Ι'm gσηηα rυίη γσυ

HARMINCHÉT

Hirtelen riadtam fel álmomból, de nem tudom, hogy miért. Hangosan és gyorsan fújtam ki- be a levegőt, alig tudtam remegő kezeimen támaszkodni. Körbe nézve egy ismeretlen szobában találtam magam. A nap enyhén sütött be a függönyök közötti réseken, a falon az óra reggel 9 óra 24 percet mutatott. Egy pillanatra össze kellett szednem minden erőmet, hogy felidézzem, mi is történt ez előtt, hol lehetek és hasonlók. Aztán eszembe jutott Yoongi, az esküvő, Kim úr, a balhé, a ház, a baba...

Ijedten kaptam le magamról a takarót és a lábaim közé néztem újabb vérfoltott keresve. Szerencsére tiszta volt az ágynemű és a rajtam lévő hatalmas póló és boxer is. Ezek Kim úr ruhái? Átöltöztetett volna míg aludtam?

Agyalásomnak a hányinger vetett véget, erősen ösztönözve engem, hogy felpattanjak és sietősen keressek egy fürdőt. Kicsaptam a szoba ajtót és amilyen gyorsan csak lehet végignyitogattam az összes többi ajtót a folyosón. A negyedik rejtette a keresett helyiséget. Berohantam, becsuktam az ajtót és azonnal térdre is rogytam a wc felett, s abban a pillanatban jött is belőlem vissza még a tegnap déli ebéd, mert azóta nem ettem semmit.

- Iseul! - hallottam egy kiáltást valahonnan.

Halk dübörgés töltötte be az emeletet, aztán a fürdő ajtó is kicsapódott. Nem tudtam hátra fordulni, mert éppen újabb adag jött ki belőlem, de tudtam, hogy ő az.

- Iseul!- szalad oda hozzám és letérdelt mögém.

Egyik kezével a hajamat vette ki a kezemből, a másikkal pedig a derekamtól foga stabilan tartott, míg kiadtam magamból mindent. Mikor éreztem, hogy kong az ürességtől égő gyomrom és több semmi nem kívánkozhat ki belőle, egy erőtlen nyögést hallatva dőltem neki a férfi mellkasának.

- Jól vagy?- suttogta.
- Jól vagyok, csak a terhesség miatt van - köhögtem fel.
- Gyere!- segített fel.
- Hsssz!- sziszentem fel, ahogy megmozdultam.

Eléggé fájt a fenekem a verés miatt és a lábam között is jelent volt fájdalom. Kim úr megállt egy pillanatra, majd amikor látta, hogy összeszedtem magam, elsegített a kagylóig. Hagyta, hogy arcot mossak és kiöblítsem a szám. Utána adott egy törölközőt, amivel felitathattam a vizet az arcomról. Mikor végeztem, elvette tőlem és lerakta, majd felkapott menyasszony pózba és visszavitt a szobába, ahonnan kirohantam az imént.

- Hozok reggelit - hagyott ott rövid időre.

Nagyon sóhajtva dőltem vissza a párnák közé és lehunytam a szemeimet. A hasamra simítottam a kezem, majd párszor végig jártam a felületet a tenyeremmel.

- Gyere! Enned kell!- tett le a lábaimra egy tálcát.
- Nem érzem magam éhesnek - húztam el a szám.
- Tudod, hogy enned kell - nézett rám szigorúan.
- De nem tudok - fordítottam el a fejem. 

Kim úr megfogta az állam és vissza húzta az arcom maga felé.

- Muszáj!- emelt felém egy pirított kenyér szeletet.
- Uram...- próbáltam elfordítani a fejem.
- Megmondta az orvos, hogy enned kell! Ne vitatkozz!- rázta meg a fejét.
- Tudom - sóhajtottam fel.
- Akkor harapj!- utasított.

Éreztem, hogy nincs értelme vele veszekedni, úgyhogy valahogy elkezdtem legyűrni a pirítóst. Kaptam mellé teát, amit szintén megitatott velem. Miután végeztem felhozta a gyógyszereket és gondosan mindent beadott nekem, majd kinyitotta az ablakot, hogy szívjak egy kis levegőt.
Végül elvett egy kenőcsöt az asztalról, amit a gyógyszerekkel hozott be és leült mellém.

- Húzd le a boxert és fordulj hasra!- nézett rám.
- Tessék?- lepődtem meg.
- Hallottad, gyorsan!- sürgetett.
- De... miért?- ijedtem meg.
- Túl sokat ellenkezel, Iseul!- nézett rám rosszallóan.

