Ι'm gσηηα rυίη γσυ

HARMINCÖT

- Azonnal leállni!- hasított az elmémbe a mindent elsöprő parancs.

A szívem hatalmasat dobbant. Azonnal hátra fordultam, ahogyan a jelenlévők is mindannyian. A kétszárnyas ajtó kitárva, az ajtótól pedig Kim úr közeledett felém. Őt követte legalább négy, öltönyös testőr. Öltöny volt rajta is, vörös, arany mintás nyakkendővel és fekete cipővel. A zakó kigombolva, az ing alja kicsúszott a nadrágjából, a nyakkendője laza volt. Haja kócosan takarta már majdnem a szemeit is, de a tüzes, dühtől forró tekintette izzott hajszálai mögött.

Azt hittem, menten elájulok. Eljött értem. Itt van és nem akarja, hogy férjhez mennek! Mostmár minden rendben lesz, mert eljött értem.

De miért? Hiszen neki ott van Lee Na! Hiszen ő nem is szeret engem. Akkor miért van itt? Mit akar?

- Taehyung!- kiáltott Hye In elszörnyedve.

Míg próbálták őt megakadályozni, nem sok sikerrel, hogy eljusson hozzám, Yoongi gyorsan maga mögé húzott, mintha meg akarna védeni tőle. Látszott, hogy mérges, de ugyanakkor tudtuk jól, ő is meg én is, hogy nincs esélye Kim úr ellen. Mire ismét Kim úr irányába néztem, a testőrök már visszaszorítottak mindenkit, egyedül csak Hye In állt az útjában rendíthetetlenül. Még.

- Ne mozdulj és maradj szorosan mögöttem! - pillantott hátra rám Yoongi.

- Hogy merészelsz a hátam mögött dönteni?!- ordított Kim úr az édesanyjával.
- Nem fogom, hagyni, hogy szenvedjen miattad! Kinek képzeled te magad?! Ideje, hogy végre megkomolyodj! - ordított vissza neki az anyja.
- Elég legyen ebből! Te nem parancsolsz nekem! Többet nem akarlak a Kim rezidencián látni! Tűnjetek el a szemem elől! - ordította végszóként.

Ezután tovább viharzott, míg az emberei visszatartották a többi vendéget és az anyját is. Hatalmas léptekkel szelte át a helyiséget, aztán Yoongi előtt állt meg egyenesen. Yoongi mellett már ott álltak a szülei is, mögöttük pedig én.

- Taehyung! Ne cselekedj meggondolatlanul! Őrültség, amit csinálsz!- szólt rá Yoongi édesapja.
- Te! Te csak ne beszélj! Bíztam benned és te megengedted, hogy ez történjen a hátam mögött!- hányta szemre neki Kim úr.
- Szegény lány szenvedett miattad! Mi csak megmentettünk!- kiáltott Yoongi édesanyja.
- Én mentettem meg! Én neveltettem fel! Miattam van itt! Az én dolgom, mit csinálok vele! Ő hozzám tartozik!- mennydörögte olyan vérfagyasztó hangon, hogy mindenki összerezzent.
- Nem használhatod őt ki emiatt! Szeretetet érdemel, Taehyung! Szeretetet és törődést. Még annyira fiatal, előtte az élet. Én meg akarom adni neki a boldog életet! - kezde finoman Yoongi.
- Én is meg tudok neki adni mindent, amire szüksége van!- sziszegte Taehyung.
- Tévedsz. Pont azt nem tudod megadni, amire a legnagyobb szüksége van. A szeretetet! Ő tiszta szívből szeret és te csak bántod és összetöröd őt! Nem élhet ő így, nem fogom hagyni és a gyermeket....- hallgatott el Yoongi ijedten.
- Tessék?- rivalt rá Taehyung.
- Bassza meg! - suttogta Yoongi.
- Taehyung...- akart hozzá érni Yoongi édesanyja.
- Gyerek?! Milyen gyerek??!- ragadta meg Kin úr Yoongit a gallérjától fogva.
- Eressz el! Nem a te dolgod!- próbálta felvenni vele a versenyt Yoongi.
- Te teherbe ejtetted??!- emelte fel a kezét, hogy megüsse.
- Kim úr! - ragadtam meg a kezét.
- Engedj el! - rivalt rám.
- Kérem, ne bántsa! Az egész az én hibám...- kapaszkodtam a karjába kétségbeesetten.
- Elég legyen ebből az őrültségből! - állított le meg sem hallgatva, amit mondok.
- Uram!- jajdultam fel.
-Iseul...!- figyelmeztetett.
- A gyermek nem az övé, uram! - szorítottam őt jobban. - Kérem, ne tegye!- könyörögtem sírva.
- Nem az övé?- engedte le a kezét ledöbbenve.
- Nem, uram, kérem! Ez az egész miattam történt! Ne rájuk haragudjon!- álltam Yoongi elé.
- Iseul!- ragadta meg a derekamat Yoongi.
- Engedd el te, féreg!- rántott maga mögé Kim úr és egyet behúzott Yoonginak.

