Frozen Heart

༒22༒

– Tessék? Hogy babát várok? – akaratlanul is erősen taszítok egyet rajta, abban bízva elesik és akkor esélyt kapok a menekülésre, ám nem így történt. Kelletlenül elhúzta az ajkait, illetve morgott valamit orra alatt ám nem értettem. Túlságosan is dühös voltam ahhoz, hogy normálisan gondolkodjak. Még hogy gyereket várok tőle. Nem, az nem lehet. Ez biztos csak egy buta tréfa, amiért folyton ellenszegülök neki. Igen, biztos így van. Idegesen felálltam eddigi kényelmes helyemről, az ajtó felé haladva, bízva benne, miszerint ki tudok menni egy pohár vízért. Csakhogy ezt Taehyung nem engedte. Erősen megragadta csuklom, egy hirtelen mozdulat kíséretében szembe fordított magával, azonban a bosszús tekintette helyet egy teljesen mást láttam. Sokkal inkább gyengédség, volt benne mint bosszúvágy, amit nem tudtam hova tenni. Csak azt ne mondja, hogy örül ennek a gyereknek? Nem, azt nem fogom hagyni. Semmiképp sem tartom meg. Nem akarok tőle gyermeket, bármennyire is vélnek gonosznak, de nekem ez a gyerek nem kell.

– Igen, egy pocaklakó van itt – simít mosolyogva a még lapos pocakomra, olyan boldogság csillan meg szemeiben egy pillanatra, amit soha nem véltem még felfedni benne. Néha sikerült kivennem egy-két beszélgetést mikor itt iszogattak a barátai, és szerintük a szerelme halála óta egyszer sem mosolyodott el igazán. Amit sajnos elég sokszor tapasztaltam, de ez...ez a boldog mosoly teljesen felforgatja a gyomrom. Hányingerem van minden érintésétől. A tudat, hogy ez a baba összekötne minket egy életen át, elborzaszt.

– Nem. Nekem nem kell ez a gyerek, úgyhogy kérlek hívj egy orvost – olyan ridegen ejtem ki ezeket a szavakat, hogy még magam is meglepődöm. Nagyon jól tudom, hogy a pici nem tehet semmiről, és bizonyára utálna ha tudná mennyire szemét anya van, és bármennyire borzaszt el az abortusz gondolata, azonban ezt a gyereket nem tudnám sajátomnak tekinteni. Nem akarom őt, ezért pedig senki sem kívánhat a pokolra.

– Mi az, hogy nem kell a gyerekünk? – kiált fel egyszer csak, mitől összerezzenek. Az eddigi nyugodtan vélt lénye sokkal agresszívabb lett, és már a legrosszabbra tudtam gondolni. – Válaszolj – kiált fel ingerülten, ököllel a falba ütve. Ezzel is próbálva levezetni feszültségét, illetve beszédre bírni engem. Nem mertem megszólalni, ugyanis fogalmam se volt mit mondhatnék, amivel ne játszhatnék az idegein.

– Nem akarok anya lenni. Egyszerűen csak nem akarom, nem kell rá ok – minden bátorságom összeszedtem ebben a pár mondatban ugyanis azok a villámló szemek, nagyon megrémítettek. Idegesen ellépett tőlem, majd föl-alá járkált a helyiségben valami érthetetlen szavakat mormolva orra alatt. Egész teste remegett az idegtől, és nem tudtam eldönteni mi miatt. Amiért babát várok, vagy mert nem szeretném. Ugyan miért érdeklődik ennyire a pici iránt? Hiszen nem vagyunk együtt, csupán csak kihasznál testileg, most mégis sokkal inkább olyan mintha azért dühöngene, mert nem akarom a gyerekét kihordani. Talán mégse annyira szívtelen? Perceken keresztül újabb és újabb köröket járt le, erősen hajába kapaszkodva morgott magában, amit én csendben végignéztem. Egyszer csak hirtelen megállt majd vészesen közeledni kezdett hozzám.

– Nem érdekel mit akarsz. Megszülöd a gyerekem, utána a két kezemmel foglak megölni, te aljas nőszemély – erősen megragadja állam arra kényszerítve, miszerint nézzek szemébe, ami tele van színtiszta gyűlölettel, ám mégis valami megmagyarázhatatlan csillogás ott lapul mélyen benne. Iszonyatosan fájt szorítása, ám ennek ellenére sem szóltam semmit. Álltam tekintetét, próbáltam azt sugallni felé, miszerint nem rémíthet meg folyton. Nem lehet mindig minden úgy, ahogy azt ő szeretné.

– Én vagyok az aljas? Mond csak néztél tükörbe? – nézek végig rajta olyan undorodva, amennyire csak tőlem telik. Szeretném ha érezné, ezt nem erőltetheti rám. Akkor már inkább most öljön meg. – Fogva tartasz, kihasználsz, előttem öltél meg egy ártatlan nőt, most meg ezzel fenyegetsz? – hitetlenkedve felsóhajtod, erősen megragadva csuklóját, hogy le tudjam fejteni magamról. Látom rajta mennyire megdöbbent. Valószínűleg az ő helyében én sem lennék másképp, ugyanis ez nem volt várható tőlem, hogy ennyire kiállok magamért. – Nem akarom, hogy ilyen apja legyen a gyermekemnek.