Szőke hercegem fehér hajjal ✔️

36. rész

Mikor felébredtem egy különösen kényelmes ágyon feküdtem. Körbenézve takaros kis kunyhóban lehettem ugyan is a fal fehérre volt festve, de még így is észrevettem, hogy ez bizony fa. A kis ruhásszekrény, az ágy mellett lévő komód, a szék és asztal, ami a sarokban van, az ablakkeret, mind-mind feketék. Egyedül az ágynemű, amin fekszem, tűz piros. Nem tudom, mennyi lehet az idő, mert kinézve az ablakon már javában sötét volt. Mellettem volt a telefonom, ami azért részben nyugtató volt. Feloldva láttam, hogy 22-e, kedd van és jelenleg este 22 óra.

Volt anyától egy nem fogadott hívásom és bár tudom, elég késő van, visszahívtam. Két csengés után már fel is vette.
- Kicsim. Szia. Figyelj, mielőtt bármit is mondanál, hallgass végig. Tudom, most az járhat a fejedben, hogy miért jöttünk el üzleti útra mikor ilyesmi történt veled. Nagyon sajnálom, de a nagyfőnök azt mondta el kell ezt az utat vállalnunk különben kirúgat minket, ráadásul a fizetésünk majdnem dupláját fizetik érte. Minket nem is a pénz érdekel hanem, hogy mi lesz, ha kirúgnak minket, így tehát elvállaltuk. Zack-el már beszéltem. Tudok arról, hogy elvitt téged egy kicsit kikapcsolódni. Nagyon sajnáljuk apáddal teljes szívünkből azt, ami történt. – Darálta le nekem pedig könnyek szöktek a szemembe, de letöröltem őket.
- Semmi baj anya. Nem haragszok, természetes hogy el kellett mennetek, elvégre nem tudtam volna élni azzal a tudattal, hogy miattam rúgtak ki titeket. Egyelőre egy szobában vagyok és fekszem az ágyon, de semmi rossz nem történt, szóval biztonságban vagyok. Nem tudom, mikor megyünk haza, de ha jól tudom, van nálam kulcs. Valahol. – Bizonytalanodtam el a végére, amin nevelőm csak nevetni tudott, ezzel nekem is egy kisebb görbület szaladt ajkaimra. Már hoztam volna föl neki egy másik témát mikor kinyitódott a szobaajtó és párom lépett be rajta.
- Na kicsim most le kell tennem. Puszilunk Richard-al, légy jó és fogadj szót a nagyobbaknak.
- Jól van anya. Nyugi, minden oké lesz. Vigyázok magamra. Én is puszillak titeket. Jó éjszakát. – Köszöntem el. Még visszakívánta utolsó mondatom és meg is szakadt a hívás.

Telefonomat visszatettem a komódra és felülve az ágyon figyeltem, ahogy Zack bentebb lépked egy tálcával a kezében, amin egy jól megpakolt szendvics volt látható. Leült mellém a takaróra, a tálcát pedig az ölembe rakta.
- Jó reggelt, vagy inkább estét kicsim. Egyél, gondolom éhes vagy. – Nyomott egy puszit halántékomra, cselekedetére csak mosolyogni tudtam. Neki láttam rögtön az evésnek ugyan is, most, hogy így mondta éreztem, hogy nagyon is kívánt valami táplálékot a gyomrom.
- Amíg te eszel, addig felvázolom a helyzetet nagy vonalakban. – Bólogattam, ő pedig neki is látott.
– Szóval most a föld alatt vagyunk egy hatalmas bunkerban, azon belül is egy faházban, ami az enyém. Ez az egész csoport, én, a srácok és a 3 lány, illetve a többi ember egy maffiában vagyunk, aminek Tony a főnöke. – Utolsó mondatára kitágult szemekkel és teli szájjal néztem rá. Ezt most nem mondja komolyan. Maffia?
- Tudom, mire gondolsz és igen. Tényleg egy maffiatag a barátod. Ráadásul a búvóhelyünkön vagy. De nem is ez a lényeg. Amíg te aludtál addig lezavartunk egy gyűlést és megtárgyaltuk mi lesz ezután a görény édesapáddal.

- És? Mire jutottatok? – Nyeltem le az utolsó falatot és tettem félre a tálcát.
- Nem fog neked tetszeni. De arra jutottunk, hogy készítünk kettőnkről egy közös képet és feltesszük valamelyik közösségi oldalra. Megjelöljük rajta, pontosan hol is vagyunk, így ő egyenesen idejön majd, hogy elkapjon téged, ami a terv szerint sikerülni is fog. – Amint eljutott tudatomig mit is mondott ijedten néztem rá. Komolyan képes lenne ezek után csak úgy a kezei közé lökni?
- Nyugi, még nem fejezetem be. Rakunk rád, vagy a telefonodra egy nyomkövetőt, amivel tudjuk majd ellenőrizni pontosan hol is tartózkodtok. Amint elvitt téged egy zárt helyre ahol csak ti vagytok, mi a csapattal elmegyünk érted és szitává lőjük az apád. – Lehet, még be is válik. De...
- De mi van, ha nem értek oda időben? Mi lesz, ha valami olyasmit csinál vagy olyat tervel ki ő is, amivel téged elveszítelek? Tudod, hogy nagyon szeretlek. – Könnyesedtek be újból a már megszáradt szemeim, amit ő meglátva húzott az ölébe én pedig karjaimmal és lábaimmal is átölelve szorítottam jobban magamhoz, fejemet nyakhajlatába döntve szipogtam.
- Én is szeretlek kicsim. Hidd el, mi egy nagyon jól felszerelt és kiképzett maffia vagyunk, nem kell aggódnod. – Simogatta hátamat.
- De még a legjobbak is követhetnek el hibákat. Ha valamit véletlen elszúrtok, borul az egész ötlet.
- Nem fog értsd meg. Vigyázok rád. – Tolt el magától annyira, hogy össze tudja tapasztani párnácskáinkat.

