Frozen Heart

༒11༒

 – Öltözz fel. Vendégünk lesz – ezzel a mondattal riasztott fél órája Taehyung, egy mosoly kíséretében. Jó pár percig értetlenül álltam a dolgok előtt, hiszen fogalmam se volt, ki jön, milyen ruhát kellene felvennem, de gondolom nem valami befolyásos ember, mert azt szóvá tette volna. De egyáltalán nekem mi közöm hozzá? Ha egy újabb örömlányt akar ide hozni, én esküszöm kiugrok az ablakon. A pár héttel ezelőttit, szinte hetente megismételte. Ugyan nem feküdt le velük, de engem felhúzott és miután újra meg újra kidobtam azokat a nőket a házból, veszekedtünk, aminek szex volt a vége. Semmi értelme nem volt a viselkedésének. Csak azért pénz adni egy nőnek, hogy az amúgy is szexrabszolgáját felidegesítse, hogy legyen oka büntetést kiszabnia rá. Még a labirintus se ilyen bonyolult míg Kim Taehyung. Végül csak egy egyszerű mackó nadrágot vettem magamra, egy hozzáillő fehér felsővel. Nem tudom mikor jön az a valaki, és bár nem szólt mikor mehetek le, elégé megéheztem. Csak nem fog agyonverni ha eszem. Kezem a kilincsre helyezve nyomom azt le, majd lépek ki a folyósora, hogy aztán a konyhába induljak. Nem tartózkodott senki a helyiségben, ezért gondoltam készítek én magamnak egy kis ételt. Talán egy kis pirítós jól esne. Mosollyal ajkaimon teszek oda pirítani egy szelet kenyeret, majd míg az elkészül egy kis teát is felteszek főni. Pár perc elteltével a készülék kidobja a kenyerez ezzel jelezve, hogy kész van.

– Már mindenhol kerestelek. Gyere Taehyung irodájába – jelenik meg az ajtóban számomra egy nem kívánatos személy, Jimin. – De béna vagy – köpi oda nekem, mikor ijedségembe kiesik a kezemből a tányér, hangos zajt csapva. Legszívesebben agyon vertem volna, vagy minimum ráönteni a forró teát, de ehelyett csak beintek neki egyet. Csendben követem őt az említett irodába, ám arra nem számítok, hogy nem csak mi vagyunk itt.

– Ő itt Yeo Nayeon – mutat Taehyung az eddig ismeretlen fiatal nőre. Szép arca van, haja sötét vállig érő, testalkata kicsivel vékonyabb mint az enyém. – Mostantól ő is a szexrabszolgám – lép közelebb hozzám megérintve az arcom, ám én elhúzom a fejem. Természetesen ez nem tetszik neki, ezért erősen az államra fogva kényszerít, hogy a szemébe nézek. – Ha ellenkezni mersz, tovább adlak Jungkook-nak – taszít egyet rajtam minek következtében, az említett mellkasának csapódok háttal.

– De azt mondtad, hogy rajtam kívül senkit nem fogsz tartani – emlékeztettem a kis megegyezésünkre, amit ugyan nem gondoltam komolyan, viszont mégis reménykedtem benne.

– Emlékeztesselek mi történik azokkal akik ellent mondanak nekem? – fordul meg az asztala felé indulva, majd megkerülve azt kihúzza a fiókot és kivesz belőle valamit.

– Ez jó buli lesz – mosolyodik el Jungkook, ki a hátam mögött van. Értetlenül pillantok fel rá. Izgatott lett akárcsak egy kisgyerek, ki az anyától várja a kért édességet.

– Mit akarsz tőlem? – szólal meg az eddig csendben lévő lány, haragosan a ház urára pillantva. – Nem értem miért vagyok itt. Miért nem mehetek haza? - tehát akkor még neki se mondta el pontosan mi is a dolga.

– Ennyire hülye vagy? – kiált szegény lányra ki csak összehúzza magát – Általában, szerinted mit művelnek egy szexrabszolgával? – emeli ki a testi kapcsolatra utaló szót, amire a lány leszegi a fejét.

– Nem vagyok hajlandó lefeküdni veled – elszántan mondja maga elé, ám a férfi figyelmen kívül hagyja a lány kijelentését.

– Ez esetben – lép elő asztala mögül ezzel tökéletesen megmutatva mit vett ki az előbb a fiókból. Egy fegyvert. Nagyot nyelek a látványra, és a tudatra, hogy netalán végezni fog a lánnyal vagy velem. Gondolkodás nélkül nyitom szólásra a szám, csakhogy Jungkook ezt észreveszi. Egy gyors mozdulattal betapasztja szám, de én nem hagyom magam. Erősen a lábára lépek, hogy eltereljem a figyelmét, aztán a következő pillanatban beleharapok kezébe.

– Aish, te szuka – emelné a kezét, hogy megüssön, de minden bizonnyal Taehyung jelezte, miszerint ne tegye. Vagy rájött, nem lenne előnyös épp előtte megvernie engem.

– Hagyd őt békén Taehyung – kiálltok fel, mikor a lány fejéhez emeli a fegyvert. Szavakba nem tudom önteni mennyire rettegek most. Képes lenne egy ártatlan ember lelkét elvenni, csak mert nem hajlandó rabszolga lenni.

– Utolsó esély. Leszel a rabszolgám? – teszi fel újra a kérdést kimértem, mindvégig a szemembe nézve.

– Ne... – ki se mondja teljesen a szót, máris meghúzza a ravaszt, kioltva a lány életét.