Frozen Heart

༒36༒

 ༒Soyi༒

– Nem felejtetted el – suttogtam mellkasába pár perc elteltével. Miután elmentek a nem kívánt személyek, Taehyung szoros ölelésbe vont és nyugtatni próbált, én pedig csendesen sírtam mellkasába. Igyekeztem összeszedni érzéseim, gondolataim, hogy ne butaságot mondjak neki, hiszen nem akartam sem megbántani sem feldühíteni.

– A fájdalmat amit Wonshik okozott nem, de Őt igen jagiya – suttogta belepuszilva hajamba mire lehunytam pilláim. – Igen, nem hazudok meglepett mikor megláttam, hogy is ne lepett volna meg, mikor éveken át hazudtak. Olyas valami miatt gyűlölt és támadt rám folyton Ravi, amit ö okozott mégis... – éreztem, hogy dühös és emiatt ökölbe szorítja a kezét, illetve állkapcsa megfeszül, azonban nem szidta tovább rokonom. Nagyon lélegzett majd ismét a hajamba puszilt – De számomra Ahri a baleset napján halt meg, és ez soha nem fog változni jagiya – olyan tisztán és őszintén csengett hangja, hogy nehéz volt nem hinni neki, ugyanakkor Ő volt neki minden értelemben az első. Mi van ha mégis meggondolja magát és inkább mégis hozzá megy? Lehet butaság, de én valóban őszintén félek ettől.

– Szeretném ezt hinni de nem megy – suttogom alig halhatóan, viszont a közelség miatt tökéletesen kivehetőek a szavaim. Kicsit megremegett de hamar eltolt magától épp annyira, hogy a szemébe tudjak nézni.

– Szeretnéd ha megmutatnám mennyire szeretlek? – motyogja homlokát az enyémhez illesztett majd úgy pillantva szemeimbe. Egyfajta félelmet is véltem felfedezni benne, amit nem tudtam hova tenni.

– Elhiszem – motyogtam mivel zavarba ejtet pillantása, de nem tudtam erre figyelni hiszen a fiókhoz nyúlt, hogy kihúzzon belőle egy kis dobozt. Még a lélegzetem is elállt a bársonyos anyagot figyelve, ahogy ujjai szépen felnyitották a dobozt. Szemeim tágra nyíltak és kész voltam felsikítani az örömtől, ám a várt gyűrű helyett egy hihetetlenül gyönyörű nyaklánc lapult benne. Egyszerű arany nyaklánc volt egy csoda szép kék medállal a közepén. Egy pillanatra megkönnyebbültem hiszen talán még nem vagyok felkészülve a házasságra, sőt.

– Jól vagy? – tudakolta óvatosan, mire hevesen bólogatok – Talán csak nem egy gyűrűre számítottál? – nézett rám mosolyogva mire ezt viszonyoztam.

– Tőled bármire is számíthatok – motyogtam fülem mögé tűrve egy hajtincsem. Pár másodpercig Taehyung nem szólt semmit, még talán levegőt sem vett, aztán hirtelen elővett egy másik dobozt. Valamennyivel kisebb volt de ugyan az a bársony anyag borította.

– Ez esetben – suttogja felnyitva a dobozt amiben ezúttal ott volt a gyűrű – Szeretnél hozzám jönni, mikor pedig úgy érzed, esküvőt is tarthatunk? – mielőtt feltette élete legnehezebb kérdését vett egy mély levegőt majd először a kezembe nézet és vissza rám. Szemeiben reményt, szeretettet fedeztem fel, a nem régebbi gyűlöletnek nyoma sem volt. Valóban én kellek neki?
Akaratlanul is szemeim megteltek könnycseppekkel, később pedig végig folyt orcáimon. Először csak hang nélkül nyitottam ki szám, de pár másodpercen belül vettem annyi erőt, hogy értelmes választ adja neki.