Nyelvét megérezve alsó ajkamon, nem gondolkodva ejtettem le állam, így ízlelőszerve akadály nélkül átjöhetett szájüregembe feltérképezni a terepet. Karjaimmal átöleltem nyakát, ő kezei pedig felfedező útra indultak oldalamon. Levegőhiány miatt engedtük el egymást. Ez alatt a pár perces romantikus hangulat alatt gondolkoztam és döntöttem.
- Benne vagyok. – Bólintottam határozottan, de szerintem nem fogta föl hirtelen mire értem. – Kapjuk el apámat. És most már vessünk véget ennek az egésznek. – Beszédem végén kaptam egy szívdöglesztő mosolyt és mire pislogtam párat már újból az ágyneműn feküdtem felettem pedig Zack támaszkodott.

- Rohadt dögös vagy mikor elszánt arcot vágsz. Vagy mikor alattam fekszel zavarodott tekintettel. – Hajolt le hozzám jobban én pedig éreztem, hogy pirulok. Szánkat újból összetapasztotta én pedig rögtön viszonoztam. Viszont ez a csók most más volt. Sokkal több szeretetet érzetem benne. Illetve szenvedélyt és vágyat. Vágyott rám.

El akartam magamtól tolni, de egy kezével összefogta csuklóimat és fejem fölött leszorította. Megint kezdjük? Másik keze elindult nyakamtól egész a mellkasomig. Simogatta egy darabig én pedig a szájába sóhajtoztam ugyan is még mindig össze voltunk tapadva. Keze tovább indult oldalamon, le a csípőmig, onnan combomig, amibe finoman belemarkolt. Nyöszörögtem és sóhajtoztam, de ami meg lepett, az-az volt, hogy nem a félelem miatt, hanem a jóleső érzéstől.

Egyre vadabban faltuk egymást, foga néha meghúzta alsó ajkam, de arra is csak nyöszörögni tudtam. Kezeimet rángattam, de még mindig le voltak szorítva, így sok mindent nem tudtam tenni. Egy inger hatására hirtelen nyomtam fel csípőm, de meg is dermedtem ugyan is összetalálkoztak tagjaink. Zack-ből kiszakadt egy mély morgás egyenesen csókunkba és azzal a kezével, amivel éppen nem az enyémeket fogta le, rámarkolt kisebbik énemre. Mondanom sem kell egész testemet kirázta a hideg és a jóleső borzongás. Bármennyire is élveztem, nem akartam tovább menni. Még nem. Pedig láttam és éreztem, hogy ő többet akar de elrántottam a fejem, így végre megszakítva nyálcserénket.

- Zack. Figyelj, én sajnálom de...én még...én még nem... - Próbáltam kimondani, hogy még nem állok rá készen ő pedig meg is értette, mert elengedett és mellém dőlt a paplanra.
- Inkább én sajnálom. Tudom, hogy még nem tetted túl magad azon, hogy bántottak és el is hiszem. Sajnálom, hogy megint kellemetlen helyzetbe hoztalak. – Kezeimen megtámaszkodva dőltem fölé és nyomtam egy puszit szájára.
- Ha ez megnyugtat, nekem tetszett. Csak még várj egy kicsit, amíg felkészülök. Ígérem sietni, fogok. – Mosolyogtam rá ő pedig nevetve karolta át a derekam.
- Rád érdemes várni. Bármeddig. De én azért ha nem bánod elvonulok a fürdőbe könnyíteni magamon. – Felhúztam egyik szemöldökömet értetlenkedve, de mikor szemeivel jelzett egy pontra, láttam, hogy bizony merevedése sátrat állított nadrágjában. Pirulva bólogattam és inkább elhúzódtam tőle.
- Megpróbálok halk lenni, de nem ígérek semmit. – Kacsintott én pedig még jobban zavarba jőve dobtam felé egy párnát, de az a becsukott ajtót találta el. Igazság szerint tényleg nem lehetett hallani semmit, szóval vagy tényleg csendben volt, vagy ilyen jól szigetelnek a falak. Bár egyszer hallottam egy elfojtott „ahhh, Eric" tartalmú nyögést, de a későbbiekben inkább bebújtam a takaró alá, hátha úgy már nem hallom azt sem.

Miután végzett, lezuhanyozott, majd én is letisztítottam magam, végül az ő pólójában nyomott el minket az álom. Fürdéskor pedig észrevettem, hogy bár még remegnek kicsit lábaim és fáj hátul, de egész tűrhető az érzés azok után, ami történt.

2020.06.14.

18:23