Frozen Heart

༒20༒

༒ Taehyung༒

Ha az épségemet nézzük és a csapat érdekeit, akkor helyesen cselekedtem, mégis mikor végignézek a lányon, nem ezt érzem. Kissé rossz érzéssel tölt el, hogy ennyire kihasználom szerencsétlent, de jelenleg ezt látom a legjobbnak. Így semmiképp sem fog Wonshik megtámadni minket, hiszen nem kergetné a biztos találna Soyi-t. Ám a fiúk nem így vélekednek erről. Többször is hangoztatták, mennyire ellenük van a lány itt léte, de most igazán önző vagyok, és nem érdekel más véleménye. Soyi itt marad velem, bármi áron.

– Töltsek még? – érdeklődik Jimin felém tartva az alkoholos italt. Felvont szemöldökkel pillantok a poharamra, hiszen ha jól emlékszem még kell legyen benne egy kevésnek, de csalódottan felsóhajtok. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, megittam a poharam tartalmát. Válaszként csupán bólintok, majd jobban felé tartom a poharat, így jobban hozzá tudd férni. Tisztában vagyok azzal, hogy ő se kedveli Soyi-t, de a többiekkel ellentétben Jimin-el bármiről lehet beszélni, függetlenül attól, hogy érdekli vagy sem a téma. – Tényleg nem akarod őt tovább adni? – kérdésére megfeszülnek izmaim, mivel nem számítottam rá. Számtalanszor elmondtam már, hogy nem, mégis néhanapján felhozza.

– Nem Jimin. Nálam, velem fog maradni – kortyolok bele italomba, aztán elégedetten felsóhajtok. Nem kifejezetten szeretem az alkoholt, viszont olykor-olykor igazán jólesik, főleg ha van hozzá egy kis sütemény is. – És pontosan tudod miért – szólalok meg ismét még mielőtt batárom feltenné a kérdést. Elmosolyodom ezen a gondolaton, hiszen bármennyire is jól ismerjük egymást, bármennyire is kötődünk egymáshoz, bűntudat nélkül ölném meg. Legyen az bármelyik.

– De Soyi nem Ő, még ha úgy is nézz ki – tudakolja óvatosan rám emelve tekintettét. Könnyen kivehető a félelem, magabiztosság, de ami számomra a legértékesebb, a tisztelet. Nem igazán volt ma sok dolgom, azonban kedvem se elmenni valahova beülni a srácokkal, úgy ahogy szoktuk. Bár még Jimin-nek sem mondtam, de aggódóm Soyi iránt. Észrevettem, pár napja nem igazán van jól. Alig eszik, vagy ha mégis akkor pedig undorító módon mindent beletesz a szendvicsbe, amit végül mogyorótejjel fogyaszt. Nem tulajdonítok neki több figyelmet, hisz biztos csak a menstruáció, de jobb ha itthon maradok.

– Tévedsz Jimin – csóválom meg a fejem hitetlenkedve. Nem mindennapi, ha az ember találkozik egy ugyan olyan növel mint a szerelme. – Minden mozdulata, bármi amit mond, olyan mintha Ő lenne – mosolyra húzom ajkaim, ahogy a két nő hevességére gondolok. Hátradőlök a székben, majd mutatóujjammal körkörös mozdulatokat írok le a pohár mentén, miközben behunyom szemem. Magam se értem miért, de ugyan olyan boldogság vesz körül ha Soyi-ra gondolok vagy épp Ő rá. Olyan hatást kelt bennem mintha a két nő egy személy lenne. Voltaképp Jungkook ezért is vette meg Soyi-t. Ledöbbentette mennyire hasonlítanak egymásra, ahogy mindenki mást.

– Nem zavar? – ismét ö töri meg a pár perce beállt csöndet. Elhúzva a szám, nyitom ki szemeim mikor meghallom azt a tipikus hangot, amit a gyújtó add. Nem szerettem a cigarettát, és habár zavar miszerint Jimin néha rágyújt, soha nem tiltottam el. Csakhogy szokása előttem szívni azt a mérget. Morogva tolom fel kissé magam a kényelmes pozícióból, majd felé nyúlva veszem ki kezéből.

– Mit mondtam erről? – morgom orrom alatt, eloltva a cigarettát. Majd ha kimegy a házamból, az se érdekel ha az egész dobozzal elszívja.

– Hogy az égő részét nyomod a nyelvembe – forgatja meg szemeit, fáradtan felsóhajtva, mire képtelen vagyok nem felnevetni.

– Nem tesz jót az egészségednek – suttogom orrom alatt a közelben lévő kukába dobva az egész dobozt. Hangos puffanással tudatja, mennyire elegem van belőle. Bár ezt épp én mondom, aki mindent leszar. Apró mosolyra húzom az ajkaim, ha arra gondolok Soyi mennyire gyönyörű ahogy tevékenykedik a konyhában. Néha mikor átjön valamelyik srác, szokott sütni nekünk. Nem mindenki szereti, legfőbbként Namjoon, hiszen ő egyáltalán nem édesszájú, de én kifejezetten imádom. Most is épp készít nekünk egy adaggal, bár lassacskán itt kellene lennie.

– Nem vagy te szerelmes, egész véletlen? – húzza fel érdeklődve szemöldökét teljesen felém fordulva, mire felhördülök. Utáltam még csak maga a szerelem szót is, nemhogy még bele is essek ugyan abba a kis édes mámorító csapdában. Ám mióta itt van Soyi, valahogy ez az undor kezd elhagyni. Előtte csak úgy faltam a nőket, nem érdekelt semmi és senki, csak a mérhetetlen fájdalmat tompítsam valamilyen módon, ám egyik sem bizonyult elég jónak. De ezt mind elérte, a makacs természetével. Nem szeretem őt, sőt még csak nem is kedvelem, de valamennyire betölti az űrt amit Ő hagyott maga után.

– Ami azt illeti – szorosan behunyom szemem, mivel nem akarom látni Jimin önelégült arcát, ám folytatni már nem tudom. Egy hangos puffanás szakít félbe, illetve barátom szájából néhány szitok szó. Ijedten felállok az ismerős női név hallatán, de ami fogad teljesen ledöbbent.