Frozen Heart

༒28༒

༒Soyi༒

– Taehyung hol van? – kérdeztem amint betértem a konyhába. A tegnap igazán szótlan volt a ház ura ennek ellenére kellemesen telt el a délután. Tartottam attól, hogy dühös lesz amiért takarítottam abban a szobában, de legnagyobb meglepetésemre semmi ellenvetése nem volt. Érdeklődve leülök az egyik szabad székre majd az ajkaim közé teszek egy szemszőlőt.

– Már felkeltél? Nagyon korán van még – válaszolta kedvesen Narae majd tovább készítette a reggelit. Az viszont nem tetszett, hogy a kérdésemre nem válaszolt. Olyan mintha direkt nem akarna mondani rá semmit.

– Taehyung már elment? Azt hittem ma itthon lesz – tűnődök el mivel úgy rémlik, hogy ezt említette a tegnap.

– Valószínűleg már elment – motyogja orra alatt alig halhatóan, amit több mint gyanús, mégsem teszem szóvá. – Nem gondoltam, hogy ilyen hamar felkelsz, így nincs még kész a reggeli de igyekszem. Esetleg kívánsz valamit? – jól esik érdeklődése és ezt ki is mutatom egy apró kis mosollyal majd a pocakomra pillantok. Igazából annyira nem vagyok kívánós, most mégis úgy érzem ennék egy kis mogyoróvaj szendvicset.

– Talán egy kis mogyoróvaj szendvics – válaszként bólint majd abbahagyja amit eddig csinál és a szendvicsemmel foglalkozik. Talán mégse olyan rossz, hogy babát várok. Lehet éppen miatta fog megváltozni Taehyung, ugyanakkor van valami amire nagyon kíváncsi vagyok. Nem tudom neki hogyan hozzam fel, na meg lehetséges hatalmas őrültség lenne a részemről, mivel egyébként sem nyílik meg annyira. Mindenesetre próbálok a férfi kedvébe járni már csak a pici miatt is, nehogy baja essen.

– Tessék – teszi elém a reggelim Narae egy mosoly kíséretében. Megköszönve az ételt harapok egy nagyobbat a kenyérbe, egy elégedett hümmögést követően.

– Ki volt Taehyung szerelme? – kérdezem egy kis idő elteltével. Narae ezt hallva megállt minden tevékenységgel és nagyon sóhajtott. Valószínűleg kényes téma lehet ez, viszont engem érdekel. Tudni akarom a valódi okot miért próbál megváltozni a férfi. A baba is lehet elég ok, sőt, de ennek ellenére úgy érzem, van itt még valami.

– Egy nagyon kedves lány pont mint te.

– Kérlek Narae, nem erre vagyok kíváncsi – behunyom a szemem miközben beleharapok a szendvicsbe.

– Nem beszélhetek róla Soyi, ezt neki kell elmondania. Kérsz egy kis narancslét? – hirtelen témát vált amiből megértem, hogy nem fog többet mondani így csak lémondóan felsóhajtok. A hűtőig sétál majd kiveszi belőle az említett italt, illetve egy pohárt is, majd felém fordulva önt egy kis narancslét. – Valamelyik nap beszélt a többiekkel, szinte már veszekedtek Taehyung döntése miatt – suttogni kezd mintha egy titok lenne, ezért kissé előrébb hajolok.

– Veszekedtek? De hát miért? – nem tudok sokat róla, de ők a családja és biztosra veszem, hogy mindent megtenne az épségükért.

– Főleg Jungkooknak nem tetszik, hogy itt vagy és...

– Miattam veszekedtek? – félbeszakítom ezzel kicsit meglepve őt.

– Nem miattad Soyi, hanem értetek – pillantott a pocakomra, ami mosolyt csalt ajkaimra – Bár egészen furcsa módon mutatja ki, de szeret titeket Soyi – elképedtem szavai hallatán. Szerettem volna megkérdezni, ezt mégis honnét gondolja, de valami félbeszakított minket. Vagyis inkább valaki. Halk léptekkel közeledik felénk, majd valami puha és meleg anyagot érzek meg a hátamon, illetve hatalmas kezeit a vállamra teszi.

– Így meg fogsz fázni. Miért nem alszol? Korán van még – lehajol, hogy egy apró csókot nyomjon nyakamra majd odébb áll, hogy nyugodtan tudjon venni a reggeliből.

– Nem tudtam aludni – válaszoltam röviden végignézve rajta. Öltönyben volt, így biztosan elment valahova, viszont nem hallottam a bejárati ajtó nyitódását. Vajon mióta állhatott itt? – Köszönöm de nincs szükségem...

– Vedd csak magadra. Kicsit hűvös van még és nem szeretném ha bajotok esne – harap bele a pirítósba amit Narae készített nemrég. Bólintva dugtam be kezeim a zakójába, ami vagy háromszor volt nagyobb mint a méretem, de valóban kényelmes és meleg volt.

– Hol voltál? – kérdésemre lefagy egy pillanatra, mire azt hiszen rosszat kérdeztem azonban mosolyogva nézz szemeimbe.

– Volt egy kis nézeteltérés az egyik üzlettel – nem mondtam semmit, hiszen fogalmam sincs ezekhez de volt egy sejtésem, hogy a női ügyeihez van köze hozzá. Ezt talán Taehyung is megérezte, mivel egy nagy sóhaj kíséretében felállt a helyéről majd mellém ült. – Nem fogok többé ribancokkal foglalkozni. Tulajdonképpen egy jó ideje már nem is feküdtem le másokkal rajtad kívül – szóhoz sem jutottam. Annyira nyíltan beszélt erről az egyébként intim témáról, mintha a reggeli híreket olvasná az újságból. Nem is zavarta, hogy esetleg Narae is ott van és hallja amit mond.

– Én...én nem tudom mit mondjak – vallom be őszintén mire lágyan elmosolyodik.

– Szeretném ha elmennénk orvoshoz. Tudod, hogy jobban megvizsgáljon és írjon fel vitaminokat.

– De már felírta amire szükségem van.

– Lehet azóta változtak a dolgok és szükségetek van még valamire – erősködött tovább mire fájdalmasan felsóhajtottam. – Fontos vagy nekem Soyi és nem szeretném ha bármi bajotok esne.

– Ha annyira fontos vagyok, akkor mesélj magadról. Tudni akarom ki valójában a gyermekem apja – szinte azonnal megváltozott az arckifejezése és az eddigi kedves, mosolygós Taehyungot inkább átvette a komolyabb énje.

– Ne csesz fel kora reggel Soyi – szavait kimérten ejti ki ezzel is jelezve, hogy kezdek átlépni egy bizonyos határt.

– Miért nem beszélsz róla? – motyogom az orrom alatt megtartva a tisztes távolságot ha netalán menekülőre kellene fognom, de látom rajta mennyire próbálja visszafogni magát. És azt hiszem ez nagyon jó, mert valóban változni próbál.

– Mert nincs miről. Világosan megmondtam, hogy Ö róla soha nem beszélhettek többet – konkrétan nem fenyegetett meg, de éreztem ezt a tekintetén és talán ha nem lenne a baba, már rég nekem esett volna. – Ebéd után várlak a közeli kávézónál. A sofőr elvisz oda, és együtt megyünk az orvoshoz – nem várta meg válaszom, egy pirítóst a kezébe vett majd egy puszit nyomot arcomra és már nem is volt a lakásban.