Az emberek azonnal körénk gyűltek, hogy akadályozzák meg a további balhét, de őket elintézték a testőrök, így Kim úr csak megragadta a kezem és elkezdett rángatni kifelé. Egy embere kísért minket, segítve, hogy minél hamarabb kijussunk az épületből. Nem ellenkeztem. Sírtam, de nem azért, mert nem akartam vele menni. Csak a sokk hatása alatt voltam. De igyekeztem tartani vele a tempót és eltűnni, amilyen gyorsan csak lehet. Hallottam magunk mögött a hatalmas ricsajt, ahogy Hye In kiabált, azt hiszem, hallottam, hogy jajgatnak az emberek, mert Yoongi édesanyja elájult, Seo In is próbálta kiáltani a testvérét, de Kim úr csak ment tovább, mereven nézve a kijáratot.

Kint az autó indulásra készen várt minket, de sofőrt nem láttam benne. Taehyung óvatosan belökött az anyósülésre, majd rám csukta az ajtót és átsietett a kormány mögé. Meglepődve néztem végig, ahogy beül és azonnal gázt adva elhajt a helyszínről.

Egy darabig néma csend volt az autóban. Megnyugodtam és igyekeztem letörölni a könnyeimet. Kim úr csak az útra fókuszált, de olyan gyorsan ment, hogy féltem, menten bele rohanunk egy másik autóba.

- Terhes vagy?- csendült fel végül mély hangja.
- Igen, uram - válaszoltam halkan.
- Az enyém - jelentette ki inkább, mint kérdezte.
- Igen, uram - suttogtam.
- Mióta titkoljátok előlem? - szorított a kormányra.
- Az legutóbbi üzleti útja alatt tudtuk meg - hajtottam le a fejem.
- Tehát lassan három hete - nyugtázta le.
- Igen, uram - helyeseltem tovább.
- Azt tervezted, hogy hozzá mész ehhez a féreghez és elveszed tőlem a saját gyermekemet?- nézett rám dühösen.
- Én nem akartam bajt, csak ...- néztem rá aggódva.
- Nem akartál bajt, csak képes lettél volna felnevelni valaki mással a gyermekünket! Képes lettél volna elszökni tőlem!- kiabált.
- Mert nem hagyott más lehetőséget, uram! - szipogtam.
- A francba is!- csapott a kormányra.
- Kérem, bocsájtson meg, uram!- rezzentem össze ijedten.
- Hogy bocsátanék meg?! Ha később érek haza, a hátam mögött minden végbe megy és nem tudtam volna tenni semmit!- kiáltott rám.
- De hisz önnek ott van Lee Na és hamarosan elveszi és ....- hebegtem.
- A francba is Lee Naval! Nem érdekel az a nő! Csak azért akartam elvenni, mert muszáj!- fakadt ki.
- De ez... így nem helyes ....- csuklott el a hangom.
- Az sem helyes, amit te teszel!- vágott vissza.
- Csak azt akartam, hogy vége legyen - motyogtam.
- Minek legyen vége?- csattant fel.
- A sok problémának és szenvedésnek! - szorítottam össze a szemeimet.
- Erre nem ez a megoldás!!- mennydörögte.
- Nem volt más megoldás!- kiáltottam vissza.

Ekkor egy éleset rántva a kormányon fordult rá egy kövezett útra és egy kisebb, kertes lakóház előtt fékezte le az autót. Leállította a motort. Kiszállt és utána átjött az én felemre. Kinyitotta nekem az ajtót és óvatosan, de erőteljesen kirántott az autóból.

- Most hová megyünk, uram?- néztem rá, miközben ő a kaput nyitotta ki.
- Be a házba - válaszolt tömören.
- Minek? Kié ez a ház?- faggattam tovább.
- Az enyém és itt fogsz maradni, amíg el nem intézek mindent - álltunk meg a bejárati ajtó előtt.
- Hogyhogy elintéz mindent?- aggódtam.
- Lezárom ezt a cirkuszt végleg és elintézek mindenkit, aki részese volt. Addig te, itt maradsz!- húzott be az ajtón.
- Ne tegye ezt, kérem! Minden az én hibám, ne tegye ez!- ragadtam meg a karját.
- Ismerem a járást, nem kell mondanod!- vette le a kezemet.
- Kérem! Ők csak segíteni akartak! - fogtam meg őt újra.
- Ne húzd tovább az agyamat, Iseul!- nézett vissza rám.
- Kérem, uram!- könyörögtem.
- Elég legyen!- lökött el magától.

Na, hát eddig aki visszafolytott levegővel várta, hogy mi fog történni, az most megnyugodhat, de nem sokáig, ugyanis bőven van, amit Taehyung és Iseul meg kell beszéljen.
Ti drukkoltatok a Yoongi-Iseul párosnak vagy vártátok, hogy Taehyung avatkozzon közbe? Várom a válaszokat kommentben!
Puszi!🥰