– Igen – motyogtam boldogan. A mosolya még szélesebb lett és kissé remegő kezekkel ujjai közé vette a piciny ékszert és az ígért ujjamra húzta. Egyszerű arany gyűrű volt egy apró kis gyémánttal a közepén. Bárki pénztárcájához illendő az ára, de engem ez csöppet sem érdekelt, őt még talán imponált is, mivel ez mutatja, nem akar megvenni drága holmikkal. Hatalmas tenyerébe rejtette a kezem majd ajkaimra hajolt, de nem maradtunk így sokáig hiszen rögvest azután, hogy viszonoztam csókját hatalmas meleg tenyerét a csípőmre csúsztatta közelebb vonva magához. A csókunkba mosolygott miközben óvatosan az ágyra fektetett fölém magasodva. Csókjaival a nyakamra haladt, ahol kissé elidőzött majd a vállamra is hintett pár édes csókot, mindeközben ujjait végighúzta oldalamon. Visszajött nyakamhoz, óvatosan fogai közé véve a finom bőrt kissé megszívta azt. Nagyobb sóhajok hagyták el ajkaim, aminek Taehyung örült és felizgatta hiszen éreztem combomon vágyakozó tagját. Egy mozdulattal megszabadult felsőmtől, illetve melltartómtól, majd szinte azonnal melleimre tapadt. A hirtelen jött érzésre, hajába simítottam ujjaim időnként meghúzva tincseit, mikor kissé intenzívebben csókolta bimbóim. Hangosan felnyögtem mikor masszírozni kezdte másik kezével a mellem, de látszólag ez őt nem zavarta, sőt talán még jobban beindította, hiszen ezek után még intenzívebben kezdett el kényeztetni és egyre lentebb haladt ajkaival, egészen míg el nem érted csiklóm. Nem időzött el sokat, viszont ahogy puha, forró nyelvével kényeztetett odalenn, képtelen voltam csendben maradni. A lepedőbe mélyesztve körmeim adtam hangot élvezetemnek, amit Taehyung örömmel fogadott. Szerettem volna én is viszonozni ezt, viszont ahogy megpróbáltam fölé kerekedni, lefogta kezeim majd ajkaimra tapadt.
– Csak én kényeztetlek baby – suttogta fülembe mitől elpirultam. Soha nem volt ennyire gyengéd, romantikus, szerelmes velem. Talán...ilyen lenne az igazi Kim Taehyung szerelme?
Azonban nem hagyott gondolkodni, hiszen mire feleszméltem már a bejáratomhoz igazította magát, szép lassan behatolva mindvégig a szemembe nézve. Egyből ajkaimra tapadt és megvárta míg megszokom méretét, majd lassan mozgatni kezdte csípőjét, kezeivel és ajkaival ott kényeztetve bőröm, ahol éppen elérte. Ennyire érzelmes, intenzív soha nem volt, ezért nem csodálkozom, hogy olyan hamar a csúcsra juttatott minket. Éreztem, ahogy élvezete szétárad bennem, mire kissé eltoltam magamtól.
– Taehyung te... – próbáltam elmondani neki, azonban annyira kapkodtam a levegőt az előbbi orgazmus után, hogy képtelen voltam rá. Óvatosan ajkaimra hajolt egy rövid csók kíséretében majd mellém feküdt betakarva kimerült testünket.
– Miért aggódsz? A menyasszonyom vagy baby, nem baj ha beléd élveztem – mosolyra húzza ajkait, ujjaival gyengéden simogatva vállam. Egyetértően bólintok majd közelebb húzódom meleg testéhez, mikor is eszembe jut miért vagyunk itt.
– De a sebed. Biztos nem lesz baj? Hívjam az orvost? – talán túlzásba esek de tényleg aggódom érte.
– Csak maradj mellettem jagiya – csókot nyom homlokomra majd behunyja szemeit, miközben szorosabban ölel magához.