Becsuktam a szám mielőtt mondanék még valamit és engedelmesen letoltam a boxerét magamról. Segített kibújni belőle, aztán a derekamtól fogva átfordított a hasamra. Fennebb tolta egy kicsit a pólót is, mert takarta bőven a fenekemet, hiszen nagy volt. Egy pillanatig nem éreztem semmit, de aztán meleg ujjai hideg, hűsítő masszát kentek végig a fenekemen. Először kicsit csípett, de aztán jólesett a hűsítő érzés és beleengedtem magam az ágyba hagyva neki, hogy jól bekenjen. Végül egész tenyerei rásimultak a bőrömre és finoman masszírozta bele a kenőcsöt. Jóleső sóhaj szökött ki a számon, mire kezei megálltak. Azonnal elpirultam és próbáltam meg se moccanni.

- Ha hozzád érhetnék most - dörmögte mély hangján.

Azonnal kirázott a hideg hangjától és égni kezdtem odalent, míg a szívverésem is felgyorsult.

- Bocsánat - suttogtam remegő hangon.
- Az őrületbe fogsz kergetni- markolt a fenekembe erősen.
- Uram! - nyögtem fel akaratlanul is.
- Egész távollétem alatt az édes sóhajaid jártak a fejemben. Alig vártam, hogy ismét halljam őket, de te nem vártál engem - markolta meg a fenekemet erősen.
- Kim úr!- nyögtem elhaló hangon.
- Nem bírom fékezni magam - nyögött ő is egyet, majd fogása lazult és tenyere elterült a fenekemen. -Mit művelsz velem, Iseul?- sóhajtott fel szaggatottan.

Csendben vártam, hogy mi fog történni, de a férfi csak finoman megcírogatta a bőrömet, aztán elvette a kezét. Azonnal hiányzott az érintése.

- Maradj így, amíg felszívódik a kenőcs. Elmegyek kezet mosni - mondta miközben felállt.

Csak halkan hümmögtem egyet neki és hagytam  elmenni. Mikor eltávolodtak léptei hangosan fújtam ki a levegőmet és hagytam magam megpihenni a puha ágynemű között. El is aludtam, mert isteni étel illatokra tértem magamhoz, ez a következő, amire emlékszem. A takaró rám volt terítve és csak én voltam bent a szobában, de az ajtó  nyitva volt, így hallottam a lenti mozgást.

- Rég nem főztél - szólalt meg egy ismerős hang.
- Valóban - felelte egyszerűen Kim úr.
- Érte főzöl most - mondta a másik személy sejtelmesen.
- Ennie kell. Meg kell erősödnie, te mondtad - válaszolt ismét nyugodtan Kim úr.
-Mit fogsz kezdeni most?- kérdezte a másik.
- Nem egyértelmű? - vonta kérdőre a másikat Kim úr.
- Nem, nem az! Egy jegyben járó férfi vagy, akinek az ágyasa teherbe esett - nevetett fel zavartan a másik.
- Az eljegyzésnek annyi - jött Kim úr kurta válasza.
- Annyi? - lepődött meg a másik.
- Sosem szerettem és nem akartam elvenni igazán- erősítette meg Kim úr.
- Akkor miért kérted meg a kezét első sorban? - jött az újabb kérdés.
- Mert nem volt más választásom. Szükségem van egy utódra és egy feleségre minél hamarabb - sóhajtott fel Kim úr.
- De hát Iseul...- kezdte volna a másik.
- Iseul fiatal még. Nem akartam ekkora felelősséget a vállára helyezni, annyi mindent kellett volna még megtapasztalnia, mielőtt lekötelezi egy házasság és egy gyerek. Alig nőtt fel még ő is, máris anya és feleség kell legyen. Nem így akartam - beszélt csendesen Kim úr, mire elszorult a szívem.
- De mégis terhes és az utódodat várja. Mi lesz tovább?- makacskodott a másik.
- Gyere vizsgáld meg! Fel kell költenem, hogy egyen - hagyta figyelmen kívül a kérdést Kim úr.

Léptek zaja hallatszott a lépcső felől, mire visszabújtam az ágyba és úgy tettem, mintha aludnék.

- Fogd meg, amíg vissza adom rá a boxert és fordulj el !- csendült fel Kim úr szigorú hangja a közelemből.
- Elfordultam!- válaszolt neki a vele érkező.

Éreztem, ahogy lehúzza rólam a takarót, majd a lábaimhoz nyúl és felhúzza rám az alsót. Végül a csípőmet is megemelte óvatosan, hogy fel tudja rám adni teljesen.

- Iseul!- szólított meg és kezét az arcomra vezette. - Kellj fel, Iseul! - simogatott.

Párat pislogva nyitottam ki a szemem és felnéztem rá.

- Itt van Namjoon, hogy megnézzem, utána pedig ebédelni kell - mosolyodott el halványan.

Bólintottam és felültem az ágyban, majd ő arrébb lépett és helyet hagyott Namjoonak.

- Szia, Iseul! Hogy érzed magad?- mosolygott biztatóan Namjoon.
- Nem olyan rosszul, köszönöm!- biccentettem neki.

Sziasztok!
Egy kis átkötő résszel érkeztem ma nektek, mert néha nem árt egy kis béke és nyugalom sem.
De azért vár még ránk izgalom az elkövetkező részekben!
Puszi!😙