Frozen Heart

༒13༒

Az utóbbi napokban alig alszom valamit, folyton az a lány kétségbeesett arca van előttem. Tisztában vagyok azzal, Taehyung mennyire kegyetlen, de nem gondoltam volna, hogy egy ártatlan lányt megöl. Előtte volt még az egész élet, annyi mindent vihetett volna végre, ám mindezt elvette tőle. Azonban magam még inkább nem értem. Gyűlölnöm kellene a tettiért, félnem tőle, mindvégig a kiutat keresni ebből a pokolból, viszont azokon a napokon, mikor épp nem akar megerőszakolni vagy verni, melegség járja át a testem. Egyfajta biztonságban érzem magam itt. Nem tudom miért vagy mikor kezdtem ezt érezni, de elborzadok ettől a kellemes érzéstől. Túlságosan hajt, hogy megtudjam ki az az Ő, aki annyiszor emleget Taehyung. Biztos egy nagyon fontos személy az életében, de akkor se értem, nekem mi közöm hozzá. Nagyot sóhajtva takartam ki magam. Semmi értelme az ágyban feküdnöm, ha amúgy se tudok aludni. Talán egy kis gyümölcsital és a nappaliban egy film nézés eltereli gondolataim. Gyakori késő estéi rutinommá vált ez. Ugyan Taehyung tudod erről, hiszen néhányszor már csatlakozott hozzám, amint befejezte a munkáját. A ház ura nincs itt, szóval bátran hagyhatom el a szobám, és nem kell attól tartanom, ha esetleg neki ez nem tetszene. Dúdolva lépek a konyhába, kinyitva a hűtőt, hogy pár másodperccel később kivegyem a kedvenc italom. Málna gyümölcsital. Általában forró italt szoktam ilyen későn inni, viszont most valami egészségeset kívánok. Ugyan olyan jókedvvel nyúlok a polcra elvéve az egyik poharat, mikor is hirtelen kicsapódik a bejárati ajtó. Ijedten fordulok meg, egyből kihúzva a fiókot, hogy egy kést vegyek a kezembe, ha netalán egy betörő lenne. Valószínűleg nem védtelenül törne be egy ekkora lakásba, legalább annyit elmondhatok magamról, miszerint védekezni próbáltam. Félelmemet lenyelve indultam a hang forrásához késsel a kezembe, csakhogy hiába való volt. Taehyung állt ott szerencsétlenül, az egyik lábáról a másikra állva, miközben igyekezett megtartani az egyensúlyt. Kisebb nagyobb sikerrel.

– Ne mozdulj már Yoongi – fenyegette meg a falat, amit ezek szerint egyik barátjának látta, és gondolom próbálkozott a vállába kapaszkodni, nehogy leesen. Elég vicces látványt nyújtott, ahogy a levegőt igyekezett elkapni, ám elmondása szerint ott egy bizonyos Yoongi volt, aki szemtelenül nevetve húzódott el tőle. Alig bírtam visszatartani nevetésem, viszont nem tudom részegen milyen természete van. Lehet a nyakamnak ugrana és addig fojtogat míg lélegzem. – Gyere ide szépségem – mutat maga mellé a szemembe nézve. Gyorsan leteszem a kis szekrényre a kést, majd hozzá sietek. – Megtennéd, hogy a szobámba kísérsz? Ez a seggfej itt, nem hajlandó segíteni – mordul fel a falra mutatva. Itt viszont már nem tudom visszatartani nevetésem. Alsó ajkamba harapva nevetek fel kissé, ami szerencsére Taehyung-nak nem tűnik fel. Bal kezét vigyorogva átdobja vállamon, jó szorosan magához ölelve. Kissé esetlenül fogok rá kezére, majd a derekára és lassan a lépcső felé indulunk. Arra számítottam, hogy nehéz lesz haladnom, de ehhez képest igen szépen jár. Igaz, hogy néha a saját lábába botlik meg, vagy épp ugrál mert a másikat elfelejti előrébb helyezni, de ezt eltekintve könnyen érkezünk a szobájába. Ám az ajtóban megfordul majd mintha valaki meglökne mellkasától, taszít egyet, dühösen becsapva az ajtót.

– Ez most mire kellett? – húzom fel érdeklődve szemöldököm.

– Hát nem láttad, hogy Yoongi be akart jönni? Pedig világosan megmondtam neki – nem tudta befejezni, mivel csuklót egyet – nem akarom hármasban csinálni. Te csak az enyém vagy, szépségem. – mosolyodik el csábosan, amit nem tudok hova tenni. Nem tudtam mit mondani, ezért csak zavartan álltam előtte, miközben ő vágytól csillogó szemekkel mérte végig minden porcikám. Hirtelen megragadta derekam, aztán ajkaimra tapadt. Ám ez nem olyan csók volt, mint amit megszoktam tőle. Sokkal lágyabb, óvatosabb mégis követelőző. Ismeretlen, kellemes érzéseket váltott ki belőlem. Gondolkodás nélkül csúsztattam kezem nyakába, elmélyítve a csókot.

– Szeretsz? – meglepődöm kérdésén, bár valószínűleg azt se tudja mit mond.

– Tessék?

– Én szeretlek, szeress te is szépségem – dönti homlokát az enyémnek, majd egy utolsó csókot lehelve ajkaimra, távolodik el tőlem, hogy vetkőzni tudjon. – Ugye itt alszol velem? Kérlek, nem szeretnék egyedül lenni – botlik meg saját lábában mikor a nadrágot próbálná levenni. Magam se tudom miért de válaszként bólintok, majd segítek neki lefeküdni az ágyra, majd félve ugyan, de én is mellé telepedek.

– Jó éjt szerelmem – kidolgozott mellkasára húz, majd gondosan betakarja a hátam, és szinte azonnal el is alszik. Óvatosan közelebb bújok hozzá, hiszen bármilyen is, jól esik a teste melege.

Reggel ugyan abban a pózban ébredtem. Taehyung egyik kezével a derekam fogta, a másikkal a mellkasán pihenő kezemet. Egyenletesen vette a levegőt, ezért gondoltam, hogy még alszik.

– Nem tudom, hogy alszol még, de jó reggelt – motyogom mellkasába, habár tudom, hogy nem hallja. De tévedtem. Hirtelen felemeli a kezét, ami egészen eddig az enyémen pihent, majd a szememből a fülem mögé túrja a hajam.

– Jó reggelt. Amit meg tegnap történt, el ne merd mondani – szólal meg rekedtes hangján, mire válaszként bólintok. Ezek szerint emlékszik rá.