Frozen Heart

༒10༒

Rettegtem tőle. A mély hangjától, dühtől izzó szemétől. De ahelyett, hogy picit is meghúztam volna magam, és úgy teszek mintha engedelmeskednék, mit teszek? Hát persze, hogy még jobban kihozom a sodrából, mi egyebet csinálhatom volna?

– Ha még egyszer ezt teszed, meg úszod meg ennyivel – fog erősen az államra. Amint elmondta, hogy meg fog büntetni amiért kitettem azt a ribancot, leköptem. Másodjára is. Ha már szabad nem lehetek, okos elmém kitalálta, miszerint addig húzom az agyát míg nem végez velem. Nincs miért élnem. Senki se tud a hollétemről. Üzenni sehogy se tudok, akkor meg minek maradjak itt? A még több megaláztatás érdekében? Azért, hogy ez a beteg állat minden szart kiéljen velem, aztán eldobjon akárcsak egy rühes kutyát? Már bocsánat ha ebből nem kérek, és inkább meghalnék. Nagyon fájt ahol fogott. Úgy éreztem mintha el akarná törni az állam, és nem sokon múlt, hogy kicsorduljon a könnyem. Viszont ezt az egyet nem akarom neki megadni. Nem láthatja mennyire összetört, amióta itt tartózkodom. Elszántan nézek szemeibe kimutatva, hogy nem futamodom meg. Ez bizonyára felbosszantotta, mivel morgott valamit az orra alatt, majd egy hatalmasat taszított rajtam. Az erős lökésnek köszönhetően a falnak csapódtam. Fájdalmasan felnyögtem lecsúszva a fal mentén. Be is verhetem a fejem, ugyanis tompán érzékeltem mindent. Vagy lehetséges a sokk miatt. Nem tudom, de egy biztos, igyekeznem kell. Fel kell állnom különben még nagyobbat kapok.

– Azt mondtad, nem fogsz ellenkezni, vagy talán elfelejtetted? Képtelen vagy abban a kis agyadban megtartani ezt az egyet? – emeli fel a hangját a következő pillanatban pedig a keze is lendül arcomra. Csip, rohadtul fáj az ütés helye, mégis egy apró nyögésen kívül semmi más hangot nem adok ki. Szorosan behunyom a szemem, nehogy kicsorduljanak a könnyeim, majd hatalmas levegőt véve próbálok nem a fájdalomra gondolni. Hogyan tudnám ezt visszaadni neki? Nem feltűnően magam mellé nézek, de csalódnom kell, mert semmit sem találok, ami a segítségemre lenne.

– Te meg azt, hogy nem leszel ennyire agresszív – sóhajtom fájdalmasan a pár nappal ezelőtt meg tett ígéretét. Ugyan egy másodpercig se hittem ebben, ám nem hagyhatom magam elnyomni.

– És te el is hitted? Annyira naiv vagy Soyi – nevet fel mély hangján. Jót szórakozhat szerencsétlen lényemen, és valahol igaza is van. Meg se érdemlem a jólétet ha még magamért se vagyok képes normálisan kiállni. Jogosan megérdemlem ezt a bánásmódot, igaz? Még a nagy fenéket. Senki az égvilágon nem érdemli ezt, még ez a szemét állat se itt előttem, aki talán épp készül elvenni az életem. Csakhogy jelenlegi helyzetembe, nem tehetek mást mint tűrni. Tűrni és várni a megfelelő pillanatra, mindeközben folyamatosan tudatva vele, hogy rossz nőt vásárolt meg. Leguggol elém, egy édes mosoly kíséretében. Összevonom a szemöldököm mivel elég furcsa ez a pillantás tőle. Nem mindig nézz rám úgy, mint akit mentem felfalna, viszont ilyen normálisan se. Már ha mondhatom így. – Ha nem lenne ilyen nagy a szád, te lennél a kedvencem – a kedves már-már ártatlannak nevezhető mosoly egy pillanat alatt eltűnt, és helyette újra a komor, ki nem ismer kegyelmet tekintettel meredt rám. Reszkettem mikor közelebb hajol arcomhoz, azzal a megmagyarázhatatlan arckifejezéssel. – Bár rohadtul tetszik a kitartásod. Csak ő volt ilyen harcias mint te babám – suttogja fülembe, mitől kirázz a hideg, azonban nem a jó értelembe. Feszülten vártam mi lesz a következő lépése. Arra számítottam, hogy felpofoz, kiszúrja a szemem vagy valami brutálisabb dolgot tesz majd, de helyette hajamba túrt majd ajkaira húzott. Elhúztam a szám, mert bár irtó jó csókol, a tudat, hogy előttem majd lenyelt egy másik nőt, elborzaszt. De ha nem viszonozom, akkor lehet nagyobb bajba kerülök mint most vagyok. Lehunyva pilláim adtam át magam az érzésnek pár pillanatra, majd bátorságot véve, eltoltam magamtól. Értetlenül pislogott rám, ennek ellenére mégse szólt semmit.

– Kössünk alkut – sóhajtom rá emelve tekintettem. – Ígérd meg, hogy nem fekszel le más ribancokkal, de még csak meg sem csókolhatsz mást rajtam kívül.

– Ugyan miért tenném ezt? Az én játékszerem vagy babám. Itt én adok parancsokat – nézz rám egy félmosoly kíséretében.

– Ha nem nyúlsz másokhoz, nem leszek ilyen idegesítő ribanc – bár egyáltalán nincs ínyemre ez a jelző, amivel megilletem magam, tudom, hogy neki annál jobban. És ha nem akarok annyi erőszakot, kicsit a kedvébe kell járnom. Vagy legalábbis úgy tennem.

– A harcias éned nagyon tetszik babám, szóval az ne változzon – egy csókot lehet szám sarkába, majd ott hagy a hideg padlón, ezernyi megválaszolatlan kérdésekkel.