta.

- Na, ne! Megcsókolt?? – Kérdezte döbbenten nekem meg kidülledtek szemeim. Hát ez hülye.
- Mi van? Úristen dehogy! – Tiltakoztam felháborodva, de elgondolkoztam. Milyen lehet csókolózni vele?!
- Azt mondtad éppenséggel nem, vagyis valamit csak kaptál, nem? – Értetlenkedett a telefonba mire én sóhajtottam egyet és átfordultam a hátamra. Mégis csak a haverom, be kell őt is avatni.
- Búcsú puszit nem kaptam, csak gyógy puszit. – Suttogtam és vártam a reakciót.
- ÚRISTEEEN! ÉS HOVA KAPTAD?? – Kiabált a telefonba, túlpörögve.
- Na vajon hova? Az orromra. – Csaptam magam homlokon a másik kezemmel. Szerinte hova kaptam volna?
- Jaaj, ez olyan romii! – Sikítozott, mint egy tini lány. A háttérben hangokat hallottam majd Adam elkiabált egy helló-t.
- Na, mentem, anyumék hazaértek. Gondolom, holnap nem jössz suliba. Szombaton majd el kéne menni valahova a másik kettővel, hogy őket is beavassuk a dolgokba. – Utalt itt Kim-re és Brandon-ra.
- Rendben. Majd akkor szombaton talizunk. Helló. – Köszöntem el tőle.
- Csá. JELÖLD BE A HERCEGED FACEBOOK-ON. – Kiabált még bele a telefonba majd rám csapta mielőtt válaszolhattam volna. Nem is mondott akkora hülyeséget.

Feltápászkodtam az ágyról, leülve az asztalomhoz pedig felcsaptam laptopom tetejét. Miután behozta a Facebook-ot, megnéztem az értesítéseimet, majd rányomtam a keresőre. Zack Diamond. Még a csengése is varázslatos. Persze Eric. Neked meg varázslatos gondolataid vannak. Miután beütöttem a keresőbe a nevét, csak őt adta ki. Milyen szerencsés. Eric White-ból persze van vagy 30.

Rákattintottam az adatlapjára de meg is álltam. Akkor most bejelöljem? De mi van, ha ő nem akar visszajelölni? Ha a puszi után nem is akar hallani rólam. Mind 1, nem érdekel. Fogtam magam és egy nagy levegő után kattintottam egyet.

Ismerősnek jelölted.

Most pedig hátradőlünk és várunk a csodára.