Frozen Heart

༒24༒

A szavai hallatán, az információtól amit most megosztott velem, nem tudtam mit reagálni. Természetesen egy részvétem szó elhagyta ajkaim, de fogalmam se volt mit kellene ez után tennem. Látszott rajta mennyire fájdalmas pont ez az életében, ezért sem kérdeztem semmit- habár nagyon kíváncsi voltam-, megosztja amikor szeretné. Már ha valaha is erre sor kerül. Jobban belegondolva, soha nem beszélt a szüleivel. Egy időben feltűnő is volt nekem, mert bár a saját lakása attól még a családjával tarthatja a kapcsolatot, de folyton csak a Bangtannal volt elfoglalva. Az utolsó csepp levest is lenyelem, majd a kis éjjeli szekrényre helyezem a tányért. Ujjaim tördelni kezdem a hosszú percek óta beállt kínos csend miatt, azon gondolkodva mit kellene tennem. Lehet az lenne a legjobb ha visszafekszem aludni, azonban valamiért mégis úgy érzem, szüksége van egy kis támogatásra. Ugyan a mérhetetlen fájdalmat semmivel sem lehet csillapítani, viszont nem akarom magára hagyni. Mellette akarok lenni, még azok után is amit tett. Óvatosan közelebb húzódom hozzá, ezt követően átölelem őt amennyire tudom a kissé kényelmetlen pozíció miatt. Nem vagyok valami hajlékony ezért igen nehezemre esik, előre hajolni és ügy átölelni nyakánál. De érzem miszerint erre van szüksége. Jól esik neki. Szinte egy pillanat alatt körén fonja izmos karjait ezzel is közelebb tudva magához. Apró mosolyra húzva ajkaim hunyom be a szemem, kellemes édeskés illatát beszippantva.

– Nem vagy egyedül, hiszen itt vannak neked a fiuk – suttogom fülébe gondolkodás nélkül. Nem mondott semmit csak még jobban magához húzott, ami mosolyt csalt ajkaimra. A nagy Kim Taehyung, most teljesen olyan mint egy érzékeny őt éves kisfiú.

– Nyugodtan verj agyon ha ismét kegyetlen lennék veled – motyogja nyakhajlatomba, amire felkuncogok. Nagyon érzékeny vagyok ott, és ezt Taehyung pontosan tudja, mivel érzem ahogy mosolyra húzódik ajkai majd egy pillekönnyű csókot lehet a bőrömre. – Vigyázni fogok rátok, ígérem – motyogja nyakamba majd óvatosan eltol magától, hogy aztán ajkaimra hajolva csókoljon meg. Ez a csók más volt mint a többi. Sokkal érzelmesebb, gyengédebb. Óvatosan végignyalt alsó ajkamon bejutást kérve, amit én kétségesen megadtam neki. Nagyon is tetszett ez a fajta gyengédség a részéről, és talán ha mindig ilyen lenne, soha nem akarnék elmenni innen. Pár perc heves csókcsata után, finoman végigsimított derekamon majd vigyázva végigdöntött az ágyon. Játékosan végighúzta ujjait oldalamon, majd egy hatalmas cuppanós csókkal elvált tőlem. Megmosolyogtatott ez a gyermeki énje, amire ő is hasonlóképp reagált. Nem tudom miért ilyen, miért változott meg ennyire, vagy hogy ez csak egy újabb átverés, de bárhogy is legyen, azt kívánom bárcsak mindig ennyire érzelmesen viszonyuljon hozzám. Perceken át nem csinált semmit csupán mosolyogva nézet szemeimbe, ami egy idő után igencsak zavarba ejtő lett. Megannyi érzés bujkál szemeiben arra várva, hogy valaki megfejtse.

– El kell mennem egy kis időre, de te csak pihenj rendben? Ha valami van, hívj fel – egy utolsó csókot kaptam tőle, majd óvatosan feláll az ágyról és kisétált a szobából.

༒ Taehyung༒

Hónapok, sőt évek óta ez volt az első alkalom, hogy teljesen nyugodtan és őszintén tudtunk egymással beszélni Namjoonnal. Nem volt olyan perc, hogy ne akartam volna a torkának ugrani, azonban most mégis nyugodtságot érzek. Ugyan a többieket nem zavarta, hogy szinte csak mi ketten beszélünk.

– Emlékszel mit kérdeztél nem is olyan rég? – szólalok meg pár perc csend elteltével, belekortyolva italomba. Mostanában nem igazán iszok alkoholt, mivel Soyi nem szereti, és bár semmit nem mondott, akaratlanul is a kedvébe szeretnék járni. Az már más kérdés, hogy nem mindig sikerül. – Miért nem adom őt tovább – válaszoltam meg saját kérdésem, hiszen nem tudhatta mire is gondolok pontosan. – Szeretem Soyit. Nem tudom mikor vagy hogy, de egyre fontosabbá vált, és egy idő után már kevésbé gondoltam Ő rá. – vallom be őszintén a pohár szélén mozgatva ujjaim.

– Tessék? Biztos nem vagy te részeg? – bök a pohár tartalmára, amiben ő is nagyon jól tudja, hogy nem alkohol van.

– Teljesen megörültél hyung? Nem akarod tovább adni, magadnál tartod valami hülye indok miatt és most meg beadod nekünk hogy szereted? – áll fel a legfiatalabb a helyéről, olyan szavakat vágva a fejemhez, amivel az életével játszik. Dühösen megszorítom a kezemben lévő poharat, majd nyelek felsóhajtok. – Ugyan olyan mint a többi, nem értem miért nem szabadulsz meg tőle – szinte köpi a szavakat, és itt már nem tudom visszafogni magam. Annyira dühös vagyok, hogy széttöröm a kezemben lévő poharat, amire a többiek is felfigyelnek.

– Családom lesz Jungkook, amire mindig is vágytam, és semmiért sem fogom ezt eldobni magamtól.

– Család? – érdeklődik Seokjin, az est folyamán először megszólalva. Jiminnek elmondtam ugyan, de a többiek még nem tudnak a piciről, azonban azt hiszem itt az ideje.

– Soyi gyermeket vár tőlem.