Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

5. rész

Mutatta, hogy üljek a vizsgáló asztalra vagy mire, én pedig föl is pattantam rá.
- Te nyugodtan kimehetsz és megvárhatod a folyosón, ha akarod. Tessék itt egy igazolás, ezt mutasd majd meg a tanárnak, hogy tudja miért nem mentél be órára. - Nyújtott oda egy papírt Zack-nek, aki csak aggódó pillantásokat lövellt felém, végül a papírt elvéve kiment az ajtón maga után óvatosan becsukva azt.

Miután ketten maradtunk a doki sejtelmesen mosolyogva odajött hozzám és vizsgálgatni kezdte az orrom. Természetesen nem rám tapadva, hanem csak éppen hogy megérintve. Furcsa lehet nektek, de a dokival is vagyok közel olyan jó viszonyban mint nevelő szüleimmel. Nagy vonalakban tudja a történetet de a részletekből kihagytam.
- Nem tört el, max megzúzódott. Most megkíméltek. Borogasd valami hideggel és helyre jössz. - Nézegette nózim majd  visszaült székébe.
- Rendben. Köszönöm szépen. - Ugrottam le az asztalról.
- Amúúúgy... - Húzta el a szót. - Hogy-hogy az új diák kísért el? - Húzogatta szemöldökét.
- Hát... nem tudom. Biztos csak kedves akart lenni így első nap. Lehet egy hét múlva már ő fogja okozni az orrvérzésem. - Hajtottam le a fejem. Belegondolni is rossz volt. Mennyi erő lehet benne? Homlokon pöcköl oszt' leesik a fejem a nyakamról. Na, akkor mit csinálok?!

- Nem hiszem. Nem úgy néz ki, mint aki ártani akarna neked. Mikor kiküldtem olyan kétségbeesett feje volt, mintha azért akarnék kettesbe lenni veled, hogy meg tudjalak ölni. Valami szikrázik köztetek, ide érzem. Természetesen a dezodorod is érzem, de ez egészen más. - Szippantott egyet drámaian a levegőbe én pedig pirulva hajtottam le a fejem és kezdtem el kémlelni a cipőm orrát, mintha az lenne a világ legérdekesebb dolga.

Lefirkantott pár dolgot egy papírra majd a gépén pötyögött valamit, végül fölállt a székéből és elém jött.
- Igazolás a mai és a holnapi napra. Úgy is csütörtök van, erre a hétre már ne gyere be. Pihend ki magad. - Adta a kezembe a papírt én pedig sarkon fordulva, köszönés után ki is mentem a kis szobából, ami előtt ott ült egy széken Zack.
- Na? Mi volt? - Pattant föl majd lépett hozzám.
- Csak megzúzódott, nem tört el. Erre a hétre kaptam igazolást, most pedig mehetek haza. - Meséltem el neki tömören a dolgokat.
- Azért remélem, rendbe jössz. Amíg te bent voltál, gyors felszaladtam a táskánkért. Számítottam rá, hogy haza küldenek. - Mondta és a kezembe nyomta a táskám, de egy valami nem stimmelt.
- A tiédet miért hoztad le? - Kérdeztem furcsállva.
- Nem gondoltad tán, hogy haza mehetsz egyedül? Természetesen elkísérlek, az úton bármi történhet veled. Megszédülsz, kiesel egy kocsi elé és csatt. Elmentem a terembe a táskákért, elmondtam a tanárnak, hogy behúztak neked egyet így a suli doki megkért, hogy kísérjelek haza. Elhitte, viszont készülj föl, hogy Adam-ék még ma fel fognak hívni suli után. - Mesélte, miközben elindultunk ki a suliból.

- Most lelkiismeret furdalásom van. Miattam hagyod ki az első napod. Vissza kéne inkább menned. Nincs semmi bajom. Már az orrom sem vérzik. - Magyaráztam neki, de, hiába mert ő csak mosolyogva rázta a fejét és követett egészen otthonomig.

Megálltam a házunk előtt, mert a kapu zárva volt, de miután megtaláltam a táskám alján a kulcsot, ki tudtam nyitni. A nevelő szüleim én utánam nem sokkal mentek el, ezért volt bezárva.
- Hát akkor...szia. - Intettem egyet bénán majd már mentem volna be a kapun, de hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, ami gyengéden megfordított. Én csak összezavarodottan pillantottam a vérvörös szemekbe és nem értettem mit akar. Óvatosan oda tolt a mögöttem lévő vaskerítésnek és fejem mellett két oldalt megtámaszkodott. Na, most vagy megölni akar vagy élvezi, hogy az őrületbe kerget.

Mikor a fekvőtámaszhoz hasonlóan elkezdte behajlítani kezeit és ez által egyre közelebb ért hozzám, bepánikoltam. Én még nem csókolóztam. És nem vagyok benne biztos, hogy neki akarom adni az elsőt. Bár kinek másnak adnád? Hülye Eric.

Összeszorítottam szemeim és egy reszketeg sóhaj tört ki belőlem. Váratlanul ért mikor egy éppen hogy érzékelhető, gyengéd puszi landolt az orrom hegyén. Én, bár paradicsomokat megszégyenítően elpirultam, mégis kinyitottam szemeimet és döbbenten néztem rá. Ugye ezt senki nem látta az utcán?
- Gyógypuszi. - Kacsintott majd fogta magát és miután ellökte magát a kerítéstől egy intés kíséretében tovább indult, gondolom haza. Én még mindig lefagyva álltam a házunk előtt és nem tudtam mind gondolkozzak el jobban. Azon, hogy egy brutál helyes gyerek tényleg megpuszilta az orrom, vagy azon, hogy mikor megfogta a vállam, nem éreztem késztetést arra, hogy lelökjem onnan végtagját.