Frozen Heart

༒25༒

༒Soyi༒

Az utóbbi időben Taehyungot mintha kicserélték volna. Őszinte mosoly van ajkain, próbál kedvesnek lenni, ami néha nem pont úgy sikerül mint szeretné, de értékelhető, sőt nagyon is jól esik ez a fajta figyelmesség tőle. Azóta természetesen az ő szobájába költöztem, mivel nem szeretné ha egyedül maradnék. Ugyan eleinte tartottam ettől, hiszen nem szerettem volna ha többet gondol a dolgokban, csakhogy amilyen kedvesen viselkedett nem tudtam nemet mondani neki. Nem adott magyarázatot különös viselkedésére, de volt egy olyan gyanúm, hogy az elvesztett szerelme emlékére lett ilyen. Namjoon szerint mindig is szerettek volna babát, és talán a tudat, hogy lesz gyermeke ennyire boldoggá teszi. Már csak abban reménykedem, valóban el fog engedni amint megszülöm a picit. A többiek nem igazán fogadták el Taehyung döntését, főleg Jungkook. Igazából ő volt az egyetlen aki annyira gyűlölt, hogy szinte csupán a szemeivel meg tudott volna ölni. Nem tulajdonítottam rá nagy figyelmet, azonban bántott, mivel nem tudtam mi okból váltom ki belőle ezt a viselkedést. Viszont Namjoon nagyon is közel került hozzám, ami a barátságot illeti. Mindig ott van ha szükségem van segítségre, folyton érdeklődik hogylétem felől, ami bár jól esik de csak úgy mint Taehyungnál, nem tudom hova tenni.

– Hogy érzed magad? – ül le mellém Namjoon egy apró mosoly kíséretében. Elégé elfáradtam így délutánra, mivel egészen idáig segítettem takarítani. Igaz, hogy van erre a célra személyzet, azonban mégse maradhatok egész nap a szobában, vagy nem tehetem meg azt, hogy nem csinálok semmit. Úgy gondoltam helyet foglalok a nappaliban lévő hatalmas tévé előtt, és keresek valami filmet. Azonban ezt Namjoon megakadályozta.

– Kicsit elfáradtam, de jól vagyok, köszönöm – mosolyodom el kedvesen a férfira pillantva. Ez azonban nem az a tipikus igazán kedves mosoly, sokkal inkább amelyik érezteti vele, hogy nem épp a megfelelő pillanatot választottad a kommunikálásra. Nem tudom elképzelni miért foglalt helyett mellettem, de gyanítom újabban aggódik értem. – Miért vagy ennyire kedves hozzám? Eleinte nagyon nem akartál itt látni – érdeklődöm még mielőtt szólásra nyitná ajkait. Nem válaszol azonnal, perceken át ujjaid tördeli látszólag megvitatva magával, mi tévő legyen. Látom rajta, hogy el szeretné mondani, ám van valami mai miatt mégse teszi, én viszont tudni akarom mégis mi folyik itt, ha már ki kell hordanom a ház ura gyermekét.

– A múltban elkövettem egy hibát, ami miatt Taehyung gyűlöl, de ennél többet nem mondhatok – adja meg rövid válaszát amivel ugyan nem lettem okosabb. Lemondóan felsóhajtok majd válaszként bólintok, majd a kapcsolót magamhoz véve keresek valami érdekes műsort. Bár szerettem volna ha több mindent megoszt velem, tudtam miszerint nem fog ennél többet elárulni, sőt talán ezeket nem lett volna szabad. Nem igazán beszéltünk egymással, míg ő csendben nyomkodott valamit a telefonon addig én egy romantikus filmet néztem, néha pedig irtó sok édességet tömve magamba. Annyira belemerültem a cselekményekbe, hogy észre se vettem mikor mellém lökte magát valaki. Először nem figyeltem fel rá, hiszen azt gondoltam Taehyung az, mivel elég gyakran tette ezt az utóbbi időkben, ám az illata nem az övé volt. Ijedten fordítottam oldalra fejem, ahol kedves unokatestvérem tartózkodott vigyorogva.

– Mit keresel itt? Mondtam, hogy itt fogom maradni – állok fel hirtelen a bútorról, amit talán nem kellett volna mivel kissé megszédültem. Szerencsére meg tudtam tartani az egyensúlyt így nem estem le.

– De nem vagy itt biztonságban. Ez a féreg itt tart

– Nem igaz Wonshik, bármikor kimehetek azon a kibaszott ajtón, de nem akarok. Jól érzem itt magam, ha tetszik ha nem, és jogom van eldönteni hol akarok élni – nem hagytam, hogy befejezze mondatát, és nem is voltam kíváncsi a továbbiakra, ezért nemes egyszerűséggel hátat fordítottam neki, azzal a szándékkal, hogy a szobába megyek, csakhogy ő ezt másképp gondolta. Hirtelen megfogta a kezem kissé erősebben rántva rajta minek következtében félre léptem majd már csak azt vettem észre, hogy a földön fekszem valamint mindent tompán érzékelek.